Katonai és diplomáciai forrásokra hivatkozva az orosz Kommerszant napilap részleteket közölt Törökország részvételéról az azeri-örmény konfliktusban. A beszámoló szerint 600 török katonai személyt vezényelt Ankara a július-augusztusi hadgyakorlatra Azerbajdzsánba, akik aztán ott is maradtak az azeri offenzíva támogatására. Mi több, Hulusi Akar török védelmi miniszter és Ümit Dündar tábornok, a török szárazföldi erők parancsnoka szeptember 28-30. között Azerbajdzsánban közvetlenül irányították a hadműveleteket. A lap több olyan konkrét esetet is leír, amikor katonai eszközöket és személyzetet szállítottak légi úton Törökországból Azerbajdzsánba.
Mélyülő repedések
Moszkva viszont még azt is ellenzi, hogy Ankara egyáltalán részt vegyen a karabahi vita megoldásában. A Kreml szerint ez az 1992-ben alapított, Moszkva, Washington és Párizs által elnökölt EBESZ Minszki Csoportjának feladata.
Erdogan elnök kérésére október 14-én telefonbeszélgetés zajlott le a török és az orosz elnök között, amely során Putyin „súlyos aggodalmának adott hangot a közel-keleti harcosok részvétele miatt a katonai akcióban”. Szíriai jelentések szerint Ankara folytatja szír zsoldosak rekrutálását a karabahi frontra. Az Örményország ellen harcoló szír zsoldosak száma mára meghaladja a 2050-et.
Ahogyan közeleg a tél és Baku elég területet foglalt el ahhoz, hogy hadszíntéri sikerekről számolhasson be – valamint az 1991-1994-es konfliktusban elűzötteknek is lehetőséget kell adni a visszatérésre –, az azeri oldal hamarosan leállíthatja offenzíváját. A török hírszerzéssel és fegyverekkel megtámogatva bármikor képes folytatni katonai előrenyomulását és Jerevánt kompromisszumra kényszeríteni szalámi-taktikára emlékeztető területfoglalásával.
Vörös vonalak lefektetve
Ankara új eurázsiai aktivitása nem kis problémát okoz Moszva számára. Erdogan ugyanazon a hibrid hadviselési taktikákat – alacsony költségű, letagadható módszerek – alkalmazza az orosz hátsó udvarban, amelyeket Putyin vetett be a Krím-félsziget esetében saját befolyási övezetének növelésére.
De akárcsak Szíria esetében, a Kreml Örményországban is lefekteti azokat a "vörös vonalakat", amelyeket Ankara nem léphet át. A jobb megértést elősegítendő az orosz csapatok az elmúlt napokban elektronikai hadviselési eszközökkel leszedtek az égről 9 török gyártmányú drónt, amelyek túl közel repültek az orosz Gyumri katonai bázishoz Örményországban.
Nem látunk bele teljesen az orosz kártyákba, de nem tekinthető véletlennek, hogy az orosz külügyminiszter nemrégen újonnan javasolta a saját magáról elnevezett Lavrov-tervet a konfliktus megoldására. Ez gyakorlatilag Örményországot területeinek többségének feladására kényszerítené Karabahban, cserébe Moszkva békefenntartókat küldene a vitatott területre. Ezt eddig Jereván többször elvetette, de a veszteségek halmozódásával az örmények egy nap belemehetnek a tervbe és Oroszország visszatérhetne a térségbe, mint a biztonság fő védelmezője.
Moszkva Athén mellett
Ez akár racionális terv is lehetne, de Erdogan irracionálisan eszkalálja a feszültséget egy másik fronton is. Ankara pénteken jelentette be, hogy október 27-28. között haditengerészeti gyakorlatot tart az Égei-tengeren. Márpedig 28-a nemzeti ünnep Görögországban és Ciprus görög részén.
Itt tehát egy újabb konfliktus érik, amely vitában Moszkva közelebb áll Görögország és Ciprus álláspontjához, Törökországgal szemben. Sokatmondóan az orosz külügyminisztérium a héten egy twitter-üzenetben emlékezett meg az 1827-es navarinoi tengeri ütközetről, ahol „az orosz, brit és francia hajóhadak megverték a török-egyiptomi flottát. Ez a győzelem az egyik előfeltétel volt Görögország függetlenségének kikiáltásához”.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Enyhe emelkedéssel nyitottak az amerikai értékpapírpiacok csütörtökön. 
Bárcsak lenne Európában is olyan hét mesterlövész, mint az amerikai részvénypiacon!
