Több járműipari beszállító, így a ZF Hungária Kft., a Nemak Győr, a Bosch vagy éppen a Continental is elbocsátott embereket az utóbbi hetekben. Van, ahol a járványtól független piaci átalakulással magyarázzák a lépést, más cégek egyértelműen azt jelezték, hogy az általános gazdasági sokk miatt visszaesett a társaság megrendelés-állománya. A leépítések ráadásul nem most kezdődtek, hiszen a statisztikák szerint az első hullám már márciusban, illetve április elején lezajlott. Igaz, ez abból a szempontból kevésbé volt látványos, hogy a termelővállalatok nem a belső, hanem elsősorban a kölcsönzött munkaerőt építették le.
Borús kilátások
Nem csak a fent említett vállalatokra, hanem a feldolgozóipar jelentős részére is komoly hatással van az, hogy miként tud a német gazdaság kilábalni a mostani válságból. Európa legnagyobb gazdaságának sorsával ugyanis szorosan összefonódtak az utóbbi 30 évben a közép-európai országok gazdaságai. A német világcégeknél végződő ellátási láncok behálózzák a régiót. Ez a konjunktúra alatt segített, most viszont az erős kereskedelmi és beszállítói kapcsolatok miatt a magyar, a lengyel a cseh és a szlovák vállalatok is együtt sírnak német partnereikkel.
Rövid távon a német vállalatok problémáinak kivetülése biztosan fájdalmas hatással lesz a visegrádi államokra is. A cseh és a lengyel beszerzési menedzser hétfőn közzétett indexadatai azt mutatták, hogy a gyártás májusban továbbra is erősen visszaesett mindkét gazdaságban.
Sajnos a kedd reggel megjelent magyar BMI adatok is lesújtó képet festenek: ennek szezonálisan kiigazított májusi értéke: 40,3 pont lett, a válaszadók az előző hónaphoz képest továbbra is kedvezőtlen folyamatokról számoltak be. A magyar BMI-n belül a termelési mennyiség indexe ugyan nőtt áprilisi értékéhez képest, de 50,0 pont alatt maradva a termelt mennyiség csökkenését jelzi az előző hónappal összevetve, harmadik alkalommal. A mostani érték mélyen átlag alatti, 1995 óta soha nem volt alacsonyabb az index értéke májusban.
A feldolgozóiparon belül azok a vállalatok kerültek a legrosszabb helyzetbe, amelyek autóipari beszállítók voltak. Ez persze nem is csoda, hiszem március végén gyakorlatilag a teljes német autóipar leállt és másfél hónapon át zárva tartottak az üzemek. A müncheni Ifo Intézet becslése szerint a termelés kapacitása 45 százalékra esett vissza.
Még súlyosabb volt a helyzet Szlovákiában, ahol az autóiparban Katarina Muchova, a pozsonyi Slovenska Sporitelna bank közgazdásza szerint az áprilisi termelés az egy évvel korábbi szintnek csupán 18 százalékát érte el. Dan Bucsa, az UniCredit vezető közgazdásza a Financial Timesnak azt mondta, komoly kérdések merülnek fel az autóipar iránti kereslettel és a termelés helyreállításával kapcsolatban. Ez pedig a szakember szerint Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Magyarország esetén súlyos gazdasági károkkal járhat, de a nehézségek Lengyelországban és Romániában is éreztetik a hatásukat.
A Bécsi Nemzetközi Gazdaságtudományi Intézet (WIIW) közgazdászai arra számítanak, hogy az autóiparnak leginkább kitett Szlovákiában a GDP idén 9 százalékkal zuhan, de Magyarország esetén is a kormány előrejelzésénél pesszimistább, 5,5 százalékos visszaesést valószínűsítenek. A WIIW szerint a kis nyitott gazdaságoknál könnyebben átvészelhetik a válságot azok az államok, amelyek kevésbé exportorientáltak és masszív belső piaccal rendelkeznek, így például a lengyelek esetében csak 4 százalékos visszaesést várnak.
Ahol becsukódik egy ajtó, ott kinyílik egy másik?
Az idei évben nagy gazdasági csodát nem várhatnak a V4-ek, ugyanakkor a második félév, illetve 2021 már sokkal jobban alakulhat. Az előrejelzések szerint az EKB által indított monetáris csomagok, az Európai Unió várható helyreállítási alapja és a német kormány által hozott és a következő hetekben bemutatandó fiskális csomagok összességében elegendő forrást jelenthetnek a talpra álláshoz. Ha pedig a német nagyvállalatok beindulnak, akkor vélhetőleg a beszállítóik is jól fognak járni.
A korábbi tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a V4-ek esetében ugyan vannak az általuk folytatott politika kapcsán viták, ám azt a helyi (autoriter hajlamú) vezetők is látják, hogy a stabilan működő és növekvő gazdaság az egyik legjobb dolog számukra, hiszen a munkával és megfelelő keresettel rendelkező emberek legitimálják a hatalmukat.
A közép-európai országok tehát a válság után nagy valószínűséggel képesek lesznek a gazdasági konvergenciát folytatni. Több korábbi elemzés is azt jelezte előre, hogy ezek az országok néhány éven belül beérhetik a kisebb dél-európai országokat (Portugália, Görögország) az egy főre jutó GDP-ben. A járvány miatti megtorpanás és az emiatt kidolgozott támogatások persze bizonytalansággal járnak, ám továbbra is feltételezhető, hogy a V4-ek nagyobb ütemben tudnak majd fejlődni, mint ezek, a turizmusra erősen építő államok.
Már csak azért is tekinthetnek optimistán a jövőbe a régiós országok és persze hazánk is, mert bizonyos fokú paradigmaváltásra sor kerülhet. Sok német vállalat jelezte, hogy a globális ellátási láncok esetében tapasztalt fennakadások miatt átgondolják azok felépítését. A világjárvány tapasztalatait felhasználva pedig jó esély van arra, hogy a Távol-Keletről földrajzilag közelebb lévő államokba telepítsenek át folyamatokat és termelést.
Ha pedig felértékelődik annak a súlya, hogy az anyacéghez közelebb legyenek a beszállítók, akkor szakértők szerint ez Közép-Kelet-Európának egyértelműen előnyös lesz. Hosszabb távon tehát nem lehetetlen, hogy Magyarország és szomszédjai újabb óriásberuházásokkal gazdagodnak, így a régió akár még a járvány nyertese is lehet.
Évek óta nem volt ilyen. 
