|
| Donald Trump (Kép forrása: EPA/Mark Lyons) |
A Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet (SWP) már 2013-ban kidolgozta Berlinnek az önállóbb nemzeti kül- és biztonságpolitika alapjait. Erre épültek a német vezetők magabiztosságot sugárzó beszédei a 2014-es Müncheni Biztonságpolitikai Fórumon és a német hadsereg új alapokra helyezett, paradigmaváltással felérő 2016-os koncepciója is, amely katonailag is igyekszik megtámasztani Berlin erősebb politikai szerepvállalását. Az Egyesült Királyság távozása az EU-ból és Trump felemelkedése az Egyesült Államokban újabb dinamikát adott ennek a folyamatnak.
Washington destabilizált
Az SWP októberi tanulmánya rámutat, hogy Trump elnökségével egy nagy adag bizonytalanság léphet be az amerikai külpolitikába. Ráadásul, érvel Johannes Thimm, az SWP amerikai kutatásvezetője, az elmúlt évek amerikai intervenciói éppenséggel a stabil nemzetközi rend ellen hatottak. Ezért Németország és Európa a politikai rend tervezését már nem hagyhatja kizárólag Washingtonra.
Ezen folyamatok fényében már talán nem is volt olyan meglepő, hogy három nappal az amerikai választások előtt a befolyásos balliberális hetilap, a Spiegel játszani kezdett az önálló német nukleáris ütőerő gondolatával. Mindez a hetilap szerint akkor válhatna aktuálissá, ha Trump ígéretéhez híven ignorálná a NATO-t és az szétesne. Rá két hétre Roderich Kiesewetter, a CDU egyik vezetője és a parlament külügyi bizottságának szóvivője kifejtette, hogy ha az Egyesült Államok nem akarja biztosítani Európa számra a nukleáris garanciát, akkor azt a kontinensünknek kell megteremtenie.
|
| Káncz Csaba |
A változó európai biztonsági tájkép
November 28-án pedig a legbefolyásosabb konzervatív napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung értekezett arról, miszerint a francia és a brit atomarzenál „túl gyenge” ahoz, hogy az orosz és a kínai kihívásoknak megfeleljen, ezért a németeknek jóval többet kell költeniük védelemre, be kell vezetni a sorkatonaságot és nukleáris elrettentő erővel kell rendelkeznie.
A német közéletben megindult viták jól rávilágítanak arra az idegességre, amely a berlini biztonságpolitikusokat magával ragadta Trump felemelkedése óta. A német nukleáris elrettentésről folyó eszmecsere korai berlini figyelmeztető jelzésnek is tekinthető mind Washington, mind Moszkva számára. És ahogyan Dél-Korea esetében is látjuk, a kezdetben szélsőségesnek tűnő vélemény egy külső sokkhatás következtében centrista véleménnyé válhat. Ezt a sokkot Szöul számára Észak-Korea szolgáltatta 2013-ban az ismételt nukleáris kísérleteivel.
Le kell szögezni, hogy a Merkel kormányzat jelenleg nem óhajt élni egy német nukleáris opcióval, már csak az ezt Németországnak megtiltó 1990-es nemzetközi egyezmény miatt sem. De látni kell azt is, hogy Amerika szövetségeseinek körében komoly bizonytalanság alakult ki Trump eljövendő kormányzatának globális és európai biztonsági elkötelezettségeit illetően. A német gondolkodás a nukleáris opcióról tehát már önmagában rámutat a változó európai biztonságpolitikai tájképre.
Káncz Csaba jegyzete
Pontosította Horváth Lóránt állításait. 
