Kína kedden diplomáciai és katonai eszközökkel is erős nyomást gyakorolt Tammy Duckworth amerikai szenátor meglepetésszerű tajvani látogatása és az elszakadást támogató politikusokkal folytatott tárgyalásai ellen. Ez bizony nem véletlen. Az Egyesült Államok ugyanis „együttműködést” tervez a nemzeti gárdája és a tajvani hadsereg között – mondta ugyanazon a napon Cai Jing-ven tajvani elnök, miután találkozott a szenátorral.
Pekingi szakértők szerint noha Duckworth látogatásának célja, hogy megnyugtassa a tajvani elszakadókat a közelmúltbeli „diplomáciai kudarcokkal szemben”, az Egyesült Államok felhasználhatja az utazást a tajvani kérdés érzékenységének és intenzitásának fenntartására, hogy regionális bizonytalanságot teremtsen. Hétfőn a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) 30 harci gépet küldött Tajvan közelébe, ugyanazon a napon, amikor Duckworth meglepetésszerű látogatásra szállt le a szigeten.
Hogyan gondolkodik Washington?
Múlt csütörtökön Antony Blinken külügyminiszter a washingtoni George Washington Egyetemen tartott beszédében ismertette a Biden-kormány Kína-politikáját. A beszédben kifejtette, hogy az oroszok Ukrajna elleni inváziója ellenére Kína számít továbbra is az Egyesült Államok legfőbb kihívójának. Kijelentette, hogy „Kína az egyetlen ország, amelynek szándékában áll a nemzetközi rend átformálása, és ehhez egyre inkább megvan a gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai ereje.”
Az Egyesült Államok szerinte nem számíthat rá, hogy Kína irányt változtat, és nem alakíthatja közvetlenül Peking magatartását, ezért olyan stratégiát kellett elfogadnia, amely „a Peking körüli stratégiai környezetet alakítja”. Más szóval, le kell győznie Kínát a geostratégiai és geogazdasági területeken.
A múlt év elején a Biden kormányzat kiadta az „Ideiglenes Nemzetbiztonsági Stratégiai Útmutatót”, amelynek Kína-politikája három pilléren áll. Először is, a hazai gazdasági és politikai megújulás szükségessége Kínával szemben. A második pont az Amerika szövetségeseivel és partnereivel való közös ügy fontossága. Harmadszor pedig egy versengő jövőkép, egy hatalmas hazai iparfejlesztési, úgynevezett „Build Back Better” terv, amelynek célja az Egyesült Államok társadalmi, infrastrukturális és környezetvédelmi programokba történő befektetései révén történő átalakítása.
Formálódó Biden-politika
Valamivel több mint egy év leforgása alatt a Biden-adminisztráció négy Quad-csúcsot tartott, kettőt virtuálisan és kettőt személyesen, köztük a legutóbbit Tokióban.
A Quad-csúcs előestéjén az Egyesült Államok bejelentette: Japán, India és 10 másik ország beleegyezett, hogy csatlakoznak az Egyesült Államok által vezetett térségbeli gazdasági együttműködési keretmegállapodás („Indo-Pacific Economic Framework”, IPEF) kezdeményezéshez. A kritikusok viszont igencsak visszafogottak az IPEF-fel kapcsolatban, és megjegyezik, hogy ez a legjobb esetben is egy pótcselekvés, amely megpróbálja kezelni az USA saját maga által létrehozott azon problémáját, hogy Trump elnöksége alatt kilépett a Transz-csendes-óceáni Partnerségi Megállapodásból (TPP).
Háttérkép
A Biden-kormányzat politikája jelentős mértékben az előző Trump-adminisztráció politikájára épül, amelyet és Kínával való verseny és konfrontáció jellemzett. A 2017. decemberi nemzetbiztonsági stratégia (NSS) az amerikai politika irányát az együttműködésről a Kínával való konfrontációra változtatta. 2020 májusában a Trump-kormányzat hozzáállását az „Egyesült Államok stratégiai megközelítése a Kínai Népköztársasággal” című dokumentumban foglalta össze. A dokumentum a korábbi NSS-re támaszkodott, és leszögezte, hogy Kína és az Egyesült Államok eltérő érdekei a „két rendszer közötti hosszú távú stratégiai verseny” felé mutatnak.
Mi a tanulság?
Az elmúlt évben jelentős változások mentek végbe a globális geopolitikai környezetben. Az ukrajnai orosz invázió felerősítette a félelmeket, hogy az Kínát is Tajvan lerohanására ösztönözheti. Washingtoni beszédében Blinken azt is kifejtette: annak ellenére, hogy Biden elnök kijelentette, az Egyesült Államok elkötelezett amellett, hogy megvédje Tajvant bármilyen kínai támadástól, az USA politikája nem változott. Más szavakkal, az Egyesült Államok folytatná a „stratégiai kétértelműség” politikáját, miszerint nem mondja ki nyíltan, hogy közvetlenül részt vesz-e Tajvan védelmében.
Kína és Oroszország a közös katonai tevékenységek fokozásával reagál az ázsiai geopolitikai környezet megváltozására. A Quad-csúcs során Japán közelében együtt végeztek légi gyakorlatokat. Valóban. az elmúlt években az északkelet-ázsiai régióban határozottan megerősödött a Kína–Oroszország katonai együttműködés. Ugyanakkor az USA is nyert a nyugati szövetség megszilárdulásával, amelynek kulcsországai, az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország jelezték, hogy növelik katonai kiadásaikat, és nagyobb szerepet vállalnak az indo-csendes-óceáni térségben is.
A február 4-én nyilvánosságra került „határtalan” Kína-Oroszország szövetség rávette Japánt, hogy nyilvánosan szögezze le: egy esetleges tajvani inváziót saját biztonsága iránti fenyegetésnek tekintené. Ez hozzájárult Tokió azon döntéséhez is, hogy megduplázza védelmi költségvetését, így Japán a harmadik legnagyobb katonai büdzsével fog rendelkezni a világon az Egyesült Államok és Kína után.
Összességében elmondható, hogy az Egyesült Államok kiigazítási stratégiája jól működik, és az ukrajnai események azt új életre keltették. Ami a versenyt illeti, az Egyesült Államokat Hszi Csin-ping elnök megmagyarázhatatlan gazdaságpolitikája segíti, amely súlyosan károsítja a kínai gazdaságot – bár jelenleg maga az USA is viharos pénzügyi vizekkel néz szembe.
Előadásában Blinken világossá tette, hogy az amerikai politika célja nem az, hogy „elszakítsa Kína gazdaságát a miénktől”. Az USA mindaddig folytatja a kereskedelmet és befektetéseket Kínában, amíg ez nem érinti az Egyesült Államok biztonságát. Ha Peking komolyan foglalkozna az amerikai aggályokkal, az USA „pozitívan válaszolna”.
Bóka János számolt be róla. 
