Február 24-én a hajnali órákban az ukrán légvédelem riadtan vette észre, hogy radarrendszerei minden frekvencián blokkoltak. Ugyanakkor Ukrajna felett drónok jelentek meg, amelyek orosz vadászgépnek adták ki magukat, hamis azonosítókat használva az ukrán radarrendszerekhez.
Amikor a légvédelem aktiválta célzó radarrendszerét, hogy kereszttűzbe ejtse a feltételezett repülőgépeket, maguk is tűz alá kerültek. Az oroszok azonnal visszavezették a radarjeleket a forrásukig, és célzott rakétákat lőttek ki.
A háború első órái megerősíteni látszottak az oroszok fölényét az elektronikus hadviselésben. Ezen a területen már régóta féltek Nyugaton Moszkva képességeitől. Az ellenséges GPS- és radarjelek zavarása és a kommunikációs kapcsolatok blokkolása terén egyenlőnek, ha nem jobbnak tekintik őket a NATO-országoknál. A háború kezdete óta azonban a kép megváltozott, és kevésbé tűnik egyértelműnek.
A háború első heteiben sok katonai szakértő megdöbbenve állapította meg, hogy az orosz fegyveres erők nem tudják maradéktalanul kihasználni az elektronikus hadviselésben rejlő előnyüket. A várakozásokkal ellentétben – akárcsak a légtérben – a kiberterületen sem sikerült teljes fölényt kivívniuk. A csata hevében az oroszok nyilvánvalóan nehezen egyeztették a különféle fegyvernemeket.
Az ukránok még csaknem négy hónap háború után is tudnak rádión keresztül kommunikálni és képesek radarrendszereiket használni. A fronton továbbra is képesek kicsi, rádióvezérlésű drónok segítségével azonosítani az ellenséges célpontokat a levegőből, és azokat tüzérséggel leküzdeni.
A mobilkommunikáció és az internet is továbbra is elérhető az ország nagy részén – többek között Elon Musk „Starlink” műholdhálózata Ukrajna feletti telepítésének köszönhetően.
Oroszország arzenálja modern és változatos
Bizony komoly kérdéseket vet fel az oroszok kudarca az elektronikus hadviselésben, Oroszország ugyanis sokféle eszközzel rendelkezik ezen a területen. Az olyan mobil rendszerek, mint a Kraszuka-4 és a Murmanszk-BN lehetővé teszik az ellenséges radarrendszerek elvakítását a földön vagy a levegőben a nagy távolságból történő felderítéshez és célrögzítéshez. A rádiókapcsolatok lehallgathatók, blokkolhatók vagy manipulálhatók. Ez lehetővé teszi a rakéták elterelését vagy a drónok vezérlésének megzavarását oly módon, hogy azok lezuhanjanak vagy leszállásra kényszerüljenek.
A Leer-3 rendszer az Orlan-10 felderítő drónokkal együtt lehetővé teszi a mobiltelefonok jeleinek lokalizálását és blokkolását 6 kilométeres körzetben. Ez lehetővé teszi az ellenséges csapatok lokalizálását és célba vételét. A Murmanszk-BN rendszer viszont egy erős antennákból álló hálózat segítségével képes blokkolni az összes rádiókommunikációt akár 2000 kilométeres körzetben.
Működő rádiók vagy radarok nélkül a tüzérség, a repülőgépek és a drónok vakok és tehetetlenek. Nem tudják felderíteni az ellenséges pozíciókat, nem észlelhetik a támadásokat, és nem kommunikálhatnak saját egységeikkel. Ebből a szempontból az elektronikus hadviselés láthatatlan, de központi szerepet játszik a harcban.
A radar- és rádiórendszerek zavarásának azonban van egy hátránya: gyakran ugyanúgy érinti a saját csapatait, mint az ellenséget.
