|
| "Szeretem a munkát" (Fotó: 123rf.com) |
Szorgos nép
Szorgos nép a német, ezt eddig is tudtuk, de most komoly adatok támasztják alá. A 20 és 64 év köztiek 78 százaléka dolgozik, ennél csak Svédországban magasabb az arány, 80 százalék. És ha figyelembe vesszük, hogy 20-as éveik elején a legtöbben még egyetemre járnak, akkor a tényleges arány még jobb lehet.
A növekedésben a legnagyobb szerepet a nők játszották, 73 százalékuk dolgozik az adott korcsoportban, ez 10 százalékpontos növekedés 2005 óta. A teljes foglalkoztatottsági ráta pedig 9 százalékot nőtt 10 év alatt, míg Európában a legtöbb helyen alig változott.
A Bloomberg szerint a nők foglalkoztatottságának növekedése nem véletlen: a 2000-es évek eleje óta kedvezőbb a részmunkaidős állások és a rugalmasabb munkaidő szabályozása. Így a nők összességében kevesebb munkaidőben dolgoznak: a férfiak átlagos heti 40 órájával szemben 30-at. Ennél csak Hollandiában kevesebb a nők munkaideje, az EU átlag 33,6 óra.
Német és európai rekordok
|
Miről álmodik a magyar miniszterelnök? Orbán Viktor többször elmondta, hogy teljes foglalkoztatottság a cél Magyarországon. Részleteket itt olvashat >>> |
A munkanélküliségi ráta 6,2 százalék, a legalacsonyabb a 25 évvel ezelőtti országegyesülés óta. Ez óriási eredmény, mert sokan kételkedtek abban, hogy a volt NDK részek munkanélküliségét fel lehet számolni egy emberöltő alatt. Ráadásul még magyarok, lengyelek és egyéb EU tagállamok munkavállalói is százezer szám dolgoznak Németországban, vagyis tényleg meglehetősen robusztus a munkaerőpiac.
Eközben a teljes eurózóna munkanélkülisége is öt éves rekord szintre süllyedt, decemberben 10,4 százalék volt. Az átlag ráadásul úgy adódik, hogy a korábban mentőcsomagra szoruló országokban sokkal nagyobb ez a szám (Görögország, Spanyolország, Portugália), így logikusan a jobban teljesítőknél, a „kemény magban” jóval kisebb.
Az olcsó olajtól nem kell félni
Az EKB ez alapján meg is fontolhatja, hogy kell-e márciusban tovább enyhíteni az amúgy is extrém laza monetáris politikát. A döntést persze lehet, hogy nem befolyásolja rövidtávon az adat, mert a jegybankok egyelőre az olajáresés okozta inflációcsökkenés bűvöletében élnek, pontosabban ettől rettegnek. Ez pedig fölöslegesnek tűnik, hisz ilyen robusztus munkapiac mellett szó sem lehet az 1929-33-ban látott deflációs spirálról.
Az olajár okozta inflációcsökkenés egyrészt átmeneti, miután legfeljebb 0-ig eshet az olajár (ezt piaci szempontból talán már meg is tette, vagyis sokkal mélyebben nemigen nyílik számára tér). Így ennek inkább örülni kéne, mint szomorkodni, hisz ez a lakosság vásárlóerejét növeli, így a fogyasztás élénkül.
Az a defláció a veszélyes, amelyik túltermelésből és az ezáltal előálló árcsökkenésből adódik, de erről szó sincs, sőt tulajdonképpen a 80-85 évvel ezelőtti válság óta nem is nagyon fordult elő. Ilyen bivaly munkaerőpiac mellett pedig óhatatlanul nő a vásárlóerő és a fogyasztás, nem fognak a gyártók és az áruházak árcsökkentési versenybe fogni. Így teljesen mindegy, hogy az infláció fél százalék, vagy kettő.
Továbbra sem világos, milyen útvonalon érkezhet az orosz elnök, Romániát mindenesetre nem keresték az ügyben. 
