Az 1950 óta világszerte végrehajtott 486 katonai puccskísérletből - vagy sikeres katonai puccsból -Afrikában történt a legtöbb (214), amelyek közül legalább 106 sikeres volt. A Jonathan M. Powell és Clayton L. Thyne amerikai kutatók által összeállított adatok alapján az afrikai kontinens 54 nemzete közül legalább 45-ben volt tapasztalható legalább egyetlen puccskísérlet 1950 óta.
A héten Gabonban volt puccs, egy hónapja pedig Nigerben. De mik a mögöttes okai a felgyorsult dinamikának?
Hirtelen megugrás
Az elmúlt időszakban a Száhel-övezetben a biztonsági, fejlesztési és környezeti kihívások erős kölcsönhatásba léptek a fennálló állami és társadalmi instabilitásokkal. A régió egyre komolyabb politikai aggályává válik a nemzetközi szereplőknek – mindenekelőtt Párizsnak, amely rohamosan veszíti el befolyását egykori gyarmatain.
A 2020 óta katonai ellenőrzés alatt álló országokban az a közös, hogy gyenge és törékeny államok, miközben mindegyikük átélt már legalább egy sikeres puccsot a múltban. Beleragadtak abba, amit a szakértők „puccs-csapdának” neveznek.
De az egyéb okok változatosak: míg a puccsisták Maliban a korrupció elleni harccal indokolták a puccsukat, addig Burkina Fasóban az iszlamista milíciák elleni harc volt a fő indok.
Emellett a kutatók "fertőző hatásról" is beszélnek. Mint ahogyan Issaka Souaré, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet vezető kutatója kifejtette a New York Timesnak: „Látod, hogy a szomszédos országok kollégái megbuktatták a civileket, és most a vörös szőnyeget terítik ki a lábad előtt. Hát akkor te is ugyanazt akarod."
A terrorizmus eszkalálódik Afrikában
A puccskísérleteket támogató belföldi okok mellett a külpolitikai tényezők is nagy szerepet játszanak. Ahogyan azt az Africa Center for Regional Studies kiemeli, a közelmúltban Afrikában megszaporodó puccsok a regionális és nemzetközi szereplők csökkenő hajlandóságát tükrözik a puccsellenes normák érvényesítésére. Például gyakrabban kötnek kompromisszumot puccsistákkal, és ritkábban vannak külső katonai beavatkozások.
Ezt kritizálja a szervezet: „Röviden szólva: a nemzetközi szereplők döntő szerepet játszanak a puccsok legitimálásában. Azáltal, hogy a puccsokat az afrikai hatalomátadás szerencsétlen, de normális eszközeként kezelik, a nemzetközi szereplők akaratlanul is segítenek a puccsistáknak abban, hogy hatalomátvételükkel célba érjenek."
Oroszország szerepe
Míg egyes országok „akaratlanul” támogatják a puccskísérleteket passzív hozzáállásukkal, vannak olyanok, amelyek ezt aktívabban teszik. Különösen az olyan tekintélyelvű szereplők, mint Oroszország és Kína. Egyikük sem köt a demokráciához és az emberi jogokhoz kapcsolódó feltételeket a partnerségéhez.
Az Afrikai Stratégiai Tanulmányok Központjának (ACSS) júniusi elemzése leszögezi, hogy „a demokrácia aláásása az elmúlt két évtizedben az orosz Afrika-politika stratégiai célja volt. Ennek oka az a tény, hogy a tekintélyelvű kormányok kedvezőbb környezetet kínálnak az orosz befolyás lehetővé tételéhez a kontinensen.”
E cél elérése érdekében Oroszország hivatalos és illegális csatornákat is használ. Ezt hivatalosan úgy teszi, hogy blokkolja az afrikai rezsimek emberi jogi megsértését vagy a választási csalásait elítélő ENSZ-határozatokat. Ez történt most szerdán: Oroszország blokkolta a Mali elleni szankciók egyéves meghosszabbításának tervezetét.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) már egy tavaly júliusi jelentésében kijelentette a puccsok növekvő számával kapcsolatban: "A katonai hatalomátvételekre válaszul a BT széles körű támogatása az ECOWAS-nak (Nyugat-afrikai Gazdasági Közösségnek) és az AU-nak (Afrikai Unió) változik a BT befolyásos tagjainak stratégiai érdekeitől és a hatalom átruházásának értelmezésétől függően."
Ez az oka annak, hogy a Biztonsági Tanács nem ítélte el sem a szudáni, sem a burkina-fasói puccsot, csak „komoly aggodalmát fejezte ki az alkotmányellenes kormányváltás miatt”. A színfalak mögött az ACSS szerint Oroszország dezinformációs kampányokat folytat a demokrácia hívei ellen, Wagner-csapatokat küld ki, beavatkozik a választásokba, és erőforrásokért cserébe illegális fegyverüzleteket folytat.
Az orosz beavatkozás mértékét azonban nehéz megbecsülni, különös tekintettel a szürkezónában zajló intervenciókra. Ennek ellenére az ACSS arra a következtetésre jutott, hogy Oroszország ezek közül az eszközök közül legalább egyet használt 23 különböző afrikai országban: "Az afrikai demokrácia aláásását célzó orosz beavatkozást számos módszerrel hajtották végre, köztük a dezinformáció (17 országot célozva), a választási beavatkozás (15) és az alkotmányellenes hatalomigények támogatása (14) a leggyakoribb."
Mi lesz a kimenetel?
Sebastian Elischer, a politikatudomány professzora szerint a puccsoknak két kimenetele lehet. Az egyik forgatókönyv szerint a puccsisták kivonulnak, és nem avatkoznak be a puccs utáni választásokba. A másik forgatókönyv szerint a választást a puccsisták úgy manipulálják, hogy a kívánt jelölt kerüljön hatalomra: ily módon létrehoznak egy rezsimet, amely mögé elbújhatnak.
Az egyik vagy másik forgatókönyv kialakulása szempontjából gyakran a hadsereg belső kohéziója a döntő tényező: „Szudánban, Maliban, Burkina Fasóban és Csádban a hadsereg azért döntötte meg a kormányát, mert veszélybe került országaik területi integritása, vagy mert ez a hadseregnek anyagi előnyöket hozott. Ezekben az országokban a junták számíthatnak az egész hadsereg támogatására - ez pedig csökkenti a polgári kormányhoz való visszatérés valószínűségét."
Nigerben és Guineában viszont a puccsot csak a katonaság egy része hajtotta végre, és ez nem felel meg az egész hadsereg érdekeinek. Emiatt a jövőbeli dinamikát nehezebb megbecsülni.
Gabon esete ismét egy kicsit másnak tűnik. Ahogy Wilson Khembo politikai elemző és Afrika-szakértő a német Tagesschaunak elmondta:
„A többi országban a hadsereget a hataloméhség hajtotta. De Gabonban a puccsisták láthatóan vissza akarják állítani az alkotmányos jogokat. Attól tartottak, hogy Gabon túlságosan eltávolodik a demokráciától.” Amint azt szakértők a Reutersnek kifejtik, a puccs jó eséllyel sikeres lesz, hiszen mögötte áll az egész katonaság, és a napvilágot látott videók szerint a lakosság is örül az 56 éve tartó Bongo-uralom alóli felszabadulásnak.
A Transparency International szerint ez a világ egyik leggazdagabb családja, és állítólag több tucat franciaországi rezidenciával rendelkeznek több millió euró értékben. Az ország mintegy 2,3 millió lakosa pedig az ország olajkincse ellenére nagy szegénységben él.
Az elnök nem is volt ott. 
