Putyint az évek során széles körben olyan államférfiként emlegették, aki érti Oroszország befolyását, és tudja, hogyan kell azt használni. De amióta az orosz vezető úgy döntött, hogy lerohanja Ukrajnát, ez a felfogás apró darabokra hullott.
Melléfogás az energiafegyverben
Ennek a melléfogásnak az egyik ága lett a földgázszállítások korlátozása Európába. Ami meglehetősen hatékony módszernek tűnt a Nyugat megbüntetésére Ukrajna támogatásáért, az valójában aláássa Oroszország hosszú távú gazdasági és geopolitikai pozícióját.
A Gazprom egy hónappal ezelőtti döntése, hogy leállítja az Északi Áramlat I. vezetékben a szállításokat, arra késztette Európát, hogy alternatív beszállítókat keressen. Ennek ellenére Putyin gázjátszmájának költségei meghaladják az adott pillanatban kapott előnyöket.
Oroszország szempontjából talán a legnagyobb csapás, hogy a Kreml mostantól elfelejtheti Európát mint energiaellátásának elsődleges piacát. Az EU az év eleje óta az orosz gáztól való függőségét a blokk importjának nagyjából 40 százalékáról mára 9 százalékra csökkentette, és a Gazprom szállításának felfüggesztése az Északi Áramlat vezetéknél felgyorsítja a tendenciát. A héten történt szabotázsakció csupán pecsétet rak a folyamat végére.
Németország, amely naiv volt az Oroszországgal fenntartott energiakapcsolatának tartósságát illetően, már nem él abban az illúzióban, hogy Moszkva nem veti be tőkeáttételét a földgázpiacon az árak emelése, a nagyobb haszon és a pénzügyi fájdalmak miatt – tágabb értelemben növelve az európai kormányokra nehezedő politikai nyomást. Oroszország, amelyet valaha megbízható energiaszolgáltatónak tekintettek – függetlenül az EU-val fennálló politikai nézeteltérésektől –, néhány hónap alatt lerombolta hírnevét.
Oroszország már veszít piaci részesedéséből, mivel olyan versenytársak, mint Algéria, Katar és Azerbajdzsán új szerződéseket írnak alá az EU-val. Ha az orosz kormány saját előrejelzései pontosak, a Kreml minden évben 6,6 milliárd dollár adóbevételtől eshet el, ha az EU leállítja az orosz gáz vásárlását.
A Capital Economics becslése szerint Oroszország teljes olaj- és gázexport-bevétele az idei 340 milliárd dollárról felére, 2023-ra 170 milliárd dollárra csökken, ami több mint kétszerese Oroszország tavalyi védelmi költségvetésének.
A híd túl messze van
Érzékelve, hogy Oroszország felégette a hidat Európával (hazánk kivételével), az orosz vezető hangsúlyozza, hogy sürgősen diverzifikálni kell Ázsiára mint alternatív piacra. Az orosz energiaipar éppen erre törekszik.
Az építkezés befejeztével a „Power of Siberia 2” vezeték köti majd össze az Európát jelenleg ellátó szibériai gázmezőket Kínával, amely tavaly már 16,5 milliárd köbméter (bcm) orosz gázt importált. Február elején Oroszország és Kína 30 évre szóló megállapodást írt alá, amely évi plusz 10 milliárd köbméterrel növeli a Pekingbe irányuló orosz gázexport mennyiségét.
De Ázsia nem olyan jövedelmező piac az oroszok számára, mint Európa – volt. Oroszország 2021-ig évi 160-200 milliárd köbméter gázt adott el Európának, ami 120 milliárd dollár bevételt generált a Gazpromnak. A tavalyi évben az Ázsiába irányuló orosz gázexport legfeljebb egyötödét tette ki annak, amit Európába szállított. Oroszország természetesen megkísérelheti átirányítani az Európába tartó szállítmányokat Ázsiába, de ez nem olyan egyszerű, mint hogy sok hajót feltöltenek gázzal és útnak indítanak.
Az oroszoknak alaposan át kellene alakítaniuk földgáz-infrastruktúrájukat, amelyet eredetileg Európa kiszolgálására terveztek. Új vezetékeket és további cseppfolyósított földgáz (LNG) létesítményeket kell építeni, ami csillagászati költségekkel járó vállalkozás a világ egyik legszigorúbb szankciórendszere alatt álló nemzete számára.
A legjobb esetben egy évtizedbe telne, amíg Oroszország Ázsiában visszaszerzi azt, amit Európában elveszített – és ez azt feltételezi, hogy Moszkva képes vonzani a szükséges külföldi tőkét és technológiát a szükséges projektek elindításához. Oroszország cseppfolyósítási és fúrási technológiája nagy részében nyugati cégekre támaszkodott, amelyek a Kreml elleni jelenlegi szankciók és exportellenőrzések miatt már nincsenek a piacon.
Valóban, az olyan projektek, mint az LNG létesítmény a Szahalin-szigeten és az „Arctic 2” szibériai LNG létesítmény leállt, miután a külföldi cégek kivonultak.
Peking dörzsöli a markát
Még ha Oroszország meg is tudná oldani az útjában álló gazdasági és technológiai akadályokat, Putyin óriási hatalmat adna Kínának ebben a folyamatban. Annak ellenére, hogy „korlátlan” partnerséget hirdet Moszkvával, Peking köztudottan kőkemény tárgyalópartner, amely nem fél Oroszország bizonytalan geopolitikai helyzetét a saját javára felhasználni.
Valójában Kína ezt már korábban is megtette, kihasználva gazdasági erejét és Moszkva növekvő elkeseredettségét, hogy alternatív piacokat találjon. Peking kíméletlenül alacsony földgázárat tárgyalt ki magának a szibériai vezetéken keresztül.
A múltban ráadásul számos olyan eset volt, amikor Kína egyszerűen kilépett a projektekből, vagy teljesen leállította azok finanszírozását. Miután Európa nagyrészt eltűnt, Putyinnak Kínán kívül kevés lehetősége van arra, hogy megforduljon – és Hszi elnök nagyon is tudja ezt.
Putyin Európával folytatott energiajátszmája egy újabb baklövéshez vezetett. Egy ember – aki büszke arra, hogy Nagy Péter 21. századi megjelenítője – azt kockáztatja, hogy Oroszország gyengébb, szegényebb és stratégiailag sebezhetőbb lesz, mint amikor hatalomra került.
Az ukrán elnök garanciákat követel. 
