Az európai integrációt megalapozó 1957-es Római Szerződés óta nem szembesültek az EU intézményei ilyen szintű külső és belső kihívásokkal és veszélyforrásokkal, mint napjainkban. Csak címszavakban ezek a következők: tömeges munkanélküliség, defláció, Észak- és Dél-Európa divergenciája, menekülthullám, szeparatizmus, Ukrajna, egységes energia-politika létrehozása.
Ha pedig mindez nem volna elég, az Európai Bizottság egy hete hivatalba lévő elnöke, Jean-Claude Juncker egy olyan botrányba keveredett, amely akár el is söpörheti a teljes biztosi kollégiumot, amire még nem volt precedens. Túl korán jött most az első megpróbáltatás az intézmény vezetésének. Eddig egyetlen bizottság kényszerült tényleges lemondásra: a Jacques Santer vezette testület 1999-ben a negyedik hivatali évben dobta be a törülközőt, mivel korrupció árnyéka vetült rájuk.
Miről szól az ügy?
Az oknyomozó újságírók nemzetközi hálózata „Luxleaks” fedőnéven közzétett leleplezése szerint a luxemburgi kormány – amelynek 18 éven át Juncker volt a feje és egyúttal a pénzügyminisztere – 2002 ás 2010 között külön, testre szabott hivatalos megállapodásokat kötött 343 multinacionális céggel. Ezek között olyanok, mint az IKEA, az Apple vagy a Deutsche Bank, valamennyien a PriceWaterhouseCoopers (PWC) ügyfelei - amelyek révén azok milliárdokat spóroltak meg a társasági adójukon és ezzel rengeteg adóbevételt kihúzva más uniós tagállamok és harmadik országok zsebéből.
Egyes cégek akár 1 százalék alá is csökkentették a Luxemburgba menekített haszon után fizetett adót, mások a rossz szabályozások révén a működésük országában és Luxemburgban sem fizettek semmit. A kis ország fantomcégein keresztül több százmillió dollár ment át úgy, hogy ott helyben szinte semmilyen gazdasági tevékenységet nem végeztek. Egy sűrűn lakott székhelyre, a luxemburgi Guillaume Kroll utca 5-be több mint 1600 céget jegyeztek be.
Juncker még miniszterelnöki minőségében végig ellentmondást nem tűrően védelmébe vette hazájának adórendszerét. Az EuObserver emlékeztet rá, hogy nemrég a német televíziónak nyilatkozva azt mondta, hogy soha, senki se tudta eddig meggyőzni őt arról, hogy Luxemburg adóparadicsom. A kis uniós tagállam Ausztriával karöltve körülbelül egy évtizeden át blokkolta a banktitok felszámolására irányuló erőfeszítéseket a Tanácsban, és csak akkor adta fel az automatikus információcserével szemben az ellenkezését, amikor az amerikai hatóságok szankciókat helyeztek kilátásba. A banktitok a gyakorlatban így is 2017-ig fennmarad.
Dagad a politikai botrány
A botrány már az EP-ben is hullámokat kavar. Sven Giegold, német zöldpárti képviselő úgy vélte, hogy „ez a tömeges társasági adóelkerülés óriási csapást mér Juncker hitelességére”. Szerinte ugyanis az a tény, hogy a kérdéses időszakban ő volt Luxemburg miniszterelnöke és pénzügyminisztere, közvetlenül cinkossá teszi őt az ügyben.
Gianni Pittella, az európai szocialisták és demokraták frakcióvezetője is úgy vélekedett, hogy Juncker hitelessége forog kockán. „Meg kell mutatnia, hogy az európai polgárok vagy a társasági adóelkerülők oldalán van” – jelentette ki pár napja az olasz szocialista, aki arra sürgette az Európai Bizottságot, hogy ezen héten az Európai Parlamentben magyarázza el, milyen haladéktalan lépéseket tervez az adóelkerülés és adócsalás ellen. „A cégek ilyen típusú agresszív adótervezésének és egyes uniós tagállamokkal kötött mézesmadzag megállapodásának nincs több helye Európában” – szögezte le.
Egyes konszerneknek európai uniós tagállamok segítségével alkalmazott adózási konstrukcióit bírálta Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is, a német gazdasági tárca élén álló Sigmar Gabriel pedig azt követelte, hogy Luxemburg számolja fel a kedvezményes adózási feltételeket, amelyek hatalmas adókieséshez vezetnek Németországban.
A Bizottságot hivatalosan az Európai Parlament képes visszahívni bizalmatlansági indítványon keresztül, ezt a képviselők egytizedének kell kezdeményeznie s végül a jelen lévő képviselők (751) kétharmadának kell megszavaznia. Junckert saját pártcsaládja, a 221 fős Néppárt még támogatja, de ki tudja, hogy meddig tud ellenállni a nyomásnak.
A történet legbizarrabb aspektusa, hogy az ügyet uniós szinten a Juncker irányítása alatt álló Európai Bizottságnak kell kivizsgálnia, ugyanis ez az intézmény hivatott őrködni a közösségi joganyag betartása felett.
Az utolsó esély
Juncker maga nevezte az új mandátumát az „utolsó esély Bizottságának”. Ő is átérzi tehát az európai projekt előtt álló kihívásokat. Ez a botrány a legelső héten igazán nem hiányzott az intézménynek.
Juncker eddig nem állt az újságírók elé, az első nyilvános megjelenése a héten lesz Ausztráliában, a G20 találkozó keretében. Az irónia csúcsa, hogy a találkozó kiemelt témája az adóelkerülés és adócsalás lesz.
Nem teszik azt, amivel vádolják őket. 
