Az 1950 óta világszerte végrehajtott 486 katonai puccskísérletből - vagy sikeres katonai puccsból -Afrikában történt a legtöbb (214), amelyek közül legalább 106 sikeres volt. A Jonathan M. Powell és Clayton L. Thyne amerikai kutatók által összeállított adatok alapján az afrikai kontinens 54 nemzete közül legalább 45-ben volt tapasztalható legalább egyetlen puccskísérlet 1950 óta.
A héten Gabonban volt puccs, egy hónapja pedig Nigerben. De mik a mögöttes okai a felgyorsult dinamikának?
Hirtelen megugrás
Az elmúlt időszakban a Száhel-övezetben a biztonsági, fejlesztési és környezeti kihívások erős kölcsönhatásba léptek a fennálló állami és társadalmi instabilitásokkal. A régió egyre komolyabb politikai aggályává válik a nemzetközi szereplőknek – mindenekelőtt Párizsnak, amely rohamosan veszíti el befolyását egykori gyarmatain.
A 2020 óta katonai ellenőrzés alatt álló országokban az a közös, hogy gyenge és törékeny államok, miközben mindegyikük átélt már legalább egy sikeres puccsot a múltban. Beleragadtak abba, amit a szakértők „puccs-csapdának” neveznek.
De az egyéb okok változatosak: míg a puccsisták Maliban a korrupció elleni harccal indokolták a puccsukat, addig Burkina Fasóban az iszlamista milíciák elleni harc volt a fő indok.
Emellett a kutatók "fertőző hatásról" is beszélnek. Mint ahogyan Issaka Souaré, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet vezető kutatója kifejtette a New York Timesnak: „Látod, hogy a szomszédos országok kollégái megbuktatták a civileket, és most a vörös szőnyeget terítik ki a lábad előtt. Hát akkor te is ugyanazt akarod."
A terrorizmus eszkalálódik Afrikában
A puccskísérleteket támogató belföldi okok mellett a külpolitikai tényezők is nagy szerepet játszanak. Ahogyan azt az Africa Center for Regional Studies kiemeli, a közelmúltban Afrikában megszaporodó puccsok a regionális és nemzetközi szereplők csökkenő hajlandóságát tükrözik a puccsellenes normák érvényesítésére. Például gyakrabban kötnek kompromisszumot puccsistákkal, és ritkábban vannak külső katonai beavatkozások.
Ezt kritizálja a szervezet: „Röviden szólva: a nemzetközi szereplők döntő szerepet játszanak a puccsok legitimálásában. Azáltal, hogy a puccsokat az afrikai hatalomátadás szerencsétlen, de normális eszközeként kezelik, a nemzetközi szereplők akaratlanul is segítenek a puccsistáknak abban, hogy hatalomátvételükkel célba érjenek."
Oroszország szerepe
Míg egyes országok „akaratlanul” támogatják a puccskísérleteket passzív hozzáállásukkal, vannak olyanok, amelyek ezt aktívabban teszik. Különösen az olyan tekintélyelvű szereplők, mint Oroszország és Kína. Egyikük sem köt a demokráciához és az emberi jogokhoz kapcsolódó feltételeket a partnerségéhez.
Az Afrikai Stratégiai Tanulmányok Központjának (ACSS) júniusi elemzése leszögezi, hogy „a demokrácia aláásása az elmúlt két évtizedben az orosz Afrika-politika stratégiai célja volt. Ennek oka az a tény, hogy a tekintélyelvű kormányok kedvezőbb környezetet kínálnak az orosz befolyás lehetővé tételéhez a kontinensen.”
E cél elérése érdekében Oroszország hivatalos és illegális csatornákat is használ. Ezt hivatalosan úgy teszi, hogy blokkolja az afrikai rezsimek emberi jogi megsértését vagy a választási csalásait elítélő ENSZ-határozatokat. Ez történt most szerdán: Oroszország blokkolta a Mali elleni szankciók egyéves meghosszabbításának tervezetét.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) már egy tavaly júliusi jelentésében kijelentette a puccsok növekvő számával kapcsolatban: "A katonai hatalomátvételekre válaszul a BT széles körű támogatása az ECOWAS-nak (Nyugat-afrikai Gazdasági Közösségnek) és az AU-nak (Afrikai Unió) változik a BT befolyásos tagjainak stratégiai érdekeitől és a hatalom átruházásának értelmezésétől függően."
Ez az oka annak, hogy a Biztonsági Tanács nem ítélte el sem a szudáni, sem a burkina-fasói puccsot, csak „komoly aggodalmát fejezte ki az alkotmányellenes kormányváltás miatt”. A színfalak mögött az ACSS szerint Oroszország dezinformációs kampányokat folytat a demokrácia hívei ellen, Wagner-csapatokat küld ki, beavatkozik a választásokba, és erőforrásokért cserébe illegális fegyverüzleteket folytat.
Az orosz beavatkozás mértékét azonban nehéz megbecsülni, különös tekintettel a szürkezónában zajló intervenciókra. Ennek ellenére az ACSS arra a következtetésre jutott, hogy Oroszország ezek közül az eszközök közül legalább egyet használt 23 különböző afrikai országban: "Az afrikai demokrácia aláásását célzó orosz beavatkozást számos módszerrel hajtották végre, köztük a dezinformáció (17 országot célozva), a választási beavatkozás (15) és az alkotmányellenes hatalomigények támogatása (14) a leggyakoribb."
Mi lesz a kimenetel?
Sebastian Elischer, a politikatudomány professzora szerint a puccsoknak két kimenetele lehet. Az egyik forgatókönyv szerint a puccsisták kivonulnak, és nem avatkoznak be a puccs utáni választásokba. A másik forgatókönyv szerint a választást a puccsisták úgy manipulálják, hogy a kívánt jelölt kerüljön hatalomra: ily módon létrehoznak egy rezsimet, amely mögé elbújhatnak.
Az egyik vagy másik forgatókönyv kialakulása szempontjából gyakran a hadsereg belső kohéziója a döntő tényező: „Szudánban, Maliban, Burkina Fasóban és Csádban a hadsereg azért döntötte meg a kormányát, mert veszélybe került országaik területi integritása, vagy mert ez a hadseregnek anyagi előnyöket hozott. Ezekben az országokban a junták számíthatnak az egész hadsereg támogatására - ez pedig csökkenti a polgári kormányhoz való visszatérés valószínűségét."
Nigerben és Guineában viszont a puccsot csak a katonaság egy része hajtotta végre, és ez nem felel meg az egész hadsereg érdekeinek. Emiatt a jövőbeli dinamikát nehezebb megbecsülni.
Gabon esete ismét egy kicsit másnak tűnik. Ahogy Wilson Khembo politikai elemző és Afrika-szakértő a német Tagesschaunak elmondta:
„A többi országban a hadsereget a hataloméhség hajtotta. De Gabonban a puccsisták láthatóan vissza akarják állítani az alkotmányos jogokat. Attól tartottak, hogy Gabon túlságosan eltávolodik a demokráciától.” Amint azt szakértők a Reutersnek kifejtik, a puccs jó eséllyel sikeres lesz, hiszen mögötte áll az egész katonaság, és a napvilágot látott videók szerint a lakosság is örül az 56 éve tartó Bongo-uralom alóli felszabadulásnak.
A Transparency International szerint ez a világ egyik leggazdagabb családja, és állítólag több tucat franciaországi rezidenciával rendelkeznek több millió euró értékben. Az ország mintegy 2,3 millió lakosa pedig az ország olajkincse ellenére nagy szegénységben él.
