A Guardian cikke szerint Moszkva sejlik fel a svéd-török viszonyt mélypontra juttató, a skandináv ország NATO-csatlakozási folyamatának felfüggesztéséhez is vezető múlt heti incidens mögött.
Január 21-én egy Rasmus Paludan nevű, szélsőjobboldali szervezetekhez kötődő dán-svéd kettős állampolgár gyújtotta fel a Korán egy példányát a stockholmi török nagykövetség szomszédságában egy demonstráció keretében. Az ügyből hatalmas diplomáciai botrány kerekedett, és Törökország melelt számos muszlim országban váltott ki heves ellentüntetéseket. A svéd NATO-csatlakozást eddig is feltételekhez kötő Törökország pedig a történtek hatására bejelentette, hogy felfüggeszti a tárgyalásokat Svédország a katonai szövetségbe való felvételének ügyében.
Recep Tayyip Erdogan a hét elején kijelentette: nyilvánvaló, hogy Svédország nem várhatja Törökország támogatását a NATO-csatlakozást illetően a "gyalázatos" Korán-égetés után. A török államfő leszögezte: ha Stockholm nem mutat tiszteletet a muszlimok hite iránt, Törökország nem fogja támogatni Svédország NATO-csatlakozását. Senki nem rendelkezik annak szabadságával, hogy más vallások szentségeit megalázza.
Az eddig sem volt kérdés, hogy a két ország viszonyának elmérgesedése, a svéd - és ezzel együtt a finn - NATO-csatlakozás elodázódása jól jön Oroszorországnak, azonban most arra utaló bizonyítékok kerültek elő, hogy Paludan akciójában közvetlenül is szerepet játszhatott az orosz hírszerzés.
Svéd médiaértesülések szerint a demonstrációra kért engedély díját egy Chang Frick nevű illető fizette ki, aki az RT, az orosz propagandát külföldön terjeszteni hivatott csatorna korábbi munkatársa volt, most pedig a svéd szélsőjobboldallal áll kapcsolatban. Frick elismerte, hogy ő fizette ki az összeget, de azt állította, senkit nem kért arra, hogy a muszlimok szent könyvét égesse el a tiltakozás keretében.
Frick azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy már 2014 óta nem dolgozott a később RT néven futó Russia Todalynek, és a Krím annexiója óta nem támogatója az orosz politikának és Vlagyimir Putyinnak.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
