Emlékszünk még a svéd járványkezelésre? Volt olyan időszaka a pandémiának, amikor szinte naponta lehetett olvasni a többi európai országgal szembemenő „svéd modell”-ről, ami hivatalos lezárások nélkül vette fel a küzdelmet a koronavírussal. Az újságírók mellett a közösségi média önjelölt járványügyi szakértői is Svédországgal példálóztak, ha azt kellett bebizonyítani, lenne más útja is a koronavírus elleni védekezésnek. Aztán, ahogy lement az aktuális hullám, az ezzel foglalkozó cikkek is elapadtak, az élet pedig ment tovább Svédországban és a világban is.
Most, mikor újra egész Európában nőnek az esetszámok, és egyre több ország tér vissza a lezárások politikájához, a svédek megint homlokegyenest mást csinálnak, mint a többiek. A Svéd Közegészségügyi Hatóság az elmúlt hetekben ugyanis változtatott a tesztelésre vonatkozó irányelveken. Többet tesztelnének, ami a legtöbb szakértő és ajánlás szerint a járvány ellenőrzés alatt tartásának egyik legfontosabb eszköze? Természetesen nem. Az elvégzett tesztek száma november első hetében több mint harmadával csökkent. Az új irányelvek szerint ugyanis a teljesen beoltott svédeket immár nem tesztelik, még akkor sem, ha a Covid-fertőzésre utaló tüneteik vannak.
A közegészségügyi hatóság a döntést azzal indokolja, hogy a vakcinával védettek tesztelésére fordított erőforrásokat máshol hatékonyabban lehet felhasználni. A beoltottak ráadásul alacsony valószínűséggel lesznek súlyosan betegek a fertőzés következtében, illetve kisebb eséllyel adhatják tovább a fertőzést.
Más szakértők viszont attól tartanak, ezzel nemcsak egyes személyek csúszhatnak át a tesztelés hálóján, hanem a járványhullám terjedését sem fogják tudni követni a svéd hatóságok. „Svédország újra a sötétben botorkál” – szólt a döntésre reagálva egy svéd újság cikkének címe. A tekintélyes Karolinska Intézet járványügyi virológusprofesszora, Anders Sonnerborg pedig úgy fogalmazott: „Az esetszámok alacsonyak Svédországban, de ha a határokon kívülre nézünk, akkor talán érdemes lett volna várni ezzel a döntéssel. Nehéz belátnom, hogy néhány hónap kivárás annyira nagyon befolyásolta volna az emberek életét.”
Sara Byfors, a közegészségügyi hatóság tisztviselője a kritikákra azzal felelt, hogy a tesztelés így is elég nagy számú lesz ahhoz, hogy a trendeket látni lehessen, és a tesztek eddig sem találtak meg minden fertőzöttet. Ha pedig úgy látják, az új gyakorlat a növekvő esetszámok tükrében problémásnak tűnik, készek vissza is vonni a döntést.
Ha nem is közvetlenül ezzel az üggyel kapcsolatban, de interjút adott a Financial Timesnak Anders Tegnell is, a Svéd Közegészségügyi Hatóság járványügyi vezetője, aki korábban is a svéd járványkezelés arcaként vállalta fel a felelősséget a vitatott döntésekért. Tegnell „egyértelműen aggasztónak” nevezte a Svédország körüli országokban látható trendeket, amelyeket „nagyon komolyan vesznek” kollégáival.
Amikor Tegnellt a korábbi intézkedésekről, vagy inkább azok hiányáról kérdezték, ő kitartott korábbi döntései mellett.
„Most már két éve tart ez az egész, és Svédország nem igazán tűnik ki egyik irányba sem. Nem mi vagyunk a legjobbak, de egyértelműen nem vagyunk a legrosszabbak sem. Én most azt hallom máshonnan: elértünk valamit ezekkel a drákói intézkedésekkel?”
Azt is elmondta, hogy szerinte Svédország hivatalos utasítások hiányában is tulajdonképpen lezárta önmagát, az utcák 2020 nagy részében üresek voltak, alig voltak influenzás betegek, az emberek nagyrészt otthonról dolgoztak.
De nem mindenki olyan elégedett Tegnell járványkezelésével, mint ő maga. A járványkezelés értékelésére felállított vizsgálóbizottság lassúnak találta, ahogy 2020 tavaszán az ország reagált a kialakult helyzetre, és rámutatott, hogy Svédországban gyorsabban terjedt a vírus, mint a többi skandináv országban.
Ez a bizottság hivatalosan csak jövőre foglal állást a járványkezelés ügyében, viszont több ellenzéki politikus ellenzéki politikus már most megelőlegezi Tegnell munkájának elbírálását. Mattias Karlsson, a Svéd Demokraták korábbi vezetője szerint például Tegnell sok dologban „totális tévúton járt”, és tevékenysége „nagyon súlyosan lesz megítélve”. Majd hozzátette: „Különösen a járvány kezdeti szakaszán, amikor sok dolgot tehettünk volna, amiknek lett volna hatása.”
Tegnellnek persze az ilyen vádakra is van válasza. „Amit nem mondanak el, az az hogy pontosan mik is lennének azok a dolgok, amik hatásosak voltak. Még most is próbáljuk ezt megérteni. Egyes intézkedések néha működnek egyes helyeken, de nem igazán fedezhető fel világos mintázat.” Szerinte legfeljebb célzott korlátozásoknak lehet értelme még a most felfutó hullám idején is. „Zárjuk be az éttermeket? A színházakat? Mondjuk az embereknek, hogy dolgozzanak újra többet otthonról? Az ilyen szőnyegbombázáshoz hasonlatos lezárásokkal kapcsolatban szerintem már nem sokáig maradnak türelmesek az emberek.”
A svéd járványkezelés sikerességét persze elsősorban nem szócsaták alapján kell mérni. Ha a legfontosabb mutatót, az elhunytak számát nézzük, akkor Svédország sok, a szigorú lezárások politikáját követő európai országnál jobban teljesített, ám a skandináv országokénál jelentősen rosszabbak a mutatói.
Tegnell ezt is meg tudja magyarázni. Szerinte ugyanis ez a különbség nem a lezárások elmaradására vezethető vissza, hanem társadalmi okokra, pontosabban a rosszabb anyagi körülmények között élő, illetve bevándorló háttérrel rendelkező emberek nagyobb számára.
„A hosszú közös történelmünk és a hasonló nyelveink miatt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, mennyire más a svéd társadalom a norvéghoz és a finnhez képest. A Covidot nem érdekli a történelem és a nyelv, hanem a szociális-pénzügyi helyzet, a migráns háttér és a zsúfolt lakások érdeklik. Ebben rejlik Svédország különlegessége skandináv viszonylatban” – mondja.
Nehezebben mérhető objektíven, de a Tegnell, és a svéd stratégia támogatói végig azzal érveltek, hogy az emberek felnőttnek tekintése és a szigorú korlátozások hiánya egyrészt a járvány a gazdaságot érintő negatív hatásait is csökkenti, másrészt a fenntartott jobb életminőségen keresztül a lakosság általános egészségi állapotára is jó hatással van. Ebből a gazdasági hatásra van adatunk: míg az EU egészében 6,1, Svédországban csak 2,8 százalékkal csökkent tavaly a GDP. Ami a svéd modell egészét illeti, talán a vizsgálóbizottság jelentése majd pontosabban elárulja, mi került a mérleg két serpenyőjébe, de igazából valószínűleg csak majd több év távlatából lehet megmondani, melyik út volt a helyes, vagy legalábbis helyesebb.
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
