Trump és Putyin réme új útra tereli Európát

Trump retorikájának legutóbbi eszkalálódása és Washington folyamatos képtelensége közepette, hogy megegyezzen az Ukrajnának nyújtandó támogatásról, Ursula von der Leyen bizottsági elnök tegnap Párizsban tárgyalt Macron elnökkel. A volt amerikai elnök elképesztő kijelentése pillanatok alatt összerántotta Brüsszel, Berlin, Párizs és Varsó vezetőt.

"Senki sem játszhat vagy "alkudozhat" Európa biztonságával" - mondta Scholz kancellár hétfőn Berlinben, Trump hétvégi kijelentéseit követően.

"A NATO segítségnyújtási garanciájának bármilyen relativizálása felelőtlen és veszélyes, és kizárólag Oroszország érdekeit szolgálja" - tette hozzá Scholz. A kancellár a lengyel Tusk miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatón beszélt, aki megjegyezte, hogy Trump szavainak "hidegzuhanyként kell hatniuk mindannyiunk számára, különösen azok számára, akik nem vették észre ezt a valódi fenyegetést, amellyel most szembenézünk". Egy másik hidegzuhany szintén a napokban érte Varsót, hiszen Putyin elnök a két órás interjújában - amelyet Tucker Carlsonnak adott -, nem kevesebb, mint 23 alakalommal (!!) említette meg Lengyelországot.

A weimari összefogás újjáélesztése

Órákkal korábban Tusk Párizsban járt Macronnál, hogy egyértelmű üzenetet küldjön: Lengyelország - amely mára már Európa egyik legnagyobb hadseregével rendelkezik - kész vezető szerepet játszani Franciaországgal és Németországgal együtt a „Weimari Háromszögként” is ismert szövetségben.

A Háromszöget 1991. augusztus 28-án Németország indította el, amelynek motorja az évenként megrendezett külügyminiszteri találkozók sorozata volt. De a 2015-ös lengyel parlamenti választásokon győztes Jog és Igazságosság (PiS) által vezetett kormány viszonylag hamar vitákba keveredett az Európai Unióval, és az annak motorját jelentő Franciaországgal és Németországgal. Ennek tudható be, hogy a francia és a német külpolitika számára hamarosan leértékelődött a Lengyelországgal folytatott együttműködés, amit tökéletesen jelzett a találkozók ritkábbá válása, majd végül elmaradása. 

Varsó bebuktatta az együttműködést

A lengyel kormány 2017 őszén teljes vállszélességgel kezdte el követelni Németországtól a második világháborús pénzügyi jóvátátelt. A nemzetközileg beszorult PiS párt ezzel valójában a lengyelekben mélyen kódolt német-ellenességet korbácsolta föl belpolitikai haszonszerzésért.

2017 szeptemberében a lengyel parlament kutatási irodája tett közzé egy 40 oldalas jelentést, amely Varsó igényeit támasztja alá. Ezek szerint az az 1953-as lengyel kormányzati állásfoglalás, amellyel lemondtak a német háborús jóvátételről, nem tekinthető érvényesnek, mivel az a Szovjetunió nyomására született és csak az NDK-ra vonatkozott, nem Németország egészére. Witold Waszczykowski akkori külügyminiszter kijelentette, hogy Varsó igényei Berlin felé elérik a 840 milliárd eurót.

A lengyel vájkálás a múlt sebeiben azonban fölébresztette a német démonokat is, még ha nyilvánosan csupán az akadémia szintjén. Akkor Gregor Schöllgen történész arra figyelmeztette Varsót, hogy ha tovább folytatja a jóvátátételes kampányát, akkor azzal feltépi a lengyel határok kérdését is. Schöllgen szerint „aki ügyet csinál a jóvátátel kérdéséből, az egyben ügyet csinál Lengyelország nyugati határainak kérdéséből is.”

Schöllgen aztán leszögezte: „Aki napjainkban német jóvátételt követelt Lengyelországban, annak tudnia kell, hogy a tűzzel játszik. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország nyugati határának kérdéséből, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból is. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország viszonyából Ukrajnával és Belarusszal”.

Lassú gyógyulás

Amikor a PiS-t tavaly év végén a választók kiszavazták a hatalomból, a lengyel-német kapcsolatok a kommunizmus 1980-as évek végi összeomlása óta nem látott mélyponton voltak. A tavaly októberi lengyel parlamenti választások előtt a PiS azt nyilatkozta, hogy Németország jelenti a legnagyobb fenyegetést Lengyelország szuverenitására, és hogy Tusk külföldi, német érdekeket képvisel.

Pártja választási veresége után Kaczynski tovább fokozta németellenes retorikáját, és Tusknak a jogállamiság helyreállítására tett kísérleteit Adolf Hitler módszereivel hasonlította össze.

Megkönnyebbülés Berlinben Tusk választási győzelme után

Amikor az új lengyel balközép koalíciós kormány december közepén végre átvette a hatalmat, Berlinben örömtüzek gyúltak. Scholz kancellár a német parlamentben spontán módon gratulált Tusknak a kinevezéséhez, és kezet nyújtott neki az együttműködésre.

"Lengyelország szerepe Európában és Európa számára ma nagyobb, mint valaha" – emelte ki Scholz egy kormánynyilatkozatban, és reményét fejezte ki, hogy Németország és Lengyelország mostantól "egymás mellett" mozdítja előre a kétoldalú kapcsolatokat.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)