2023 márciusában egy nigériai politikust, feleségét és egy egészségügyben dolgozó közvetítőt találtak bűnösnek szervcsempészet miatt, miután egy férfit kifejezetten azért utaztattak át Lagosból az Egyesült Királyságba, hogy eladják a veséjét. Néhány hónappal később Kenyában tartóztattak le egy televíziós hittérítőt, akit rajongói tömeges meggyilkolásával vádoltak meg. A holttesteken végzett boncoláskor bizonyos szervek hiányát vették észre a hatóságok, s ez felvetette az illegális szervkereskedelem gyanúját. 2020-ban pedig az derült ki, hogy számos afrikai migráns adta el a veséjét Kairóban és Egyiptomban abban a reményben, hogy az abból kapott pénzből embercsempészekkel a Földközi-tengeren át Európába jusson.
Ezek az esetek mind annak a globális szervkereskedelemnek a részei, amely az 1980-as évek végén kezdődött. Nem véletlen, hogy mindez egybeesett a transzplantáció fejlődésével, hiszen az 1980-as évekig a szervbeültetések igen kockázatos és kísérleti eljárásnak számítottak.
Az immunszuppresszív (a szerv kilökődését akadályozó) gyógyszerek 1980-as évekbeli bevezetése óta azonban bevett gyakorlattá vált. Ma már több mint 90 ország kórházában végeznek szervátültetéseket.
"A transzplantáció azonban saját sikerének áldozatává vált, ugyanis a szervek iránti kereslet messze meghaladja a kínálatot. A donorszerv-állomány bővítésére irányuló tervek ellenére a világszerte tapasztalható szervhiány évről évre egyre nő" – írja Frederike Ambagtsheer, a szerv- és emberkereskedelem kutatója a The Conversation szakcikkében.
A szakember a téma számos aspektusával foglalkozik, például a transzplantációs turizmussal vagy a szervvásárlókkal, de folyamatos kapcsolatban áll transzplantációs szakemberekkel, valamint ezekkel a bűnügyekkel foglalkozó rendőrökkel és ügyészekkel, s figyeli az emberkereskedő hálózatok működését is.
Földalatti bűnözés?
A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy tényszerű adatok hiányában sok téves információ kering a szervkereskedelemről, például az a közhiedelem is, hogy ez mindig alvilági bűnözők asztala, ahol maffiaszerű megoldásokkal intézik a titkos transzplantációkat.
„Pedig a valóság merőben más, a szervkereskedelem természete távol áll ezektől a mítikus ábrázolásoktól” – állítja a kutató.
Ugyanis az eddig kiderült valamennyi bűnügyben az illegális transzplantáció egészségügyi kórházakban és klinikákon történt, mégpedig az egészségügyi személyzet bevonásával. A szervcsempészettel foglalkozó hálózatok jól szervezettek, és szoros együttműködésben állnak a legális „felső világgal.” Azaz orvosokkal, közjegyzőkkel, ügyvédekkel és alvilági bűnözőkkel, például felhajtókkal vagy brókerekkel.
Minden bizonnyal vannak és lesznek is ki nem derült, rejtett esetek, amelyek nem egészségügyi intézményekben történnek, de az eddigi ismeretek arra világítanak rá, hogy sajnálatos módon az esetek többségében az orvosi szektor segít megszervezni és elősegíteni az emberi szervek kereskedelmét.
"A szervkereskedelem olyan összetett bűncselekmény, amelyet a szervátültetések iránti nagy kereslet és a növekvő globális egyenlőtlenségek táplálnak. A kereskedelem kiváltó okait kezelni kell, és erősebb válaszokra (de nem feltétlenül törvényekre) lenne szükség" – javasolja Ambagtsheer, az Erasmus University Orvosi Centrumának nefrológus adjunktusa.
Mi az emberi szervek kereskedelme?
A szervkereskedelem a szervek pénzügyi vagy anyagi haszonszerzés céljából történő adásvétele. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) először 1987-ben tiltotta meg a szervek miatti pénzmozgást, ezt követően sok ország iktatta be törvényeibe a tilalmat.
Bár nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, a WHO 2008-as becslése szerint a világszerte végrehajtott összes transzplantáció 5 százaléka volt illegális.
