Már Ausztria is támogatná, hogy megvonják Lengyelország szavazati jogát az EU-ban az igazságügyi reform miatt, amely lényegében teljhatalmat biztosít a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) számára, mivel az véget vet a hatalmi ágak szétválasztásának. Wolfgang Brandstetter néppárti alkancellár, illetve igazságügyi miniszter szerint azért van szükség az alapszerződés 7-es cikkelyének életbe léptetésére, mert az Unió alapelveinek érvényesülése forog kockán. A politikus ezt a konzervatív ÖVP politikai akadémiája brüsszeli rendezvényén mondta el.
A csóvás emberek
A Nyugat-Európában teljesen elszigetelődött lengyel kormány ezért úgy döntött, hogy a ’legjobb védekezés a támadás’ alapon nekimegy Berlinnek. A varsói kormány az utóbi hetekben teljes vállszélességgel kezdte el követelni Németországtól a második világháborús pénzügyi jóvátátelt. A nemzetközileg beszorult PiS párt ezzel a lengyelekben mélyen kódolt német-ellenességet korbácsolja föl belpolitikai haszonszerzésért. Tegyük hozzá, elképesztő felelőtlenséggel.
Egy hete a lengyel parlament kutatási irodája tett közzé egy 40 oldalas jelentést, amely Varsó igényeit támasztja alá. Ezek szerint az az 1953-as lengyel kormányzati állásfoglalás, amellyel lemondtak a német háborús jóvátételről, nem tekinthető érvényesnek, mivel az a Szovjetunió nyomására született és csak az NDK-ra vonatkozott, nem Németország egészére. Witold Waszczykowski külügyminiszter kijelentette, hogy Varsó igényei Berlin felé elérik a 840 milliárd eurót.
Nein, nein, nein!
Berlin részéről Stefan Seibert kormányszóvivő kategórikusan elutasított a lengyel igényeket. Szerinte 1953-ban Lengyelország az egész Németországra kiterjedő hatállyal mondott le minden kártérítésről és ezt azután számos további alkalommal megerősítette. Berlin szempontjából így a kérdés mind jogilag, mind politikailag egyszer s mindenkorra rendezésre került.
A lengyel vájkálás a múlt sebeiben azonban a jelek szerint fölébresztette a német démonokat is, mégha nyilvánosan egyelőre csupán az akadémiai szintjén. Egy hete a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungban Gregor Schöllgen történész arra figyelmeztette Varsót, hogy ha tovább folytatja a jóvátátételes kampányát, akkor azzal feltépi a lengyel határok kérdését is. Schöllgen szerint „aki ügyet csinál a jóvátátel kérdéséből, az egyben ügyet csinál Lengyelország nyugati határainak kérdéséből is.”
Jó, de akkor jön a határok kérdése
A történész szerint azzal, hogy Sztálin nyugatra tolta Lengyelországot a második világháború végén, óriási német ingatlanvagyon került lengyel kézbe, amellyel az 1953-as lengyel nyilatkozat számolt is. Schöllgen szerint az NSZK elismerte Lengyelország nyugati határait az Odera-Neiße vonalon 1970-ben, Willy Brandt kancellár Keleti Politikájának (Ostpolitik) részeként. Az utóbbi évtizedekben csak a neonácik, az elüldözöttek és a CDU/CSU egyes szélsőségesei követelték az „elveszett keleti területek” visszatérését.
Schöllgen aztán leveszi a kesztyűt. „Aki napjainkban német jóvátételt követelt Lengyelországban, annak tudnia kell, hogy a tűzzel játszik. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország nyugati határának kérdéséből, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból is. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország viszonyából Ukrajnával és Fehéroroszországgal”.
A PiS-nek tehát a jelek szerint fogalma sincs, hogy mivel játszik.
Káncz Csaba jegyzete
A botrány folytatódik.
