Egymás után harmadszor adja majd a szuverenitást pártoló Demokratikus Haladó Párt (DPP) Tajvan elnökét, miután a párt jelöltje, William Laj (vagy más néven Laj Csing-te) fölényesen nyerte a múlt szombati elnökválasztást – a DPP három egymás utáni győzelme példa nélküli a szigetország történelmében.

Az önállóságra szavaztak

Laj, aki 2020 óta Tajvan alelnöke volt, a szavazatok 40 százalékát szerezte meg, azaz több mint 5,5 millióan szavaztak rá a hivatalosan Kínai Köztársaság névre hallgató országban. A második helyen Hou Jü-ih, a Kínával szorosabb kapcsolatokra törekvő fő ellenzéki párt, a Kínai Nemzeti Párt (Kuomintang) jelöltje végzett 33,5 százalékkal, míg a harmadik helyet Ko Ven-csö, a Tajvani Néppárt jelöltje szerezte meg 26,5 százalékkal. A harmadik nagy párt megjelenése egyébként megosztotta az ellenzéki szavazatokat.

Igaz, a parlamentben a DPP 10 képviselői helyet veszített, azaz már nem lesz többsége: 51 képviselőt delegálhat majd a törvényhozásba, a Kuomintang 52-t, a Tajvani Néppárt pedig 8-at.

De mit jelent a DPP demokratikus választásokon aratott újabb győzelme a nemzetközi politika és a Kínához fűződő kapcsolatok szempontjából?

Tajvan: status quo és béke

A Kína-Tajvan konfliktus szempontjából első blikkre semmi jót: Laj ugyanis a párt radikálisabb ágához tartozik.

Azt ígéri, hogy folytatja elődje, a maximálisan engedélyezett két mandátumát kitöltő Caj Jing-ven külpolitikáját, azaz ellen fog állni Kína annexiós törekvéseinek.

„A tajvani embereknek joguk van megválasztani saját elnöküket” – mondta győzelme után. Szerinte a szavazók sikerrel álltak ellen „a külső erők” befolyásolási kísérleteinek, Kína ugyanis szerinte számos eszközt (dezinformáció, politikai, katonai és gazdasági nyomás) bevetett a DPP bukása érdekében.

Laj korábban ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy megválasztása esetén képes lesz fenntartani a békét Kínával. Jelezte, hogy feltételek nélkül hajlandó tárgyalásokra, pragmatikusan és következetesen cselekszik majd, célja pedig a status quo megőrzése a Tajvani-szorosban.

Győzelmi beszédében pedig szintén a status quo, a béke és a stabilitás fenntartását emelte ki.

A The Guardian szerint ennek érdekében valószínűleg – elődjéhez, Caj Jing-venhez hasonlóan – óvatosan egyensúlyozni fog Kína és az Egyesült Államok között. Elődje kerülte, hogy formába öntse Tajvan gyakorlatilag már meglévő függetlenségét és ezáltal ellenséget kreáljon Pekingből. Ehelyett azt hangsúlyozta, hogy Tajvan szuverén nemzet, és a status quót kívánja megvédeni. A kínai uralmat egyébként minden nagy tajvani párt elutasítja.

Kína: az annexió elkerülhetetlen 

A kínai vezetés ugyanakkor bajkeverőnek tartja Lajt, és kitart az újraegyesítési törekvések mellett. „Ez a választás nem tudja megváltoztatni az alaphelyzetet és a kapcsolatok fejlődésének irányát (…) Tehát azt, hogy az anyaföld végül egyesülni fog” – közölte Chen Binhua, a kínai Tajvani Ügyek Irodájának szóvivője a választás után.

Megismételte, hogy „Tajvan Kína Tajvanja”, az annexió pedig „kikerülhetetlen trend”.

A Kínát uraló Kínai Kommunista Párt Tajvant saját területének tekinti (annak ellenére, hogy sohasem uralta a szigetet), Hszi Csin-ping kínai elnök pedig prioritásnak tartja az újraegyesítést, és erő használatát sem zárta ki a cél elérése érdekében.

Ezzel párhuzamosan Peking egyre nagyobb politikai és katonai nyomás alá helyezte Tajvant az elmúlt években – a választás közeledtével egyre több kínai hadihajó és vadászgép jelent meg a környéken, 2023-ban pedig több mint 1700 kínai katonai repülőgépet észleltek a sziget légvédelmi zónájában, ami csaknem duplája az egy évvel korábbinak. Megfigyelők attól tartanak, hogy a szembenállás idővel katonai konfliktussá szélesedhet.

Fokozódó nyomás

Amanda Hsiao, egy Tajvanon élő Kína-szakértő a brit lapnak azt mondta, hogy Kína valószínűleg tovább fokozza majd a nyomást a szigetországon, különösen a jövendőbeli elnök májusi beiktatását megelőző időszakban. Ugyanakkor ezt valószínűleg kevésbé agresszívan teszi majd, mint az elmúlt években, amikor nagyszabású hadgyakorlatokat is tartott Tajvan közelében.

Dali Yang, a Chicagói Egyetem politológia-professzora pedig azt mondta:

Peking Laj győzelmének ugyan nyilván nem örül, annak viszont igen, hogy pártja elvesztette többségét a parlamentben. Ez ugyanis behatárolja majd az új elnök politikai mozgásterét.

Az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia és Kanada természetesen gratulált már a győzelemhez, Joe Biden pedig a jövő héten nem hivatalos delegációt kíván a szigetországba küldeni. Az amerikai elnök ugyanakkor azt is megismételte, hogy nem támogatja Tajvan függetlenségét.

Azaz továbbra is kiáll az „egy Kína elv” mellett – elismeri, hogy Tajvan történelmileg Kína része –, ugyanakkor informális kapcsolatokat továbbra is fenntart a szigetországgal.