Oroszország 2014-ben úgy döntött, hogy beavatkozik a teljes káosszá vált szíriai polgárháborúba, mégpedig a hatalomból kiszoruló, vesztésre álló elnök, Aszad mellett. Mást is választhatott volna talán, de felmérte, hogy így van leginkább esélye a sikerre, vagyis a szíriai polgárháború megnyerésével, valamint az Iszlám Állam legyőzésével visszaszerezni azt a szuperhatalmi szerepet, amellyel a szovjet korszakban rendelkezett.
Jól döntött
Az ötlet bejött, Oroszország szerepe döntő lett a térségben, olyannyira, hogy mindenki, aki számít, odajárul tárgyalni. Márpedig meglehetősen eltérő, és egymással esetenként rendkívül ellenséges viszonyban lévő hatalmakról van szó: Szaúd-Arábia a szunnita arab világ vezetőjeként lép fel a síitákat támogató Iránnal szemben, az ugyancsak szunnita, de világibb Törökország pedig nagyon is érdekelt abban, mi történik a vele hosszú közös határral rendelkező Szíriában: egyrészt Aszad távozását szerette volna, másrészt a kurdok hatalmának féken tartását.
Aszad ellenségeinek leverése, melynek csúcspontja Aleppo városának visszafoglalása volt, önmagában megnövelte Oroszország szerepét, de ez addig egy kétes hírnevű művelet volt, hisz sokféle erő Aszad, mint diktátor ellen kelt fel, ugyanúgy, ahogy ez korábban Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában is történt. Az igazi világhatalmi szerepet viszont az elmúlt pár hónap hozta, amikor lényegében az orosz katonai erő verte le az Iszlám Állam az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő részét.
Kivívta a tiszteletet
Ezt rajtuk kívül senki nem tudta volna megcsinálni, önmagában az amerikaiak által támogatott SDF kurd-arab szövetség sem, nekik épp elég volt az Eufrátesz túlsó partja. Amerika a saját seregével talán képes lett volna rá, de saját seregét a múltbeli nagy veszteségek miatt már nem akarja ilyen akciókra felhasználni. Így ha az oroszok nem állnak be fegyveres erejükkel a megfelelően kiválasztott helyi erők mögé, nem látni, mikor és ki tudta volna szétzúzni az Iszlám Államnak ezt a felét.
Így a hatalom, sőt a tisztelet megvan, Oroszország diktálja a leendő szíriai békét, pontosabban megpróbál összehozni valamilyen megoldást, amit az említett hatalmak is támogatnak. Törökország és Szaúd-Arábia Aszad feltétel nélküli távozását akarták korábban, de miután Oroszország vele verte le az Iszlám Államot, lényegében nincs realitása ennek a követelésnek. Ezt, úgy tűnik a mostani tárgyalásokon, el is fogadták. Irán természetesen támogatja a síita Aszadot, sőt katonailag is támogatta az orosz-szír erőket végig a 3 év folyamán.
Béketervek
Oroszország a Reuters szerint most azt javasolta, hogy hozzanak létre egy úgynevezett szíriai népi kongresszust, mégpedig Szocsiban, amelyben a különböző szíriai csoportok tárgyalnának, és ez párhuzamosan futna a genfi béketárgyalásokkal, amelyek eddig nem sok eredményt hoztak. Putyin szerint török és iráni magas rangú vendégei el is fogadták a javaslatot. Oroszország ebben a kezdeményezésben szívesen látja a mérsékeltebb szír ellenzéket, de a radikálisabbakat, akik nem egyezkednének Aszaddal, szeretné eltávolítani.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
