Úgy tűnik, teljes siker volt Észak-Korea békeoffenzívája: kenyérre kente az amerikai elnököt, elérte nála, hogy szinte mindent lehet, a nukleáris leszerelést a végtelenségig húzni is. Önmagában meglepő fordulat, de az is igaz, hogy az elmúlt bő egy hétben hasonló meghökkentő események garmadájával találkozhattunk. Kezdődött a Németország szuverenitásának megkérdőjelezésével, folytatódott a brit miniszterelnök többszörös kioktatásával, majd jött az EU ellenségnek nevezése. Az orosz elnökkel való nagy barátkozás inkább üdítő élmény volt, bár az elnök hátországában sokakat meglepett.
Minden napra újabb meglepi
Már-már azt lehetett gondolni, hogy az amerikai elnök most nem lesz a középpontban a hosszú túra után, de máris megdöbbentette a világot: a legeslegnagyobb ellenséggel, akivel tavaly kevésen múlott, hogy nem keveredett háborús konfliktusba, meglehetősen elnéző hangnemre váltott. Az észak-koreai nukleáris leszerelés most ráér, egyelőre azzal demonstrálja együttműködését Kim Dzsongun, hogy visszaadja a koreai háborúban elesett amerikai katonák földi maradványait.
Trump közölte, hogy tárgyalnak Észak-Koreával a nukleáris leszerelésről, és a tárgyalások remekül haladnak. Sietségre az amerikai elnök szerint pedig azért nincs ok, mert Phenjan már 9 hónapja nem végzett rakétakísérletet. Nem is volt rá szüksége, hisz addig bemutatta, mivel rendelkezik: olyan rakétával, ami majdnem bárhová eljuttatható, a föld lakott területeinek nagy részét elérik vele.
Csak meg ne sértődjön
A szingapúri csúcstalálkozó után Trump még sürgette a leszerelést, a nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig a The Guardian szerint arról beszélt, hogy a fegyverzet nagy része egy év alatt leszerelhető. Amikor aztán ezt megemlítették Észak-Koreának, az dühös kirohanást intézett Amerika ellen: szerinte gengszter-szerű módszerekkel követelik a leszerelést, így a csúcstalálkozón kialakult bizalom könnyen elpárologhat.
Nos, tavaly egy ilyenre Trump még dühösen fenyegette volna a kis rakétaembert, ahogy akkor nevezte, most viszont szó sem volt ilyesmiről, sőt ezzel a hízelgő kijelentéssel mentette fel Kim Dzsongunt a belátható időn belül való leszerelés feladata alól. Mintha bármit megtenne, hogy megtartsa jóindulatát, ami meglehetősen különös, az egyetlen magyarázat az lehet rá, hogy Trump már elkönyvelte a sikert, a béke bajnokának tekinti magát a kérdésben, és nagyon nem szeretne, ha ez hirtelen összeomlana.
És a többiek?
Felmerül persze a kérdés, hogy az atomfegyverre és a célba juttatásához szükséges rakétákkal már rendelkező Észak-Koreával ilyen elnéző Trump, akkor miért kellett kilépni az Iránnal kötött hathatalmi alkuból, ami biztosítja, hogy Iránnak belátható időn belül ne legyen nukleáris fegyvere? Emellett az is kérdés, hogy Japán mit szól mindehhez, elég-e neki Trump ígérete, hogy Kim Dzsongun nem fog ellene nukleáris támadást intézni? Ugyanez Guam és Hawaii lakóira is vonatkozik, ők már egész ijesztő dolgokat is átéltek az ügy kapcsán.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
