Az elmúlt két évtizedben a Kreml meglepte a Nyugatot azon képességével, ahogyan hatékonyan be tud avatkozni világszerte konfliktusokba. Az Egyesült Államokat leszámítva egyetlen ország sem bukkant föl annyi nemzetközi konfliktusnál, hogy érvényesítse külpolitikai célkitűzéseit.
Mindezen lenyűgöző katonai képességeket annak ellenére tudja felmutatni, hogy Oroszország nemzeti összterméke alacsonyabb szinten áll, mint Olaszországé. De milyen formákban avatkozik be világszerte érdekei védelmében?
A Moszkva által vezetett katonai tömb
Az utóbbi hetek és hónapok válsága az ukrán határon már Moszkva azon szándékát mutatja, hogy a volt szovjet területeken meg kívánja erősíteni befolyását. A Kreml fenyegetései és lehetséges katonai műveletei már árnyként vetülnek azon szomszédokra, amelyek eltérnek Moszkva geopolitikai agendájától.
A Moszkva által vezetett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO) 30 éves alapítása óta először küldött január elején „békefenntartókat” egyik tagállamába, jelen esetben Kazahsztánba – holott a szervezetet a külső ellenség visszaverésére alapították.
A CSTO tagjai Oroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. A kazah beavatkozással a CSTO egy olyan szervezetként mutatkozott be, mint egykor a Varsói Szerződés, amely a tagállamainak felkeléseit verte le sorra. A CSTO alapító okirata pedig rögzíti, hogy bármelyik tagállam területén csak úgy jöhet létre egy külföldi állam katonai bázisa, ha azt a CSTO minden tagja jóváhagyja.
„Kis Zöld Emberek”
Amikor azonosító jelek nélküli zöld egyenruhás katonák vették birtokukba a Krím-félszigetet 2014-ben, a Kreml tagadta, hogy bármit is tudna róluk. Putyin leszögezte, hogy ezek az emberek a helyi önvédelmi egységekhez tartoznak. De hamar kiderült, hogy a katonák – akiket a helyiek csak „kis zöld embereknek” neveztek -, az elit orosz csapatokhoz tartoznak és pillanatok alatt elfoglalták a kulcsfontosságú kormányzati intézményeket.
Kelet-Ukrajnában, a Donyec medencében azonban Moszkva másfajta stratégiát követett – ott nem voltak „kis zöld emberek”.
Az úgynevezett „felkelők”
A Donyec medencében a Kreml félkatonai szervezeteket hozott létre és támogatott az ukrán kormány elleni harcra. A konfliktus tavalyi adatok szerint 14 ezer halálos áldozatot követelt és lebénította az ukrán politikai életet.
Közvetlen katonai beavatkozás
A szíriai Aszad rezsim 2014-ben az összeomlás határán egyensúlyozott. Oroszország számára pedig fennált a veszély, hogy elveszti legrégebbi közel-keleti szövetségesét és egyetlen hadikikötőjét a Földközi-tengeren.
Kászim Szulejmáni tábornok, az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz különleges egység parancsnoka akkor személyesen győzte meg 2015 elején Putyin elnököt arról, hogy Moszkvának be kell avatkoznia a szír polgár- és proxi háborúba. 2015 szeptember 30-án – hivatalosan Aszad elnök kérésére - Oroszország belépett a szír háborúba.
Wagner Csoport
Az orosz Wagner zsoldoscsapatot hivatalosan Dimitrij Utykin, az orosz hadsereg Felderítő Főcsoportfőnökségének, a GU-nak egy nyugdíjazott alezredese alapította 2014-ban (a Wagner volt Utykin fedőneve). Mintegy 6000 fős állománnyal rendelkezik, a szír polgárháborúba Aszad elnök oldalán, az ukrán polgárháborúba pedig a szeparatisták oldalán avatkoztak be.
A Wagner csoport feladata, hogy elfedje a tényleges orosz katonai részvételt fegyveres konfliktusokban, tagjai Szíria mellett Szudánban is dolgoztak. 2018-ban érkeztek a Közép-afrikai Köztársaságba, hogy az elnök, Faustin-Archange Touadéra védelmét lássák el, de állítólag ők őrzik az ország aranybányáit is. Három éve jelent meg a hír, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban meggyilkoltak három orosz újságírót, akik dokumentumfilmet akartak forgatni a Wagner csoport tevékenységéről – ez egyben figyelmeztetés volt mindenki számára, hogy nem érdemes túl mélyen kutakodni a csoportról.
Az orosz beavatkozás mértéke olyan szintet ért el, hogy tavaly májusban Macron elnök Touadéra elnököt a Wagner- csoport túszának nevezte. Nem sokkal később Párizs leállította katonai- és pénzügyi támogatását az ország számára. Egy tavaly kiszivárgott ENSZ szakértői jelentés pedig a Wagner csoportot mértéktelen erőszakkal, széles körben elkövetett gyilkosságokkal és iskolák elfoglalásával vádolja az országban.
Moszkvának napjainkban már csaknem egy tucat afrikai országgal vannak aktív katonai kapcsolatai, úgy mint: Kongó, Szudán, Líbia, Madagaszkár, Angola, Guinea, Bissau-Guinea, Mozambik, Zimbabwe, Namíbia, Mali és a Közép-Afrikai Köztársaság.
