A tavaly tavasszal őrizetbe vett Viktor Isajev igazi nehézsúlyúnak számított az orosz politikában. 1991 és 2009 között volt Habarovszk régió kormányzója, aztán Medvegyev bizalmasaként 2009 és 2013 között a Távol-Kelet Fejlesztéséért Felelős Miniszter. A hivatalos vádirat szerint benne volt a keze az illegális fakitermelésben, amelyet aztán Kínába szállítottak.
Politikai megfigyelők szerint azonban letartóztatásának valódi oka az volt, hogy Isajev 2018 szeptemberben a regionális választáson Szergej Furgalt, a Kreml-ellenes jelöltet támogatta Habarovszk régió kormányzói pozíciójába - aki ráadásul még csaknem 70 százalékos támogatottsággal még győzött is. Furgal pártja, az erősen nacionalista Liberális Demokrata Párt ráadásul simán elverte Putyin állampártját a tavaly szeptemberi önkormányzati választáson is Habarovszk régióban, elnyerve 34 helyet a 35-ből.
A letartóztatás üzenete
Nos, a szövetségi elhárítás (FSzB) július 9-én őrizetbe vette Furgalt, mivel a vád szerint 2004-ben és 2005-ben részese volt több üzletember meggyilkolásának. Furgal és neje (Larisza Sztarodubova) is nyakig benne vannak a legkülönbözőbb üzletekben, így a vád akár még megalapozott is lehet. De az a tény, hogy a szövetségi Nyomozó Bizottság – Oroszország legmagasabb szintű nyomozó hatósága – 15 év után emel vádat, világosan jelzi, hogy a konfliktus mögött nagypolitikai megfontolások állnak.
Nem mellékesen Furgal 11 éven keresztül Duma-képviselőként is szolgált Moszkvában, ami még az egyszerű emberekben is kérdéseket vet föl. Nem véletlen tehát, hogy a tüntetések Furgal mellett az őrizetbe vétele óta tartanak Habarovszkban. A kormányzó ugyanis népszerű volt: levágta saját fizetését, hivatalnokainak megtiltotta, hogy első osztályon repüljenek, és megpróbálta eladni az elődje által vásárolt 300 millió forintos jachtot. Egy olyan országban, ahol a korrupció mindenütt jelen van, a jogállamiság szelektív és a tulajdonjogok a Kreml akaratától függenek, minden hasonló eset elkerülhetetlenül összeesküvés-elméletek sorozatát vonja maga után.
Mennyire biztos Putyin pozíciója?
A letartóztatás egy héttel az alkotmányos reformról tartott népszavazás után történt, amely Putyin uralmát 2036-ig betonozta be. Egyes megfigyelők szerint Putyinnak azért kellett az egész népszavazási hercehurca, hogy a már a visszavonulását váró politikai elitnek jelezhesse, hogy a nép még mindig mögötte áll. De ez nem biztos, hogy sikerült. Habarovszk régió mutatta például az ország egyik legrosszabb részvételi arányát – 44 százalék – és csak 63 százalék támogatta a módosítást, szemben a 78 százalékos országos aránnyal.
Az orosz sajtóban többen is azt vélelmezik, hogy az örizetbevétellel a Kreml világos üzenetet akart küldeni több régió elitjének is. Számos régióban ugyanis ősszel választások jönnek. Tavasszal Putyin több regionális kormányzónak szabad kezet adott a járvány kezelésére – most pedig megpróbálja visszavenni ezeket a jogosítványokat.
A Kreml amúgy is ingerülten reagál a lázadásra abban a térségben: Oroszország távol-keleti perifériáján mindig élénken élt az emberekben érzés, hogy ők valójában a birodalom elfeledett peremvidékén élnek, ahol nem kell feltétlenül engedelmeskedni Moszkva parancsainak. Ha szeparatizmusról még nincs is szó, a tény attól még tény marad: míg Habarovszk és Peking között csupán 1760 kilométer a távolság, addig Moszkva és Habarovszk között 6140 kilométer.
Erősödő Putyin-Brezsnyev párhuzam
Az utóbbi hónapok mesterkedései összességében megmutatták, mennyire ingatag a rezsim. Putyin népszerűsége már az év elején rekord mélységekhez közelített, a gazdaság megrekedt, a jövedelmek csökkennek, a nyugdíjkorhatár viszont emelkedik. Mindez kikezdte a hatalom támogatottságát. Putyin számára figyelmeztető jel, hogy a polgárok 44 százaléka szerint jobban tenné, ha az eredeti mandátumának lejártakor, 2024-ben lelépne a színről.
Összességében Putyin uralma egyre több nyugati megfigyelő szemében kezd el hasonlítani az elmeszesedett brezsnyevi pangás időszakára. Putyin 1999 augusztusában lett orosz miniszterelnök. Az elmúlt 21 évben az orosz vezető számos bel- és külpolitikai sikert tud felmutatni, de ennek ellenére összességében országa stratégiailag jelentősen visszamaradt a Nyugathoz képest, sőt a sikerrel modernizáló Kínához képest is. Nagy Péter cárral ellentétben nem tudta közelíteni országát a fejlett világhoz, és mára például Kína gazdasági teljesítménye tízszerese az oroszénak, míg Peking katonai költségvetése Moszkváénak a hatszorosa.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az ukránok ezt állítják.
