Hosszú küzdelem ért most véget: a szíriai polgárháború 2011-ben kezdődött, az Iszlám Állam először mint terrorcsoport üzemelt, majd elkezdett területeket foglalni. 2014-ben Irak és Szíria közel felét elfoglalta és kalifátussá minősítette magát. Úgy tűnt, létrejött egy abszolút terrorállam, és sokáig nem látszott, mit lehet vele kezdeni, hogy lehet tőle megszabadulni.
Felocsúdtak
Egy csoport volt, akik rögtön megkezdték a hatékony harcot, megvédték területeiket, sőt ellentámadásba is át tudtak menni: a kurdok, igaz, hogy amerikai fegyverekkel és légi támogatással. Következő lépésként Amerika stabil kormányt teremtett Irak megmaradt részében, hadsereget kezdett építeni a helyi erőkből, kiképezte őket, hatalmas fegyverkészleteket szállított nekik, miközben egy népi milíciát is létrehoztak, jórészt iráni támogatással. Ez a haderő 2015-ben kezdte meg az iraki területek visszafoglalását.
Ugyanekkor döntött úgy Oroszország, hogy beavatkozik a konfliktusba, mégpedig Szíriában. Úgy tűnt, hogy darázsfészekbe nyúlnak, de jól felmérték a helyzetet: az összeomlás szélén álló diktátor, Aszad mögé álltak be. Mint utólag látszik, katonai szempontból ez volt a helyes döntés, hisz olyan valaki mellé kellett állni, aki képes arra, hogy külső segítséggel összeszedje magát, ütőképes haderőt szervezzen, ami elegendő ahhoz, hogy orosz kiképzéssel, irányítással, haditervezéssel és légi támogatással le tudják verni az Iszlám Államot.
Tanultak az afgán kalandból
A húsdarálóba ugyan is Aszad harcosainak kellett menni: orosz katonák csak kis számban vettek részt a szárazföldi hadműveletekben, Putyin nem akart még egy Afganisztánt. Az első évben ugyanakkor alig folyt harc az Iszlám Állam ellen: először Aszad belső ellenségeinek egy részét kellett megsemmisíteni, amit sokan fel is róttak akkor az oroszoknak. Erre azonban valószínűleg szükség volt, mert ha nem erősítik meg eléggé Aszadot, akkor nem áll össze az a lelkes és ütőképes haderő, amire szükség volt.
Miután egy éve visszaszerezték Aleppo városát a felkelőktől, erőiket az Iszlám Állam ellen fordították. Hatalmas területeket kellet felszabadítaniuk az Eufrátesztől nyugatra, mint kiderült, megállapodást kötöttek Amerikával, hogy a folyótól keletre fekvő területeket az SDF kurd-arab szövetség szerzi vissza amerikai támogatással. A haladás idén gyorsult fel, a Sztálingrádnál jól bevált módszerrel többször csapdába csalták, majd bekerítették az ellenséget, miközben az orosz légierő egy perc nyugtot sem hagyott nekik.
A vég
A végső áttörés akkor következett be, amikor egy ilyen csapdaállítás után a kormányerők szinte besétáltak Deir ez-Zor városába, amely az Iszlám Állam utolsó nagyobb erődítménye volt. Ezek után az Eufrátesz völgyének lakott területeit kellett visszavívni, ez az, amivel tegnap előtt végeztek. Az ellenség maradványai a sivatagban kóborolnak, bujkálnak, de már nincs hová menekülniük, mivel közben Irak teljes felszabadítása is befejeződött.
Megítélés
A terrorállam legyűrése vitathatatlanul történelmi esemény, Putyinnak pedig különösen jól jött: ezzel Oroszország visszaszerezte a Szovjetunió idején élvezett szuperhatalmi státuszát. Ráadásul ezt a dicsőséget senki nem vitatja: míg Aszad megsegítése érthetően vegyes reakciókat váltott ki, az Iszlám Állam legyőzését mindenki pozitívan ítéli meg. Megnövekedett hatalmát most az orosz elnök a szíriai béke megteremtésére fordítja: első lépésként minden komolyabb politikai vezetőt magához hívott a térségből, hogy előzetes hozzájárulásukkal megkezdje Szocsiban a békéltetést.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
