Tovább globalizálódik Magyarország – a méret számít, vagy a technika?

„Magyarország kicsi, nyitott gazdaság, erősen ki van téve a külpiaci folyamatoknak” – hallhattuk már ezerszer is a hírmagyarázatokban vagy a politikusoktól. Az Eurostat ma tett közzé idősorokat az EU globalizációjának mértékéről. Utalnak rá, hogy fontos a globalizáció mérése, mert célunk a nemzetközi versenyben való helytállás, tudnunk kell, hol tartunk.

A globalizációt mérik többek között az export és import mértékével, a közvetlentőke-import (azaz a külföldi tőkebefektetések) és tőkeexport nagyságával, a multinacionális vállalatok foglalkoztatási és értékteremtési képességével, 12 mutatót használnak. Ezek közül mi most az exportot ábrázoltuk grafikonunkon, amelynek ha a GDP-re vetített aránya magas, akkor az ország jobban globalizálódott, és nyilván erősebben van kitéve a külpiacoknak.

Eszerint Magyarország az elsők között van az EU-ban, mégpedig valószínűleg a negyedik helyen, azért csak valószínűleg, mert egyedüliként Írország esetében 2012-es adatot voltunk kénytelenek használni. Ám az ír adat abban az évben is sokkal magasabb volt a miénknél, valószínűtlen, hogy azóta durva visszaesés következett volna be náluk. Térségünkből, a volt szocialista országok közül csak Szlovákia előz meg bennünket egy kicsit. Az első helyezett Luxemburg esete pedig speciális, hiszen egy félmilliós, alig megyényi országról van szó, amely viszont cégalapító- és adóparadicsom, nemzetközi pénzügyi központ.

De nyilvánvalóan nem csak a méret számít, hanem a technika is. Izland területe nagyobb, de lélekszáma csak mintegy 340 ezer fő, két nagyobb vidéki városunk lakosságának megfelelő.  Mégis sokkal kevésbé nyitott, mint Magyarország, az export 60 százaléka hal.

Hasonló a helyzet egy másik szigettel, Ciprussal is, ahol csak 45 százalék az export aránya. A szintén eléggé kicsi szigeten, Máltán viszont 93 százalék az export, majdnem annyi, mint Magyarországon. A volt szocialista országok többségénél magas az export aránya, ethát történelmi okai is lehetnek.

Alapvetően a nagy országok kevésé nyitottak, mint az USA vagy Japán, Európában Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország. Nem csoda, hiszen ha valamit 500 kilométerre kell elszállítani a gyárból, az Magyarországon már biztosan export, Németországban esetleg csak egy másik tartomány. Vagy ha Texasból Floridába, esetleg a Szlovákia nagyságú Katalóniából Andalúziába eladni valamit exportnak számítana, megint másképp néznének ki a statisztikák.

Az export szintje függ a technológiai fejlettségtől, a húzóágazatoktól is. Magyarországon főleg az autógyárak viszik mostanában az exportot, amelyek azonban sok importált alkatrészt is beépítenek a gyártmányba. Másutt esetleg alacsonyabb az export szintje, de kisebb az import is, több az exportban a hozzáadott érték. A Magyarországra szintén jellemző agrártermékek importtartalma általában alacsony, egyes esetekben nulla.

De ami igazán meglepő, az az export arányának időbeli változása. Az Eurostat adatbázisa 1991-től tartalmaz magyarországi és 1995-től EU-s adatokat. Az EU exportja is másfélszesére nőtt ezen idő alatt, a GDP 30 százalékáról 45 százalékára. Ám a hazai (zöld vonal a második grafikonon) egyenesen megháromszorozódott.