Az Egyesült Államok szövetségeseinek világszerte ki kell találniuk, hogyan reagáljanak ismét Donald Trump „Amerika Mindenekelőtt” nevű kül- és biztonságpolitikai megközelítésére. Ez alól az indo-csendes-óceáni térség sem kivétel.
Az elmúlt négy évben a Biden-kormányzat gondosan összefogta az amerikai szövetségesek koalícióját szerte a világon. Különösen az olyan erőfeszítések révén, mint az AUKUS és a QUAD, a Biden-kormányzat lépéseket tett az amerikai szövetségesek közötti régióközi partnerségek kiépítésére.
Ezen túlmenően Biden összehangolt erőfeszítései az Indo-csendes-óceáni térség számos minilaterális kapcsolatának megerősítésére – beleértve az USA-Japán-Ausztrália, az USA-Japán-Dél-Korea, az USA-Japán-India és legutóbb az USA-Japán-Fülöp-szigetek kapcsolatokat – az ilyen kapcsolatok kvázi szövetség szintjére való intézményesítését eredményezték.
Szöul dilemmái
Trump visszatérésével Dél-Korea komoly változásokra készül az Egyesült Államokkal kötött biztonsági szövetségében.
Fotó: MTI / EPA / Will Oliver
Trump megválasztása után néhány nappal Jun Szogjol elnök elrendelte konzultációs testületek létrehozását a várható kihívások kezelésére, beleértve a védelmi kiadások növelésére vonatkozó igényeket, valamint a Tajvannal és Kínával kapcsolatos fokozott nyomást.
Nem lesz azonban könnyű eligazodni a Szöul legnagyobb biztonsági partnere, az Egyesült Államok és legnagyobb gazdasági partnere, Kína közötti növekvő feszültségek között, ami azt a kockázatot hordozza, hogy Dél-Korea beszorul a két civakodó óriás közé.
Trump árnya
A két hete aláírt új, öt évre szóló különleges intézkedésekről szóló megállapodás (SMA) ellenére egyre nagyobb az aggodalom, hogy Trump arra kényszerítheti Dél-Koreát, hogy tovább növelje az amerikai katonai jelenléthez való pénzügyi hozzájárulását.
Az SMA, amelyet a szövetségesek az amerikai választások előtt kötöttek meg, előírja, hogy Szöul 2026-ban 1,19 milliárd dollárt fizet, ami 8,3 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.
Trump már korábban is kihívást intézett a szövetségesekhez a védelmi kiadásokkal kapcsolatban. Első hivatali ideje alatt azt követelte, hogy Dél-Korea évente 5 milliárd dollárt fizessen – ami ötszörös növekedés a korábbi hozzájárulásokhoz képest. Visszatérése felveti annak lehetőségét, hogy az SMA-t újratárgyalják, ami további terhet ró Dél-Korea védelmi költségvetésére, és potenciálisan belpolitikai ellenállást szíthat.
Dél-Koreában mintegy 28 500 amerikai katona állomásozik, akik az észak-koreai agresszióval szembeni elrettentő erőt jelentik. A csapatok csökkentésére, vagy a költségek aránytalan megosztására vonatkozó bármilyen javaslat megingathatja a szövetség stabilitását.
A tajvani kérdés
Bár Trump elkötelezettsége Tajvan védelme mellett korántsem egyértelmű, elképzelhető, hogy a Kínával való konfrontáció szélesebb körű előmozdításának részeként arra ösztönzi szövetségeseit, hogy határozottabb álláspontot képviseljenek Tajvannal kapcsolatban. Dél-Korea hagyományosan óvatos megközelítést tart fenn, hangsúlyozva a Tajvani-szorosban a béke és a stabilitás fontosságát anélkül, hogy közvetlenül szembefordulna Pekinggel.
