A 2011-es általános választások éjszakáján Erdogan világgá kürtölte, hogy győzelme nemcsak Ankara számára áttörés, hanem Szarajevó, Bejrút, Damaszkusz és Jeruzsálem számára is diadal. Valóban, a török elnök nyíltan megkérdőjelezi az 1923-as lausanni békemegállapodást, amely rögzítette a határokat, holott azt személyesen a törökök atyja, Musztafa Kemál Atatürk írta alá. Mára már Erdogan számít a burmai rohingja kisebbség védőjének, ahogyan az india kasmír elhallgattatott muszlimjai számára is.
Arab harag
Ez a hiperaktivitás már lecsapta a biztosítékokat az Arab Ligánál. A hagyományosan a szunnita muszlimokat védőszárnyai alá vevő Szaúd-Arábia egyre frusztráltabban figyeli Ankara törekvéseit, így az elmúlt hetekben egyszerűen leállította a török termékek importját. Egyiptom már régóta dühösen figyeli Erdogan támogatását a Muszlim Testvériség számára.
A belpolitikai arénában Erdogan térségbeli agressziója elhanyagolható kritikával találkozik. Noha a török társadalom rendkívül megosztott, ha az örmények vagy a görögök elleni lépésekről van szó, a nacionalizmus mindenkit egyesít. Csakúgy, mint Kína, Törökország is nyaktörő ütemben bővíti haditengerészetét.
Provokációk heti rendszerességgel
A török haditengerészet vasárnap este jelentette be, hogy visszaküldi az Oruc Reis nevű kutatóhajóját – két másik hajó által kísérve – azon görög szigettől (Kastelorizo) délre, amelyet Athén saját felségterületének tekint. Az Oruc Reis visszahívása pár hete enyhítette a feszültséget Athén és Ankara között. Ez fontos ok volt, hogy az Európai Tanács nem vezetett be szankciókat a legutóbbi csúcson Ankara ellen – most tehát Erdogan újra eszkalálja a feszültséget.
Hasonlóan tépett föl egy régi sebet Ciprus török részén, ahol 45 év után megnyitott egy partszakaszt Varosa városánál. Az ENSz Biztonsági Tanácsa felszólította Ankarát, hogy tartózkodjon az egyoldalú lépésektől, és zárja le a partszakaszt. Az elmúlt napokban Azerbajdzsán is megsértette az Örményországgal kötött tűzszünetet, amelyet Baku Ankara támogatása nélkül nem mert volna megtenni.
Betelt a pohár Moszkvában és Washingtonban
Erdogan számára vészjósló előjel, hogy a jelek szerint Moszkvában és Washingtonban betelt a pohár. Oroszország és Egyiptom a napokban első alkalommal tart közös haditengerészeti gyakorlatot (“Friendship Bridge 2020”) a Fekete-tengeren. Vadászgépek is segítik majd a „tengeri utak megvédést különböző veszélyektől” – hangsúlyozza az orosz védelmi minisztérium a hadgyakorlat célját illetően.
Washingtonban is elfogyott a türelem. Pompeo külügyminiszter három hete Krétán tárgyalásokat folytatott a török Incirlik-i amerikai jelenlét – beleértve a taktikai nukleáris töltetek – áthelyezéséről. A napokban két konzervatív lap is elképesztően éles hangnemben vette górcső alá az amerikai-török kapcsolatokat. A The American Conservative írása szerint Ankara megszűnt a NATO hűséges tagjának lenni, ezért már nem tekinthető amerikai szövetségesnek. A National Interest még tovább megy, Erdogant a kivégzett iraki diktátor Szaddám Huszeinhez hasonlítja, és elkerülhetetlen összecsapást jósol Washington és Ankara között.
Összességében megállapítható, hogy Ankara az agresszív különutas játszmájával mára a nagyhatalmaknál is kihúzta a gyufát. Erdogan irredenta vonalvezetését csak Pakisztán és Katar támogatja, a nemzetközi közösség túlnyomó része viszont egyértelműen elutasítja, egyben megkezdve Törökország bekerítését. A török elnök önmegsemmisítő politikája mögött ráadásul stabil gazdasági háttér sincsen, a török líra csupán ebben az évben elvesztette értékének negyedét a kemény devizákkal szemben.
A Ryanair nem volt túl elegáns. 
