Nem jó rosszban lenni
A német-orosz viszony Németország egyesülése, illetve a Szovjetunió felbomlása után gyümölcsöző volt, egészen 2014-ig, amikor az ukrajnai események miatt a nyugati világ oroszellenes lett, és ehhez Németország is csatlakozott hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel. Míg Amerika számára nem okozott gondot a viszony megromlása és szankciók életbe léptetése, Németország esetében annál inkább.
Németország földrajzilag közel van Oroszországhoz, fontosak a kereskedelmi kapcsolatok, és végül a történelem arra tanítja a két népet, hogy nem kellene egymással ellenségeskedni, ráadásul igazán nincs is miért, hisz a társadalmi rendszer nagyjából egyforma, az egymás kárára történő birodalmi hódítások kora rég lejárt, miközben a múltbeli konfliktusok mély történelmi nyomokat hagytak.
Már a hidegháborúban és vigyáztak
A két ország mindkét világháborúban szembekerült, mindkét konfliktus évekig tartott és sok szenvedést hozott, de a második világháborús konfliktus a történelem eddigi legbrutálisabb, és legtöbb halálos áldozatot követelő összecsapása volt. Azóta mindkét oldal óvatosabb, tudják, hogy jó viszonyra van szükség, ez persze a hidegháborúban csak felemás módon valósulhatott meg: az Nyugat-Németország kapitalista ellensége, az NDK hű kommunista csatlósa volt a Szovjetuniónak.
Igazán azonban nem volt rossz a nyugatnémet-szovjeti viszony: mindkét oldal kereste a kompromisszumot. Most mintha ugyanezt lehetne érzékelni: Németország mintegy illedelemből, a szövetségesekhez való alkalmazkodásként csatlakozott a szankciókhoz. Ukrajna kérdése ráadásul különösen kényes: a két fél között véres harcokban cserélt gazdát az ország a második világháborúban.
Irán miatti változás
Most azonban repedés keletkezett egy kérdésben Amerika is szövetségesei között: Amerika felmondta az Iránnal kötött egyezményt, a többi aláíró fél viszont megmentené azt. Ezért azonnal tárgyalniuk kell, így Németországnak és Oroszországnak is, és ha már sor került erre, a két fél egy nagyon fontos gazdasági kérdést is megtárgyalt: az Északi Áramlat olajvezetéket, amely közvetlenül juttatná el az orosz gázt Nyugat-Európába, Ukrajna megkerülésével.
Ukrajna ezzel ugyan tranzitbevételektől esik el, és a nyugat elvileg támogatja az országot, amiben lehet, ugyanakkor a hosszú ideje fennálló orosz-ukrán feszültség miatt túlzottan bizonytalan a tranzit gázszállítás, így a biztonságos szállítás érdekében szükség van az elkerülő útvonalra. Hogy Ukrajna és Oroszország között mikor rendeződik a helyzet, az négy év után felmérhetetlen, ugyanakkor nincs értelme, hogy ez a végtelenségig megterhelje az orosz-német kapcsolatokat.
Saját biztonságukba is beruháznak ezzel a norvég miniszterelnök szerint. 
