Putyin áldásával: magyar-szerb, két jóbarát

Három évtizeddel a rendszerváltás után hazánk nem Ausztria, hanem sokkal inkább Szerbia közállapotai felé konvergál - mégpedig ütemesen. Mind Budapesten, mind Belgrádban az állampárt rátelepedett a médiára, az igazságszolgáltatásra, a biztonsági szervekre és az állami intézményekre, miközben a köztisztviselőknek nem az államhoz, hanem az uralkodó párthoz kell lojálisaknak lenniük. Virágzik a korrupció és a kliens-rezsim. S nem utolsósorban, mindkét ország első embere szoros viszonyt ápol a Kreml urával és bizalmi feladataik vannak az orosz érdekek balkáni képviseletében.

A Freedom House májusban Magyarországgal és Montenegróval együtt a hibrid rezsimek közé sorolta Szerbiát, vagyis már nem tekinti részleges megszilárdult demokráciának. Napjainkra Belgrád EU-tagsága egyre inkább megkérdőjeleződik Brüsszelben és Berlinben, míg hazánk esetében az országot ma már nem vennék föl az Unióba. A vezető német sajtó szerint az Európai Néppártnak a Fidesz után fel kell függesztenie a júniusi általános választásokon hatalmas győzelmet aratott Szerb Haladó Párt tagsági jogait is.

Kirobbanó düh

A szerb rezsimmel szemben az utóbbi napokban polgárok tízezrei fejezték ki dühüket. Kedd óta több szerbiai nagyvárosban is folyamatosak a tüntetések; a polgárok Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Valjevóban, Nišben, Nagybecskereken, Leskovacon, Pirotban és Vranjéban gyűltek össze, hogy kifejezzék elégedetlenségüket az országban uralkodó járványügyi és politikai helyzettel kapcsolatban. A nacionalisták célkeresztjébe került az újabban árulónak tartott Vucsics elnök is, mivel jóváhagyta a német-francia közvetítést Koszovó ügyében. A demonstrációk zöme békésen zajlik, azonban Belgrádban sorozatosak az összetűzések a rendvédelmi erőkkel.

Rohamrendőrök védik a törvényhozás épületét a tüntetőktől Belgrádban 2020. július 10-én. A szerb parlament épületébe több százan próbáltak meg behatolni. A tiltakozó megmozdulások július 7-én kezdődtek a szerb fővárosban. MTI/EPA/Andrej Cukic

Az állampárt elleni széles körű elégedetlenséget jól mutatja, hogy nem hivatalos értesülések szerint a hadsereg 63. ejtőernyős brigádja szerdán este Niš városában megtagadta, hogy részt vegyen a tüntetések megfékezésében. A tüntetők szerint Vucsics és pártja a felelős azért, hogy ismét berobbant a járvány: ők engedélyezték, hogy tömegesen lehessenek szurkolók maszk viselése nélkül a stadionok lelátóin, és hogy megtarthassák az egyébként teljesen felesleges parlamenti választást június 21-én egy rendkívül bizonytalan időszakban.

Dilettánsok és csalók

A szerb kormány kezdeti hozzáállása a koronavírus járványhoz kísértetiesen hasonlít Trump és Bolsonaro felelőtlenségéhez. Amikor a vírus februárban elérte Olaszországot, a belgrádi kormány egy sajtótájékoztatót tartott, ahol egy tüdőgyógyász – egyben a járványügyi operatív törzs tagja – kijelentette (miközben Vucsics mögötte nevetgélt): „ez az emberiség történetének legképtelenebb járványa, ami csak a Facebookon létezik”. Branimir Nestorovic arra biztatta a szerb nőket, hogy „menjenek bevásárolni Olaszországba”, hiszek a nők „gyakorlatilag nem halnak bele a vírusba”.

Két hét múlva viszont már rendkívüli állapotot hirdettek, amelyet megint feloldottak a júniusi választások előtt – hogy minél többen menjenek szavazni. A szavazás után pár nappal viszont a tekintélyes oknyomozó szervezet (Balkan Investigative Regional Network, BIRN) bejelentette, hogy a kormányzat heteken keresztül drasztikusan lefelé torzította a vírusos esetek számát és mintegy kétszer annyi ember halt bele a vírusos megbetegedésbe, mint a hivatalos adatok. A hivatalos adatok szerint mindenesetre csupán tegnap 12 újabb halálos áldozata volt a betegségnek, így a halottak száma 382-re nőtt.

Így a tüntetők nem kis részben ezen rendkívül kegyetlen, az állampolgárokat megvédeni képtelen, előre kiszámíthatóan téves kormányzati döntéssorozat ellen tiltakoznak. Rastislav Dinics niši politikai elemző szerint a tüntetéssorozat után Vucsics rezsimje nem lesz ugyanaz, mint ami öt nappal ezelőtt volt. A választásokat bojkottálta az ellenzék, ennek ellenére az állampárt átütő győzelme pirruszinak bizonyul, hiszen láthatóan nincsen legitimitása.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)