Az EU ismét válaszút előtt áll. Oroszország Ukrajna elleni háborúja és az azt követő energiaválság - amely 1973 óta a legsúlyosabb -, alapjaiban rázza meg a kontinenst.

Putyin kalkulációja

Az EU mindeddig figyelemre méltó fokú egységről tett tanúbizonyságot Putyin agressziójának visszaszorításában. A tél közeledtével azonban ez a harmónia széteshet, amint Moszkva folytatja a gázexport fegyveresítésére irányuló politikáját.

Az EU vezetékes gázimportjának 40 százalékát az orosz gáz tette ki tavaly – ez mostanra 9 százalékra csökkent. De több európai gazdaság az olcsó orosz energiára támaszkodik, ami azt jelenti, hogy a várható szétválás a gazdasági növekedést is erősen érinti.

Az 1973-as olajválság kiemelt politikai prioritássá és az európai politika kulcsfontosságú pillérévé tette az energiabiztonságot. Idővel az európai intézmények és a tagállamok átalakították energetikai prioritásaikat, az 1980-as és 1990-es években a megfizethetőség jegyében végrehajtott liberalizációtól a fenntarthatóságig, különösen a 2010-es évektől kezdve.

Az Északi Áramlat I. szállításainak teljes és időkorlát nélküli felfüggesztése egyértelműen arra irányul, hogy aláássa a tél szempontjából létfontosságú gáztárolók feltöltésére irányuló európai erőfeszítéseket, és végső soron Európa egységét. Putyin számításai szerint az európai egység össze fog omlani, ahogy a társadalmi-gazdasági költségek aláássák az európai társadalmak tűrőképességét - arra kényszerítve az EU-államokat, hogy lazítsanak az Oroszországgal szembeni szankciókon, és csökkentsék Ukrajna támogatását.

Az EU-nak ezt a fenyegetést nem kevesebbnek, mint egzisztenciálisnak kell tekintenie. Mivel az európai kormányok az esetleges ellátási hiányokkal és a gazdasági károkkal küzdenek, a következő hónapok próbára teszik az európai egységet. A Nemzetközi Energia Ügynökség igazgatója, Fatih Birol már figyelmeztette Európát, hogy készüljön fel arra az esetre, ha az orosz gázt teljesen elzárják.

Az EU válaszlépései

Válaszul az EU elindította a „REPowerEU” tervet, amelynek célja az orosz gázimport fokozatos megszüntetése 2027 előtt. A terv két pillérből áll: csökkenteni kell Európa függőségét az orosz energiától a diverzifikáció révén, különösen a cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában, valamint a szén-dioxid-mentesítés fellendítése a megújulók és az energiahatékonyság révén.

Ezen ikercélok megvalósítása nem könnyű feladat. A szűkös globális gázpiac hátráltatja az alternatív, nem oroszországi gázforrások felkutatására irányuló erőfeszítéseket, miközben a zöld átállás felgyorsítása is kihívást jelent, nem utolsósorban az új megújuló projektek folyamatos késései miatt. A REpowerEU-terv nagy része a Bizottság iránymutatásának formáját ölti. Ahhoz, hogy ez hatékony legyen, szoros együttműködésre van szükség a tagállamokkal.

Tekintettel a kihívásokkal teli nemzetközi gázpiacra, a tagállamok a nem-oroszországi szállításokért versenyezhetnek, hogy a tél előtt elegendő gázt biztosítsanak saját polgáraiknak és vállalataiknak, előtérbe helyezve a nemzeti érdekeket. Ezzel pedig aláássák az EU egységét és szolidaritását.

Az európai országok annak érdekében, hogy legyen elegendő gáz a télre, a kínálati oldalon olyan készenléti intézkedéseket fontolgatnak, mint a szén- és atomerőművek visszaállítása, a keresleti oldalon pedig energia-adagolási terveket, ami a háztartásokat és a vállalkozásokat egyaránt érintené. Mindazonáltal az államoknak figyelembe kell venniük az ilyen intézkedések társadalmi-gazdasági és éghajlati következményeit is.

A válság egyben lehetőség is

Az egzisztenciális fenyegetések ellenére a jelenlegi energiaválság egyben lehetőség az EU felépítésének megerősítésére is. Az EU jó irányba mozdult el. Az energia azonban megosztott hatáskör (EUMSz. 194. cikk), és a kormányok még mindig féltékenyen védik szuverenitásukat egy ilyen stratégiai kérdésben. E tekintetben a kormányok kihasználhatnák a jelenlegi gázválságot, hogy fokozzák és javítsák energiaintegrációjukat három koncepció alapján: energiabiztonság, megfizethetőség és fenntarthatóság.

Az árak azonban továbbra is rohamosan nőnek, és a gázpiacok manipulációja tovagyűrűző hatással van a villamosenergia-piacra, mondta tegnap a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen. Ennek kezelése érdekében bejelentette, hogy ötpontos intézkedéscsomagot terjesztenek elő.   

Von der Leyen jó hírként számolt be arról, hogy mára az uniós gáztározók töltöttsége elérte a 82 százalékot. Ugyancsak eredményként könyvelhető el, hogy a már megkezdett beszerzési diverzifikáció révén az EU növelte az LNG- vagy vezetékes gáz szállítását az Egyesült Államokból, Norvégiából, Algériából, Azerbajdzsánból és más országokból. 

Az energiaügyi miniszterek holnapra tervezett rendkívüli ülésén vitatják meg a lehetséges megoldásokat.

Óriási a tét

Az európai egységnek nem csak napjaink legsürgetőbb energetikai prioritásaira (azaz a gázra) kellene vonatkoznia. Az EU-nak el kell kezdenie proaktívan fontolóra venni a közös intézkedéseket annak érdekében, hogy megvédje magát a jövőbeli és potenciális biztonsági kockázatoktól az energetikai átállás során, például közös európai készlet létrehozásával a kritikus nyersanyagok és egyéb, szén-dioxid-mentesítési technológiák számára.

Az egység és a szolidaritás kulcsfontosságú válaszok a Kreml háborúja fényében. Az európai projekt forog kockán. Az EU-tagállamok közötti megerősített és hatékony koordináció nemcsak a jövő európai energiavilágát fogja meghatározni, hanem az EU politikai súlyát is a nemzetközi színtéren.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)