Az élő donorral végzett vesebeültetés pedig a szervkereskedelem leggyakrabban megjelenő formája. A WHO további becslései szerint a világszerte végrehajtott átültetések teljes száma nem éri el a globális szükséglet 10 százalékát. Az összes szerv közül a vesékre van a legnagyobb igény, mert a világ lakosságának körülbelül 10 százaléka szenved krónikus vesebetegségben. A becslések szerint ezek közül a betegek közül 2-7 millió hal meg évente azért, mert nem jut megfelelő szervhez. Ilyen körülmények között a kétségbeesett betegek illegális módokat keresnek arra, hogy hazájukon kívül szerezzenek szerveket, s ez egyesek kereskedési és eladási vágyát csak tovább táplálja.
A globális fejlemények és katasztrófák, mint például a gazdagok és szegények közötti szakadék, a konfliktusok, az éhínség, az éghajlatváltozás és a kényszermigráció tovább növelik a szerveladás és -kizsákmányolás kockázatát a világ sérülékeny lakossága körében.
Összetett bűncselekmény kezelése
„Hogyan lehet tehát javítani a szervkereskedelemre adott válaszokon? Az első lépés lehetne egy megállapodás, hogy milyen típusú szervkereskedelmet tartunk elítélendőnek. De ehhez meg kell érteni a kereskedelem összetettségét” – írja a vesetranszplantáció szakértője.
Egyes tanulmányok azt mondják, hogy a szervkereskedelem súlyos szervezett bűnözésnek minősülhet, és fizikai erőszakkal, akár kínzással és foglyok kivégzésével is járhat. De ezek a jelentések nem tárják fel a szervkereskedelem egészét, pedig az a túlzott kizsákmányolástól (emberkereskedelem) az önkéntes, kölcsönösen elfogadott előnyökig (kereskedelem) terjedhetnek. Ezek az alternatívák pedig más-más válaszokat igényelnek.
Például a szervértékesítők vonakodnak bejelenteni a visszaéléseket a szerveladások kriminalizálása miatt, ami miatt az eladókat felelősségre vonják. Sajnos ez ritkán fordul elő, pedig ezzel védelmet lehetne nyújtani azoknak, akik az embercsempészet áldozatai. A jogalkotóknak és a döntéshozóknak ezért fontolóra kell venniük a szervértékesítés dekriminalizálását (a törvényi szankciók eltörlését), és védelmet kellene kínálniuk a szervértékesítőknek, függetlenül attól, hogy beleegyeznek-e a bűnözői hálózatok felszámolását segítő bizonyítékok bemutatásába, vagy sem.
Az országoknak lehetővé kellene tenniük az egészségügyi szakemberek számára is, hogy biztonságosan és névtelenül jelentsenek be kétes transzplantációs tevékenységet.
Ez az információ segíthetné a rendőrséget és az igazságszolgáltatást az illegális szervátültetés kivizsgálásához, megzavarásához és a büntetőeljárás megindításához. Portugáliában és az Egyesült Királyságban egyébként már sikeresen működik a szervkereskedelem-jelentési mechanizmus.
Szigorúan ellenőrzött kísérletek és kifizetések kellenének
"Végül a szervhiány csökkentése és a feketepiaci visszaélések elkerülését szolgáló megoldások legvitatottabb része az elhunyt és az élő szervdonorok kifizetéseinek kérdése, illetve fontos az egyéb javadalmazások engedélyezése is, hogy nőjön a szervadományozási kedv. De e sémák hatékonyságának és erkölcsiségének teszteléséhez szigorúan ellenőrzött kísérletekre lenne szükség" – véli az orvos szerző.
Az ösztönzött szervadományozási rendszerekkel kapcsolatos kísérleteket már az 1990-es évek óta javasolják a transzplantációs szakemberek, közgazdászok, jogászok, etikusok és filozófusok, akik szerint legjobb lenne ellenőrzött körülmények között engedélyezni a kifizetéseket.
De míg az ilyen kísérleteket jelenleg törvény tiltja, az országos felmérések arra mutatnak rá, hogy remek motiváció lehetne a különböző fokú állami támogatás. Az Egyesült Államokban például egy nemrégiben készült tanulmány szerint a válaszadók 18 százaléka előnyben részesítené a kifizetéseket az átültetések kellően nagymértékű növekedése esetén, feltéve, hogy a recipienseknek (a páciens, akibe beültetik a szervet) nem kell saját zsebből fizetniük, és ha a szervek szétosztása orvosi kritériumok alapján történne. Röviden, ahelyett, hogy kizárólag a szigorúbb törvényekre összpontosítanának, szélesebb körű válaszokra van szükség, amelyek egyszerre foglalkoznak a probléma kiváltó okaival és az illegális szervkereskedelmi hálózatok megzavarásával.
Tajvan a legmeghatározóbb. 
