Putyin ügyes húzása: a győzelem után máris kivonulnak Szíriából az orosz erők

Ott termett

Múlt héten jelentette be Putyin, hogy végeztek az Iszlám Állammal, vasárnap Irak is megünnepelte saját győzelmét a közös ellenség fölött, majd tegnap az orosz elnök hirtelen ott termett a győzelem színhelyén, pontosabban az ottani orosz légitámaszponton. Megköszönte a katonáknak a harcot, elmondta, hogy hadserege Aszad erőivel együttműködve leverte a nemzetközi terroristák legfanatikusabb csoportját.

Ezek után közölte, hogy a Szíriában tartózkodó orosz erők nagyobb része máris hazatérhet, nem maradnak a szükségesnél tovább, de ha a terroristák újra felütnék fejüket, a maradó kislétszámú erő elég ahhoz, hogy ellássa a bajukat, és persze bármikor lehet újra erősítést hozni, ha szükséges. Putyin Aszadot is fogadta a légibázison, aki hálálkodott neki, és együtt nézték végig a helyben rendezett kisebb győzelmi parádét. Van is miért hálálkodni: Aszad neki köszönheti hatalmát, 2015 őszén már bukásra állt, amikor megjelent az orosz haderő az országban.

Tett egy kört

Putyin mindjárt az egyiptomi és a török elnököt is felkereste a kiadós egynapos körúton, mintegy érzékeltetve megnövekedett közel-keleti hatalmát, és jelezve azt a szándékát, hogy a háború megnyerése után most a békét is szeretné megteremteni, ráadásul anélkül, hogy jelentős haderőt kéne az Szíriában hagynia. Megpróbálja megvalósítani azt, ami a másik szuperhatalomnak nem sikerült, úgy néz ki, hogy levonta a tanulságokat.

Új stratégia

Amerika mindig abban a tudatban indult háborúba a hidegháború utáni időszakban, hogy legyőzi az ellenséget, megdönt egy rendszert, elűzi a rosszfiúkat, az adott nép pedig rögtön berendezkedik a demokráciára, és minden szép lesz. Ez annak idején kétségkívül sikeres volt a második világháború után Nyugat-Németországban és Japánban, azonban a Közel-, és Közép-Kelet muszlim országaiban kudarcot vallott, Afganisztánban és Irakban egyaránt.

Az újra nagyhatalommá vált Oroszország nem is próbálkozott ilyesmivel, tanult az amerikai leckéből, na meg a szovjet afganisztáni kalandból is. Eleve nem küldött nagy haderőt, viszont keresett egy olyan helyi partnert, aki elvégzi a kellemetlen feladat javát, és aztán rá is lehet bízni, hogy rendet tartson. A régi-új diktátor, Aszad erre tökéletesen alkalmas, van már gyakorlata benne, most, hogy ellenségei meggyengültek, rendet tart egyedül is, kis orosz segéderővel.

Szíria másik felében, melyet a kurd-szunnita arab szövetség tart ellenőrzése alatt, maradnia kell az amerikai erőknek, leginkább azért, mert esetleg pont Aszad rontana be oda, hisz a diktátor egész országát akarja vissza, erre többször célzott is. Persze Oroszországnak megvan a lehetősége, hogy erről lebeszélje, sőt talán arra is, hogy rászorítsa egy olyan béke elfogadására, amely a többi résztvevőnek is elfogadható.

Látványos

Putyin mindenesetre látványos lépéseket tesz: megnyeri a háborút, majd a helyszínen tart egy gyors győzelmi ünnepségét, és máris hazamehet a győztes haderő nagyobbik része. Ez lehet már a rövidesen esedékes választások előtti kampány része is, hisz az oroszok nagyon hálásak elnöküknek a büszke nagyhatalmi szerep visszaszerzéséért a gorbacsovi-jelcini megaláztatás után, ugyanakkor szólhat a világnak is, mutatva, hogy a 21. században így néz ki egy jöttem, láttam, győztem akció.