Készült tegnap egy fotó, amely már most pályázhatna az Év képe címére. Ez a fotó alighanem évtizedekre beleivódik majd az amerikaiak tudatalattijába, és nagy eséllyel be fog kerülni a jövő történelemkönyveibe: száz év múlva a tanárok ezzel szemléltetik majd az ámuldozó diákoknak, milyenek is voltak a viharos 2020-as évek.
Az, hogy mi lesz a képaláírás – szélsőjobbos rendbontók vagy dicső forradalmárok –, attól függ majd, ki fogja írni a könyveket, ki diktálja majd a narratívákat, ki mondja majd meg, miről hogyan érdemes gondolkodni.
Első blikkre úgy tűnik, mintha a kép farsangi bálban, erdők mélyéről előbújt nerdek spontán találkozóján vagy egy elszállós spiritiszta happeningen készült volna.
A valóság azonban ennél is szürreálisabb: a fotón ugyanis azok a Trump-hívők láthatók, akik tegnap kora este betörtek az amerikai törvényhozás épületébe, a Capitoliumba, hogy helyreállítsák „a világ rendjét”, és hatalomban tartsák szeretett elnöküket, Donald Trumpot.
A világ most a szemét dörzsöli, mert nem tudja vagy nem akarja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet a demokrácia egyik példaállamában. Vezető politikusok küldözgetnek aggódó üzeneteket Washingtonba a világ minden részéről, sokat megélt véleményvezérek esnek egyik döbbenetből a másikba.
A kilencvenes évek óta tudósítok Washingtonból. Még soha nem láttam ilyesmit, még csak ehhez közelítőt sem. Tragikus ilyesmit látni
– írta például Nick Bryant, a BBC tudósítója egy videóra reagálva, amelyen tüntetők „pogóznak” rendőrökkel a Capitolium folyosóin.
Persze bármennyire szürreálisak is ezek a képsorok, nem szabad elviccelni őket. Már csak azért sem, mert az összecsapásokban négy ember életét vesztette, ami valóban tragédia. Ráadásul hasonló tüntetések zajlanak, szerveződnek országszerte.
De pontosan mi vezetett mindehhez, miért kapott lángra Amerika?
Ismerjük az ideológiai árkokat, az egymást kioltó narratívákat, az orrvérzésig ismételt blame game-eket. Jönnek majd a komoly arcú elemzők itt is, ott is, akik „megfelelő kontextusba helyezik” a történteket.
Lehet megint kommunistázni, fasisztázni, populistázni, libernyákozni. Mindenki kiválaszthatja a számára szimpatikus verziót – mi nem akarjuk megszabni, ki miben higgyen.
Nézzük inkább a tényeket. November elején elnökválasztást tartottak az Egyesült Államokban. Ezen a regnáló elnök, Donald Trump mintegy 74 millió voksot és 232 elektori szavazatot, kihívója, a demokratapárti Joe Biden 81 millió voksot és 306 elektori szavazatot szerzett. Következésképpen a választást Joe Biden nyerte.
Az eredményt Donald Trump nem ismerte el, mivel szerinte a választást elcsalták. Stábja emiatt több szinten is az igazságszolgáltatáshoz fordult, amely azonban nem találta megalapozottnak a vádakat.
A választás eredménye tehát érvényes. Ez pedig azt jelenti, hogy Joe Biden az Egyesült Államok törvényesen megválasztott elnöke.
Nem kétséges, hogy a tegnap esti történésekben óriási felelőssége van Trumpnak. Egy aznapi gyűlésen ugyanis arra ösztönözte híveit, hogy vonuljanak a törvényhozás épülete elé, ahol a honatyák épp Biden győzelmét szentesítették. Később, miután szembesült a következményekkel, már azt mondta, hogy menjenek szépen haza. De ekkor már késő volt – a szellem kiszabadult a palackból.
Ugyanakkor hiba lenne, ha csupán kótyagos Trump-hívek toporzékolásának tudnánk be a történteket. Ennél többről van szó. A leköszönő elnökre ugyanis mintegy 74 millió amerikai szavazott – bő 11 millióval több, mint 2016-ban. Ezzel a ténnyel valamit kezdeni kell. Különben félő, hogy a tegnapi lázongás csak előszele volt egy közelgő viharnak.
Őket nem lehet egy mozdulattal lesöpörni az asztalról.
74 millió embert – akik nagyon sokfélék, éppúgy vannak közöttük régi vágású konzervatívok, mint félhibbant konteósok – nem lehet ideológiai karanténba zárni.
Velük együtt kell tudni élni. Ehhez pedig meg kell érteni a világukat – nem úgy, ahogy a CNN „teszi”, hanem úgy, ahogy például az őshippi Jack tette legvégül a Jack és Rose balladájában. Amerika ugyanis csak egy van.
Rossz esetben a forint és a BUX is megsínyli majd a választásokat
