|
| Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök és Aleksandar Vucic szerb elnök Belgrádban idén október 19-én. EPA/ANDREJ CUKIC |
Bár augusztus végén az EU külügyminiszterei óvták Belgrádot ettől a lépéstől, Ana Brnabic szerb miniszterelnök ma Moszkvában aláírja országa csatlakozását az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz (EEU). Ezzel gyakorlatilag Szerbia szabadkereskedelmi szerződést köt Oroszországgal, Fehéroroszországgal, Kazahsztánnal, Örményországgal és Kirgizisztánnal. Az Európai Bizottság az elmúlt napokban a lépés kapcsán leszögezte: „Szerbiától elvárjuk, hogy fokozatosan sorakozzon fel az EU Közös Kül- és Biztonságpolitikája mellé”. A legújabb szerb felmérések szerint az ország lakosainak 45.5 százaléka az EU tagságot látja a legelfogadhatóbb külpolitikai prioritásnak, 17.6 százalék szerint az EEU-hoz kellene csatlakozni, az ország harmada szerint viszont egyik tömbhöz sem.
Moszkva árnyékában
A szerb kormány augusztusban ígéretet tett Moszkvának, hogy Aleksandar Vučić elnöksége alatt az ország nem csatlakozik a NATO-hoz és katonai értelemben Szerbia semleges marad. Ezzel együtt a szerb-orosz és a szerb-török katonai együttműködés napról-napra kiterjedtebb. Szerbia az utóbbi néhány évben jelentősen megnövelte védelmi kiadásait, Oroszország pedig bőkezű ajándékokkal (tankok, páncélozott járművek, vadászgépek) járult hozzá védelmi képességének erősítéséhez.
2012-ben Moszkva humanitárius és katasztrófa-elhárítási központnak álcázott katonai- és hírszerzési támaszpontot létesített a dél-szerbiai Nišben - ahol egyébként a szerb szárazföldi erők parancsnoksága is van -, nem messze Koszovó határától. Az október 19-én Belgrádba látogató orosz miniszterelnök ki is jelentette, hogy „Moszkva bármilyen segítséget hajlandó megadni Szerbia területi szuverenitásának és integritásának védelmében”. Valóban, Oroszország nyomásának engedve a világban egyre több ország vonja vissza Koszovó önállóságának elismerését – éppen a napokban a szerb külügyminiszter jelentette be, hogy az utóbbi két évben 15 állam vonta vissza az elismerést.
Belgrád számára viszont aggasztó fejlemény, hogy Washington egyre kiemeltebb figyelmet fordít a térségre. Az amerikai külügyminisztérium augusztusban nevezte ki Matthew Palmert nyugat-balkáni különmegbízottjának, aki a szerb-koszovói párbeszéd újrakezdését nevezte meg legfontosabb prioritásának. Belgrádot ráadásul hidegzuhanyként érte, hogy 3 hete a Fehér Ház egy újabb különmegbízottat nevezett ki Richard Grenell személyében „az elakadt Belgrád-Pristina párbeszéd újraindítására”.
Putyin-Macron paktum?
|
| Káncz Csaba |
Az elmúlt hét nagy európai (geo)politikai meglepetése volt viszont, hogy Párizs megvétózta Észak-Macedónia és Albánia felvételi tárgyalásainak megkezdését az Európai Csúcson. Ezzel reális forgatókönyvvé vált, hogy hogy Szkopjéban visszatérhet a hatalomba Orbán és Putyin szövetségeseként a hazánkba menekült Nicola Gruevszki, miután a francia vétó nyomán jövő áprilisra választást írtak ki az országban.
Francia elnök 18 éve nem járt Belgrádban és Macron júliusban törte meg a hosszú csendet, rögtön 20 megállapodást írva alá. Tekintve, hogy Macron elnök az oroszokkal együtt képzeli el kontinensünk új biztonságpolitikai építményét, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a francia vétó már egy új Moszkva-Párizs tengely háttéralkujának eredménye.
Egy évszázada az orosz-francia tengely tevőlegesen járult hozzá ahhoz, hogy Szerbia a győztesek oldalán ülhessen és jelentős területi gyarapodást érhessen el az I. világháborút lezáró béketárgyalásokon. Párizs ráadásul kiemelt szerepet játszott a szerb hadseregnek a Monarchia elleni háborúra való felkészítésében - Mihajlo fejedelem uralkodása idején (1860-1868) példának okáért Szerbiának francia volt a védelmi minisztere.
Tbilisziben heves tiltakozás tört ki a törvényjavaslat miatt, amely előírná, hogy a szervezeteket, amelyeknek anyagi eszközei több mint 20 százalékát külföldről finanszírozzák, külföldi befolyásoló ügynökökként regisztráltassák. 
