Donald Trump a héten a NATO-csúcson kezd, ahol az eddigiek alapján nem kizárt, hogy megint kiosztja partnereit, amiért nem fizetnek eleget. Az amerikai elnök a katonai szövetségre is ugyanúgy tekint, mint mindenre: azt mérlegeli, milyen anyagi haszna van belőle országának. Ez a gondolatmenet utoljára a két világháború között jellemezte az amerikai külpolitikát, ez volt az izoláció, az elszigetelődés időszaka.
Identitáskeresés
Kétségkívül a két világháborúba Amerika bele lett rángatva, a hidegháború alatt azonban halálosan féltek a Szovjetuniótól, és Európa volt a hidegháború fő hadszíntere. A Szovjetunió összeomlása után megszűnt az ellenség, de úgy gondolták, jó egy ilyen szövetség, hisz más ellenségek is felbukkanhatnak, mint például 2001-ben maga a terrorizmus, de a katonai szervezet a kontinens belügyeibe is aktívan beavatkozott: megszüntette a volt jugoszláv konfliktusokat, egyúttal függetlenné tette Koszovót.
2014 óta újra az oroszellenesség élteti a szervezetet, noha ez mostanra megint idejét múlt lett. A Krímen és Kelet-Ukrajnán hiába rágódnak, pláne Koszovó, mint precedens után: az oroszok soha nem fognak kivonulni, ahogy Koszovó sem lesz már soha Szerbia része. Trump valószínűleg boldogan meg is egyezne Putyinnal a szankciók eltörléséről, de ha ezt most nem is teszi, muszáj lesz erre előbb-utóbb sort keríteni, hisz egyre többen ellenzik, és örökké fenntartani végképp fölösleges.
Értelmetlen kérdés
A NATO-csúcsról Angliába utazik Trump, ahol kastélyokban húzódik meg, majd pihen egy kicsit skóciai birtokán, ezután megy Helsinkibe, Putyinnal találkozni. Az amerikai választásokba való orosz beavatkozásról nyilván nem tudnak mit mondani, mégsem mondhatja Trump Putyinnak, hogy de kár, hogy támogattál, ugyanakkor Putyin nyilván tartja magát ahhoz a véleményéhez, hogy ők nem avatkoztak be. A kérdésen amúgy sincs értelme rágódni: eltelt két év, visszamenőleg semmit nem lehet tenni, legfeljebb megismételni a választásokat, de azzal is elkéstek már, majd két év múlva jön a következő elnökválasztás.
Amiben előreléphetnek
Van viszont egy kérdés, amiben komoly előrelépést érhet el a két elnök, ez pedig Irán, pontosabban a Szíriában tartózkodó iráni erők ügye. Amerikát és izraeli szövetségesét roppant mód zavarja, hogy Szíria délkeleti részén iráni síita milíciák bukkannak fel, kapcsolatot tartva a libanoni Hezbollahhal. Amerika jó eséllyel elismerné Oroszország jogait a szír elnök által uralt országrészben való rendfenntartásra, ha cserébe kivonulnának az iráni erők. Ez Oroszországnak is vonzó opció lehet, bár közben Iránnal is meg kell egyeznie.
Békülési lehetőség
A NATO partnerek aggódnak, hogy az egyetértésük nélkül is megegyezhetnek az elnökök a NATO-t is érintő ügyekről, például az amerikai csapatok Európából, vagy annak egy részéből való kivonásáról. Trump számára ez is csak egy fölösleges költség, amiért úgy érzi, nem kap semmit cserébe. Ha összebarátkoznának Oroszországgal, ahogy ő kezdettől szerette volna, úgyis sokkal kevésbé lenne szükség a fokozott katonai erőre, hisz a helyzet csak 2014 óta kiélezett, amióta a két fél egymás műveleteitől tart. Egy hosszabb távon megvalósuló béküléshez mindenesetre jó nyitány lehet a csúcstalálkozó.
Bóka János értékelte a dán uniós elnökség féléves munkáját. Közepesnél jobb osztályzatot semmire nem tudott adni. 
