2018 májusában Putyin elnök hangzatosan bejelentette, hogy az orosz gazdaságnak be kell kerülnie 2024-re a világ 5 legnagyobb gazdasága közé. Ezután jött két év stagnálás és az elnök nemrégiben csendesen lemondott erről az irreális tervéről. De valamit ki kellene találnia, mert eddig az idei év rémálmok sorozata volt a Kreml ura számára.
Az idei vesszőfutás
A sorsdöntőnek kikiáltott népszavazást, amely bebetonozta a pozícióját 2036-ig, először el kellett halasztani a koronavírus-járvány miatt. Ahogyan a 75. évi Győzelem Napi felvonulást is, amelyre végül csak pár vezető politikus vett részt a világból. Az olajárak csak nem akarnak magukhoz térni, a háztartások egyre szegényednek, a rubel értéke valahol a pince mélyén, Habarovszkban tüntetnek, Belaruszban politikai válság alakult ki, a Navalnij-ügy pedig mérgezi az orosz-német viszonyt.
Az orosz központi bank július 24-én új rekordmélységbe vágta az alapkamatot, hogy segítse a teljesen leállt gazdaságot. Az 0,25 pontos vágás az irányadó kamatlábat 4,25 százalékra vitte le, ami a poszt-szovjet időszak legalacsonyabb szinje. A döntés a Világbank jelentésének nyilvánosságra kerülése után született, amely idénre 6 százalékos esést vár az orosz gazdaságban. A júliusi jegybanki lépés már a negyedik volt idén a sorban – az év elején az alapkamat még 6,25 százalékon állt.
Rendőrség a tüntetők mellett
Mindennek tetejébe szeptember 13-án mintegy 3 tucat régióban helyhatósági választásokat tartanak, amelyeket minden politikai megfigyelő a jövő évi általános parlamenti választások előtti legfőbb erőpróbának tart. Természetesen a Kreml a szavazatokat éppen úgy manipulálhatná, mint Lukasenka elnök, de a habarovszki és a minszki tüntetések rámutattak arra, hogy ez csak pürrhoszi győzelem lenne.
Ami különlegessé teszi a habarovszki esetet, az az, hogy a helyi politikai és gazdasági szereplők, valamint a rendőrség is szimpátiát mutatott a tüntetőkkel. Ráadásul ugyanez történt tavasszal a Nyenyec Autonóm Körzetben, amelyet be akartak olvasztani egy szomszédos régióba. Hasonló probléma pedig több más régióban is lappang még.
Viszolygás a tüntetésektől
Az orosz és a belarusz helyzetet természetesen nem lehet egy az egyben összevetni. De az a tény, hogy belarusz és orosz ajkú polgárok tízezrei tüntetnek egy több évtizede uralkodó autokrata vezető ellen, bizony kényelmetlen párhuzam a Kreml számára is. Egyelőre nincs jele, hogy Putyin komolyan félne egy belarusz forgatókönyv megismétlődésétől a saját hazájában, de azt tudható, hogy személy szerint gyűlöli a tüntetéseket.
Amióta az 1980-as években Drezdában szolgált KGB tisztként és saját szemével láthatta, hogy az NDK-s tüntetések hogyan ásták alá a szovjet birodalmat, Putyin a tüntetésekre úgy tekint, mint az instabilitás, az erőszak, sőt az állam összeomlásának előhírnökére. Nem véletlen, hogy tegnap az állami televízióban tartalékos rendőrségi erők felállítását jelentette be, amelyek Lukasenkat segíthetik, ha eszkalálódna a belarusz belpolitikai helyzet. A Kreml már napokkal ezelőtt közvetlen ellenőrzése alá vonta a belarusz állami médiát.
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
