Donald Trump távozása és a török gazdaság mélyrepülése kényszerítette Erdogan elnököt arra, hogy mosolyoffenzívát indítson az elmúlt hónapokban az USA, az EU és Izrael irányába. Az érintettek többsége nem hisz a valódi török kurzusváltásban, az egész próbálkozást inkább PR-kampánynak tartja.
A szomszédos Görögországgal a múlt hónapban kezdődtek a tárgyalások az Égei-tenger vitatott kérdéseiről, miután azok 2016-ban megszakadtak. Csak kevesen várnak áttörést, legalábbis rövid távon. Athén semmit sem bíz a véletlenre és az elmúlt héten a görög haderő legnagyobb egyszeri beszerzése szivárgott ki.
A Párizs-Athén tengely
A New York-i székhelyű görög-amerikai The National Herald jelentése szerint 5 milliárd euró értékben vásárol a görög hadsereg francia Belharra osztályú hadihajókat és Rafale vadászgépeket. Párizs tavaly januárban jelentette be, hogy fregattokat küld a tengeri határvitáktól terhelt Kelet-Mediterráneumba.
Francia hadihajók is járőröznek már a földgázban gazdag Ciprus-környéki vizeken, ahol a görög-ciprusi kormányzat kitermelési jogokat adott a francia energiaipari óriásnak, a Total-nak. Franciaország csatlakozott ahhoz a török-ellenes Ciprus-Görögország-Izrael tengelyhez (Eastern Mediterranean Alliance), amely nyolc éve folyamatosan egyezteti álláspontját az egyre forróbb térségben. Ankarát célozva Athén és Tel-Aviv nemrég épített föl egy közös radar-központot Kréta szigetén.
Ankara és Athén álláspontja továbbra is teljesen eltér Ciprus jövője tekintetében. Erdogan elnök múlt szerdán leszögezte a szigetország török közössége előtt, hogy „az egyedüli út a ciprusi kérdés megoldásához két állam létrehozása”. A görög miniszterelnök azonnal riposztozott, kijelentve, hogy „Athén az ENSz által is szorgalmazott föderációt támogatja”.
Amerika pozícióváltása
Mike Pompeo külügyminiszter tavaly szeptemberben látogatott az észak-görög Thesszalonikibe és a Kréta szigetén elhelyezkedő Souda Bay hadikikötőbe. Az észak-görögországi látogatás üzenet volt Moszkva felé is, amellyel a balkáni térségben vetélkedik. Sajtóértesülések szerint Pompeo Krétán tárgyalásokat folytatott a török Incirlik-i amerikai jelenlét – beleértve a taktikai nukleáris töltetek – áthelyezéséről.
2019 tavaszán Ron Johnson, aki akkor a szenátus külügyi bizottságának Európáért felelős vezetője volt, már bejelentette, hogy az USA tanulmányozza az Incirlik-i bázison lévő fegyverek és hadieszközök áthelyezését. Ez természetesen brutális politikai üzenet volt a papíron még NATO-tag Törökország számára.
2019 őszén Pompeo megállapodást írt alá Athénnal, amely lehetővé teszi az amerikai csapatoknak, hogy szélesebb körben vegyék igénybe a görög bázisokat. A megujított görög-amerikai katonai szerződés 2019 őszi megkötése rámutatott arra, hogy a Kelet-Mediterráneum – amely Európa, Ázsia és Afrika találkozási pontja – visszatért az amerikai stratégiai gondolkodás homlokterébe. Már csak azért is, mert Ankara és Moszkva ütemesen bővíti jelenlétét a Mediterráneumban Líbiától Egyiptomig.
A szerződés keretében Washington fejleszti 6. flottájának bázisát Krétán, létrehoz egy drónbázist Görögország közepén, és felépít Alexandropouli kikötővárosában egy katonai bázist, valamint egy LNG terminált. Ez utóbbit aztán az orosz földgáz-monopólium megtörésére lehet felhasználni a Balkánon.
Ahogyan akkor egy görög katonai elemző elmondta az Al Jazeerának, az új bázis Alexandropouliban segíti az amerikai felet gyors műveletek végrehajtásában a Balkánon, míg a többi görög bázist az amerikai csapatok „könnyedén felhasználhatják” közel-keleti operációkhoz.
A NATO hitelessége a tét
Joe Biden hozzáállását a térséghez jól mutatja, hogy az új elnök eddig még nem hívta fel telefonon török kollégáját. Anthony Blinken külügyminiszter-jelölt múlt havi szenátusi meghallgatásán Törökországot „úgynevezett stratégiai partnernek” nevezte. Egyben rögtön további szankciókat helyezett kilátásba Ankarával szemben. Blinken szerint elfogadhatatlan egy NATO-tagállam szoros viszonya Oroszországgal, „amely az USA legnagyobb stratégiai konkurense”.
Bidennek nem kell túlfeszítenie a húrt, hogy Ankarát észhez térítse. A török gazdaság rendkívül sérülékeny és Erdogan rogyadozó népszerűsége nagyban függ a gazdasági mutatóktól.
Athén és Nicosia joggal várja el, hogy a NATO akkora figyelmet fordítson a kelet-mediterrán frontra, mint amilyet a védelmi szervezettől a Baltiak kapnak az északi fronton. A NATO kohéziója és szolidaritása nagymértékben függ attól, hogy a védelmi szövetség hogyan rendezi ezt a kardinális kérdést.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.
