|
| A Puskás Akadémia játékosainak van oka az örömre a felcsúti Pancho Arénában. MTI Fotó: Illyés Tibor |
Ha valamire szinte számolatlanul áll rendelkezésre kormányzati forrás, az a miniszterelnök kedvenc sportja, a labdarúgás. Amióta 2010-ben második alkalommal hatalomra került az Orbán-kormány, az összes létező és szóba jöhető módon juttatott forrást oda, ahova kellett - sőt, talán még oda is, ahova nem. A költések mellé hangzatos célok párosultak, melyeket nemcsak Orbán Viktor deklarált, de a Magyar Labdarúgó Szövetség is összeállított egy több évre szóló stratégiát.
Az egyik legfőbb célt, hogy a nemzetközi porondon legalább egy csapat túlélje az őszt, már évek óta teljesíteni kellett volna, ám még mindig ott tartunk, hogy némi szerencsével talán akad olyan csapat, amely a csoportkörbe jutás kapujáig is eljut. Ez az eredménye nagyjából 8 év megfeszített álmodozásának, a TAO-milliárdoknak, a költségvetésből sportba irányított adóforintoknak, a stadionépítési láznak, és a NER-lovagok létfenntartó anyagi hozzájárulásainak.
A magyar válogatott 2016-os EB-szereplése, a Fehérvár FC tavalyi Európa-Ligás menetelése után újabb muníciót kaphat a kormányzat kommunikáció a pénzköltést illetően, és egy újabb apró sikerrel igazolhatják a focira fordított milliárdok létjogosultságát és eredményességét. Mert, hogy papíron hiába van szó egy magánvállalkozásról, papíron hiába piaci vállalkozások sorakoztak föl a csapat mögött támogatóként, Orbán Viktor értelmezésében ez a közösség sikere, így a magyar kormány és a sportpolitikájának sikere is lesz egyben.
" Ha fölidézzük, akkor nem azt mondjuk, hogy ők megnyerték az olimpiai aranyat, hanem azt mondjuk, hogy mi megnyertük az olimpiai aranyat. Az ő egyéni teljesítményük a közösség érdekét is jól láthatóan szolgálja." (Orbán Viktor, Tusványosfürdő, 2019. július 27.)
Azok után, hogy a 2017/2018-as szezonban történelmi mélypontot ért el a bajnokság, hirtelen olyan látványos előrelépés történt, mellyel a régiós bajnokságok sereghajtó jelzőjét levetheti magáról a magyar NBI.
Az UEFA legfrissebb számításai szerint a magyar bajnokság az európai rangsor 27. helyén áll, ami az előző évadhoz képest 6 helyes előrelépést jelent. Bár ez még nem jelent történelmi csúcsot, hiszen 2003 és 2008 között ennél is előkelőbb helyen állt a magyar bajnokság: a 24. és a 26. helyek között mozgott éveken keresztül, mégis egy évtizede várt "siker" lehet ez. 2008 után ugyanis aztán jött a hirtelen lejtmenet, akkor 9 helyet rontva a 35.-re csúsztunk vissza. Bár 2010 és 2013 között volt egy gyenge feltámadási kísérlet, az erőtlen próbálkozásból újabb lecsúszás lett, de ez most megváltozott, jelenleg a régiós bajnokságokat tekintve 3 országot is megelőzünk:
- a szlovén bajnokság mögöttünk áll a 28. helyen,
- a román bajnokság a 33.,
- a lengyel pedig a 35. lett a friss rangsor alapján.
Olyanra egyébként még soha nem volt példa, hogy a magyar bajnokság a lengyelnél is erősebb legyen, de az sem nevezhető jellemzőnek, hogy a románnál is előrébb sorolják az NBI-et. Utoljára ilyen 15 éve történt, még a 2004/2005-ös szezonban volt erősebb a hazai kiírás a keleti szomszédunkénál. Akkor a magyar bajnokság a 24. helyen állt, a román pedig a 25.-en.
Köszönjük, NER?
Ez a mostani megugrás egyértelműen a Fehérvár EL-menetelésének köszönhető, vagyis ha a csoportkörbe jutás rendszeressé válna, akkor régiós szinten sokat tudna előrelépni a magyar bajnokság. Minden bizonnyal egyébként a mostani szezonban sem fogunk visszacsúszni, hiszen mind a 4, nemzetközi porondra kijutó csapat jól szerepelt az első körben, és bár már csak a Fradi van versenyben, egy esetleges csoportkörbe jutással garantált lehetne a magyar bajnokság visszaesésének elkerülése.
A 27. helyezés azonban sokkal inkább köszönhető a NER-lovagoknak, a közbeszerzéseken felhizlalt cégek adományainak, a milliós fizetésekkel csapathoz csábított játékosoknak, mint a tudatos építkezésnek, a saját neveléseknek.
A MOL Fehérvár FC mögött ugyanis az Orbán Viktor kötélbarátjának tartott Garancsi István áll, aki a szűkösebb időkben is képes volt milliárdokat tolni a csapat mögött álló cégbe, ha annak egymilliárdot is meghaladó vesztesége a fennmaradást tette kérdőjelessé. Emellett igazi közbeszerzési nagyágyúk sorakoztak fel a csapat mögé támogatóként, feltételezhetően nem a sport iránti rajongásuk és a csapat iránti elkötelezettségük, netán lokálpatritizmusuk által motiválva.
A Fehérvárnál támogatóként megtalálható a MOL mellett a tulajdonos Market Zrt.-je, és az ESMA Reklám Zrt.-je, a Szeivolt család tulajdonában lévő, milliárdos megbízásokat elnyerő Épkar Zrt., és a közbeszerzéseken szintén remeklő Strabag, Magyar Építő Zrt., valamint a West Hungária Bau is.
A fehérvári focicsapat a költségvetésből lényegében egyetlen jelentős dotációt kapott, a 14 milliárd forintból felhúzott új stadiont, profi NBI-es csapat lévén pedig a TAO-támogatásokból sem szakítottak milliárdokat évről évre. Így a látszat mégis az, hogy piaci (NER-be ágyazott, állami közbeszerzéseken taroló) vállalkozások támogatásával, javarészt a piacról működve sikerül eredményeket felmutatni, aminek köszönhetően a magyar bajnokság régiós színvonala is emelkedhet. Ezt a látszatot támasztja alá, hogy a Fehérvár tavalyi, rekordszintű 10 milliárdos bevételének közel fele, 5 milliárd forint a szponzoroktól érkezett.
A NER tehát képes beváltani a hozzáfűzött kormányzati, miniszterelnöki reményeket.
Hogy számítják a koefficiens-pontokat?
Az UEFA rangsorát az elmúlt 5 év eredményei alapján állítják össze. A bajnokságok sorrendjének felállításához szükséges koefficiens-pontokat elsősorban nem a nemzetközi kupákban megért selejtezőkörök, hanem az azokon belül szerzett eredmények alapján számítja – persze a csoportkör, majd a kieséses szakasz elérésekor bónuszpontokat is adnak.
A selejtezők során minden egyes győzelem 1 pontot ér, minden egyes döntetlen pedig 0,5 pontot. Az így kapott pontokat összeadják, majd ezt elosztják az adott országból induló csapatok számával, és így jön ki az adott évi koefficiens-pontszám.
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