Például egy november 1-jei közös nyilatkozatban az USA és Dél-Korea aggodalmát fejezte ki „a Tajvan körüli közelmúltbeli katonai gyakorlatok miatt, amelyek fokozzák a feszültséget”, és egyetértettek abban, hogy „nem szabad további olyan lépéseket tenni, amelyek alááshatják a Tajvani-szoroson átívelő békét és stabilitást”. A nyilatkozat azonban diplomáciai érzékenység miatt nem nevezte meg kifejezetten Kínát.
Kereskedelmi sérülékenység
Kína Dél-Korea legnagyobb kereskedelmi partnere, exportjának mintegy negyede oda irányul. Tavaly a Koreai Köztársaság Kínába irányuló exportja megközelítőleg 102,6 milliárd dollárt tett ki, és a kulcsfontosságú iparágak, például a félvezetők, az elektronika és az autóipar nagymértékben függenek a kínai piactól.
A kapcsolatok bármilyen romlása jelentős gazdasági következményekkel járhat, és a történelmi előzmények azt mutatják, hogy Szöul aggodalmai nem alaptalanok.
Tajvanon túl Dél-Korea más nyomásnak is ki van téve, ahogy az USA és Kína közötti rivalizálás további kiéleződése várható. Például az AUKUS II. pillérében való részvétel negatív reakciókat válthat ki Kína részéről, amely ezeket a kezdeményezéseket a befolyása korlátozására irányuló kísérleteknek tekinti.
Az export mellett Dél-Korea alapvető anyagokat is importál Kínából, köztük az elektronikai és védelmi berendezések gyártásához kritikus ritkaföldfémeket. Ezen import bármilyen zavara hatással lehet Dél-Korea ipari képességeire.
A kereskedelem és a beruházások diverzifikálására irányuló erőfeszítések már javában folyamatban vannak. Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött olyan nemzetekkel, mint Ausztrália, Új-Zéland és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagjai. Az Európával való gazdasági kapcsolatok erősítése, valamint az afrikai és latin-amerikai új piacok feltárása szintén a diverzifikációs stratégiák részét képezi.
Kína és az Egyesült Államok azonban a legnagyobb kereskedelmi partnerei. Mivel Szöulnak az előbbiekkel való kapcsolatok romlásával, az utóbbival pedig kereskedelmi akadályokkal kell szembenéznie, nem tudni, hogy Szöulnak a kereskedelem diverzifikálására tett erőfeszítései sikeresek lesznek-e.
Védelmi ipari lehetőségek
A kihívások ellenére a dél-koreai védelmi ipar számára Trump második elnöksége új lehetőséget hozhat. A Trump és Jun közötti megbeszélések kiemelték a lehetséges együttműködést a hajóépítés, a haditengerészeti export és a karbantartás terén.
A Hanwha Ocean augusztusban kötött karbantartási, javítási és nagyjavítási (MRO) szerződése az amerikai haditengerészettel az első dél-koreai hajógyárrá tette, amely ilyen megállapodást kötött. Az amerikai haditengerészet MRO-piaca jelentős, évente körülbelül 15 milliárd dollárra becsülik. A szerződések sikeres végrehajtása a dél-koreai cégeket további projektekre pozícionálhatja, fellendítve a gazdaságot és javítva a technológiai képességeket. 2020-ban például a BAE Systems 200 millió dollár értékű szerződést kapott a USS Boxer karbantartási munkáira.
Proaktív diplomácia
Szöul valószínűleg nyílt párbeszédet folytat majd Washingtonnal és Pekinggel a kockázatok csökkentése és a regionális stabilitás előmozdítása érdekében. Jun elnök például nyolc év kihagyás után a hírek szerint újra golfozni kezdett, hogy szorosabb kapcsolatokat építsen ki Trumppal.
Trump, aki több golfpálya tulajdonosa az Egyesült Államokban és külföldön, bevallottan golf-függő, aki gyakran dicsekszik képességeivel a közösségi médiában.
Valóban, bár vannak lehetőségek a kockázatcsökkentésre, még nem tudni, hogy ezek elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy ellensúlyozzák Trump valószínűsíthető követeléseinek költségeit.