A zavaró jelek nemcsak az ellenséget akadályozzák
Ez lehet az oka annak, hogy az oroszok az első napok Kijev elleni offenzívája után tartózkodtak attól, hogy blokkolják az ukrán rádió- és radarrendszereket. Támadóként ők maguk is a parancsok és információk gyors továbbításától függtek. A másik ok az lehet, hogy inkább a frontvonal mögött hagyták készülékeiket, nehogy az ukránok kezébe kerüljenek, ahogy márciusban egy Kraszuka-4-gyel történt. A hírek szerint az ukránoknak a készüléket át kellett adni az USA-nak, hogy ők elemezzék ki.
Az oroszok a mobiltelefon-hálózatot is sok helyen érintetlenül hagyták - valószínűleg azért, mert nekik is ugyanúgy szükségük van rá a kommunikációhoz, mint az ukrán katonáknak. Sok katona szívesebben beszél mobiltelefonján, mintsem a zajos, nehézkes rádiókon. A mobiltelefonokat azonban könnyű lehallgatni és helyzetét beazonosítani. Ez volt a sorsa legalább egy orosz tábornoknak, amikor márciusban egy célzott tüzérségi támadás áldozata lett.
Az ukránoknak is fájdalmas élményeket kellett átélniük. Különösen a donbászi konfliktus kezdetén, 2014-ben egyértelműen alulmaradtak az oroszokkal szemben az elektronikus hadviselésben. Azóta a képességeik állítólag fejlődtek, de részleteket nem tudni. A hadseregben kevesen beszélnek erről a területről, mert a technológiai fölény gyorsan elveszhet, ha az ellenfél lemásolja a technológiát és adaptálja a taktikáját.
A szakértők az elektronikus hadviselést olyan sakkjátékként írják le, amelyben a játékosok igyekeznek előre látni az ellenfél lépéseit és gyorsan kontrázni. Az egyes intézkedések hatékonyságát gyakran még a támadó sem tudja felismerni. Ennek megfelelően a kívülállók számára nehéz felmérni, hogy az oroszok és az ukránok milyen jól teljesítenek az elektronikus hadviselésben - sok minden rejtőzik a háború ködében.
Az oroszok kijátsszák előnyüket a Donbászban
A jelek szerint azonban az oroszok sokkal hatékonyabban használják rendszereiket a Donbászban, mint a Kijevért vívott csatában.
Egy ukrán drónosztag egyik tagja az AP hírügynökségnek azt mondta, hogy az oroszok mindent blokkolnak, ami elérheti a rendszereiket. Nem teljesen dominánsak ezen a területen, de nagymértékben hátráltatják az ukránokat működésükben.
Egy ukrán hírszerzési tisztviselő azt is elmondta az AP-nak, hogy az oroszok tömegesen megzavarják az ukrán felderítést és kommunikációt.
Ennek egyik oka az lehet, hogy a Donbászban rövidebbek a tápvezetékek. Egy másik ok lehet, hogy a keleti frontvonal stabilabb és átláthatóbb. Ez lehetővé teszi az oroszok számára, hogy helyben és célzottan használják fel erőforrásaikat anélkül, hogy elvakítanák saját rádió- és radarrendszereiket. Vannak arra utaló jelek, hogy az oroszok a Kijev körüli tapasztalatok után kitanulták a taktikát.
Az orosz zavarók miatt az ukránok már régóta használják az 1950-es évekből származó terep- telefonokat a frontvonalon történő kommunikációra, amelyek kábelekkel vannak összekötve, ezért nem blokkolhatók. A futároknak is szerepet kell játszaniuk. A modern rakétavető és tüzérségi eszközök azonban működő tűzvezető radarokra vannak utalva, és a drónok nem repülhetnek GPS és rádiókapcsolat nélkül.
A Donbászban aratott győzelem tehát attól is függ, hogy ki fog hosszú távon érvényesülni az elektronikus harctéren.
Teljes egészében orosz ellenőrzés alatt áll a Harkiv megyei Kupjanszk. 
