Vasárnap ismétlik meg az isztambuli helyhatósági választásokat, amelyet bár az ellenzék március 31-én megnyert, de Erdogan elnök annak eredményét a választási bizottsággal megsemmisíttette. Az általános előrejelzések szerint az ellenzéki Ekrem Imamoglu két nap múlva még nagyobb arányban fogja megverni a kormánypárt jelöltjét, mint tavasszal. Az ellenzéki jelöltnek komoly hátszelet biztosít a török választók gazdasági bizalmi indexének összeomlása és a líra mélyrepülése. A Moody’s éppen egy hete minősítette le a török államadósságot, kedden pedig mindennek tetejébe még 18 török bankot is.

A várható isztambuli vereség – a metropolisz adja a török GDP több, mint 30 százalékát -, nemcsak belföldön, hanem a nemzetközi színtéren is jelentősen erodálná Erdogan tekintélyét és legitimitását, hiszen azt széles körben az elnökkel szembeni bizalmi szavazásnak fogják fel. A kormányzó AKP pártban megindult erjedés újabb szintre ugrana, hiszen mind Abdullah Gul korábbi elnök, mind Ahmet Davutoglu korábbi miniszterelnök új párt létrehozásán dolgoznak.

Washingtoni ultimátum érkezett

De Isztambul mellett számos geopolitikai fejlemény miatt is fájhat Erdogan feje. Bombaként robbant június 6-án Ankarában a korábbi amerikai ügyvivő védelmi miniszter levele, amelyen gyakorlatilag ultimátumot adott a török vezetésnek az orosz gyártmányú Sz−400 Triumf légvédelmi rakétarendszer megvásárlása kapcsán. A washingtoni adminisztráció - amely számára a döntés precedens értékkel is bír - egyértelművé tette, hogy az Sz−400-as beszerzést „vörös vonal”-nak tekinti.

Sz-400-as Triumf közepes és hosszú hatótávolságú föld-levegő rakéták a moszkvai Vörös téren tartott katonai parádén, 2018 májusában. Ha a NATO-tagállam Törökország az oroszoktól vásárol ilyen fegyvert, azzal az amerikaiak szemében átlépi a "vörös vonalat". Fotó: EPA / Sergei Iltisky

Belső információk szerint a levél hangneme sokkolta Ankarát, mert az még fenyegetőbb volt, mint amikor 1964 márciusában Lyndon Johnson elnök éles szavakkal óvta a török vezetést egy ciprusi katonai beavatkozástól. Levent Ozgul török katonai elemző szerint a friss levél rámutat arra, hogy a török ’pávatáncnak’ Washington és Moszkva között vége van és Ankarának július végéig döntenie kell, hogy hova is csatlakozik. Ozgul szerint semmi kétség, hogy az Sz-400-as török döntés elsősorban nem katonai-, hanem sokkal inkább történelmi, gazdasági és politikai döntésnek tekinthető.

Több geopolitikai törésvonal

Káncz Csaba

A jelenlegi információk szerint az Sz−400-as fegyverrendszer leszállítása Törökországba idén július és október között valósulhat meg. A török döntés várhatóan többrétegű amerikai gazdasági és katonai szankciókat fog maga után vonni, további mélyütést jelentve a török pénzügyi rendszernek. A Shanahan-levél konkrétan a 2017-es CAATSA törvény alá tartozó szankciókkal fenyegette meg Ankarát.

A Washington és Ankara közötti geopolitikai szakadékok folyamatosan szélesednek még az Irán elleni szankciók és háborús előkészületek, valamint a kurdok, Izrael és Szaúd-Arábia feltétel nélküli amerikai támogatásának ügyében is. Törökország – amely kőolajszükségletének 92 százalékát, földgázszükségletének pedig 98 százalékát fedezi külső forrásokból – azt is nagyon zokon veszi, hogy Washington ki akarja szorítani a Kelet-Mediterráneum földgáz-kitermeléséből.

Helyi megfigyelők szerint az egy hét múlva kezdődő G20 csúcstalálkozó az utolsó esély, hogy Washington és Ankara elkerülje a kétoldalú kapcsolatok teljeskörű válságát.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)