Donald Trump volt amerikai elnök keddi, zavaros bejelentése arról, hogy indul a 2024-es elnökválasztáson - mindössze egy héttel a republikánusok félidős választási fiaskója után -, a képmutatás csimborasszója. De ennek kulcsfontosságú következményei lesznek pártjára és országára nézve. Ő, aki a 2020-as választási veresége óta könyörtelenül támadja az Egyesült Államok szavazásának tisztességét, most meg akarja előzni a lehetséges republikánus riválisokat.
Kései ébredés
Legkésőbb a félidős választásoknak ébresztőként kellett volna szolgálnia a Republikánus Pártnak: bizony az elmúlt években Trump túszává váltak. Márpedig minél hamarabb elszakadnak tőle és a nagy hazugságától (az elcsalt 2020-es elnökválasztásról), annál jobbak a 2024-es választási esélyeik. A republikánus lapok szerkesztőségei ezt már felismerik.
Még az olyan nagy konzervatív pénzemberek is, mint a milliárdos Ken Griffin, most azt mondják: "Eljött a következő generáció ideje." Trump veterán tanácsadója, David Urban pedig kijelenti: "A republikánusok követték Donald Trumpot egy szikla szélére."
A kérdés csak az, hogy a konzervatívoknak van-e még erejük ehhez?! Meg tudják-e állítani a párton belüli és kívüli konzervatív kritikusok Trumpot, mielőtt még lelöki a szikláról a republikánusokat?
Trump a bejelentésekor kiemelte: "Lebontjuk a mélyállamot, és helyreállítjuk az emberek kormányát. A mocsár további lecsapolása érdekében alkotmánymódosítást fogok szorgalmazni, amely ellenzi a Kongresszus tagjainak mandátumkorlátozását."
Látszat és szomorú valóság
De abból a tényből, hogy a Trump által támogatott szenátusi és kormányzói jelöltek nagyon alulteljesítettek a félidős választásokon, még nem lehet arra következtetni, hogy maga Trump is rosszul teljesít majd két év múlva. Trump néhány igazán silány jelöltet támogatott a középtávon, például Hershel Walkert Georgia szövetségi államban. Viszont ő maga nem egy silány jelölt.
Az Egyesült Államok politikai életének szembetűnő tényei ugyanis változatlanok: az ország politikailag szinte tökéletesen kettészakadt. 2016-ban szűk többséggel győzött, míg a 2020-as választáson pedig nem nagy különbséggel elbukott.
Az idei félidős választások ugyanezt a megosztottságot újra csak megerősítették. A republikánusok visszaszerzik a képviselőházat. A demokraták megtartották a szenátust. De mindkettő rendkívül szűk többségű. A Kongresszus ugyanolyan megosztott, mint az amerikai közvélemény, annak tökéletes tükörképe lett.
A DeSantis rejtély
Az sem világos, hogy a floridai kormányzói posztra újraválasztott Ron DeSantis szükségszerűen boldogulna-e az országos választási kampányban? Tény, hogy Miami belvárosában kiemelkedően szerepelt. De országos vonzerejét még tesztelni kell.
Valójában kérdéses, hogy DeSantis felveszi-e a versenyt Trump ellen. Bár sok konzervatív elégedetlen a különc néptribünnel, a volt elnöknek még mindig van nagyon sok hűséges követője van. A közvélemény-kutatások szerint a republikánusok fele jelenleg Trump ellen szavazna az előválasztáson.
A másik 50 százalék azonban mögötte van. A lehetséges kihívók széles körében DeSantis a szavazatok 25 százaléka körül az egyetlen jelölt, akinek az esélyei legalábbis nem tűnnek teljesen reménytelennek.
Alapvetően DeSantis sokat másolt Trumptól: szigorúbb bevándorlási politikát szorgalmaz, bírálja a baloldal „woke” napirendjét az állami iskolákban, és a "rezsimmédiával" szemben áll.
Valójában nem zárható ki az sem, hogy DeSantis hajlandó együtt indulni Trumppal. Trump alelnöke adott esetben elképesztően erős politikai pozícióba kerülne 2028-ban. Azt nem tudni, hogy DeSantis mit gondol erről, de biztosan mérlegelni fogja ezt a lehetőséget.
A média hatalma
Összességében Trump messze több, mint egy bukott elnök. A „Make America Great Again” (amelyet a köznyelv „MAGA” néven ismer), egy kiterjedt és eltökélt politikai mozgalom. Ráadásul Trumpot imádja a média. Az újságírók nagyra értékelik a konfliktust, Trump pedig ezt kívánságot készségesen teljesíti. Ezért is uralta a híreket a 2016-os elnökválasztása során szinte minden héten, ezért kapott háromszor annyi híradást elnökként töltött első 100 napja alatt, mint közvetlen elődjei, és ezért maradt a hírekben, mióta elhagyta a Fehér Házat.
Egy olyan korszakban, amikor a politikusok egyre inkább forgatókönyveket mondanak föl, és elzárják magukat a médiától, Trump a küszöbükön áll. Elnökként több újságírói kérdésre válaszolt, mint bármelyik közelmúltbeli elődje.
A média azért is imádja Trumpot, mert nézettséget hoz. Csak a 2016-os elnökválasztás során annyira megnövelte a kábeltelevíziók nézettségét, hogy a reklámbevételeik több száz millió dollárral emelkedtek. A műsorszolgáltatók is hasznot húztak: Les Moonves, a CBS vezérigazgatója elhíresült mondással kijelentette, hogy Trump elnökválasztása „lehet, hogy nem tesz jót Amerikának, de a CBS-nek átkozottul jót tesz”. Bizony Joe Biden elnöksége alatt a tévé- és online hírek nézettsége meredeken csökkent a Trump-évekhez képest.
Ne rakjuk egy kosárba az összes Trump-hívőt
A 2020-as választásokat követő zűrzavar figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Trump a történelem második legtöbb elnöki szavazatát kapta. Trump támogatóinak leegyszerűsített ábrázolása elmélyíti a médiával és annak tudósításaival szembeni bizalmatlanságukat.
Egy évszázaddal ezelőtt Walter Lippmann újságíró azt írta, hogy a sajtó ahelyett, hogy rendet teremtene a politikai káoszban, inkább „erősíti” azt. Trump a káoszt személyesíti meg, és híradásai valóban kaotikusak voltak. Ahogy egy elemző leírta még 2018-ban: „A sajtó egyik aránytalan címről a másikra rohan, a különösre, a szenzációsra és a sarkítóra összpontosítva.”
A fegyelmezettebb tudósítások az amerikai nép hasznára válnának, és ennek nagyon eljött az ideje, mivel a Trump-vándorcirkusz 2024-es turnéja kedden útnak indult.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Két héttel az Aszad-rezsim bukása után a szíriai menekültek levelet kaptak az osztrák bevándorlási hivataltól, amelyben közlik, hogy eljárást kezdeményeztek a menedékjoguk visszavonására. 
