Világháború felé sodródva – nem Európa lesz a fő hadszíntér

Érezve a világunkat szétfeszítő stratégiai horderejű problémákat, a francia elnök a gender kérdést rakta meg most hétvégén a biarritzi G7 csúcstalálkozó egyik kardinális témájának és arról előzetes jelentést is készíttetett. Mint emlékezetes, a Titanic katasztrófájakor a szalonzenekar egészen a hajó elsüllyedéséig játszotta a fülbemászó dallamokat. A lényeg, hogy az utazóközönség megőrizze a nyugalmát – és eltereljék a figyelmét a sorsát alapjaiban érintő fenyegetésről.

Kéz a kézben

Nos, több, mint 86 évvel azután, hogy Washingtonban aláírták a Smoot-Hawley Vámtörvényt, amely világszerte elmélyítette a gazdasági depressziót, Trump és csapata múlt pénteken újabb löketet adott a deviza-háborúnak. Ez természetesen nagyban hozzájárul annak a világrendnek is a felrobbantásához, amelyet éppen Washington hozott létre a második világháború végén azzal a céllal, hogy megelőzze a múlt századi világégések megismétlődését. Márpedig a kereskedelmi és a katonai konfliktusok kéz a kézben járnak, aki ezt nem látja, az nem sokat tanult a történelemből.

Múlt szerdán Mark Esper amerikai védelmi miniszter szögezte le, hogy a Pentagonnak magas-intenzitású konfliktusra kell felkészülnie Kínával szemben. Esper kijelentése harmonikusan illeszkedik a 2017 decemberi amerikai Nemzetbiztonsági Stratégiába, amely szerint a kínai hadsereg „ki akarja szorítani az USÁ-t az indo-pacifikus térségből”. Trump személy szerint továbbra is a Peking-Moszkva tengely fellazítására törekszik és a múlt héten Oroszország visszavételére szólított fel a G7-ek csoportjába.

Árulkodó periféria

Jelenkori, fortyogó világunk egyik figyelemre méltó jelensége, hogy gyakran a periferikus front mindent elárul a kardinális front háttérben zajló és titokban tartandó állapotáról. Hazánk esetében Orbán és Putyin összefonódásának mélységét mindenki számára érthetővé tette a magyar miniszterelnök tavalyi művelete Macedóniában, amikor látványosan az orosz érdekeket képviselte – a magyar nemzeti érdek ellenében.

Káncz Csaba

Hasonlóan árulkodóak az intenzív ausztrál katonai mozgások az amerikai-kínai öszecsapás előkészületeiről. Az ausztrál stratégiai műhelyek sorra jönnek ki friss jelentéseikkel, amelyek felvázolják a közelgő katonai konfliktus keretrendszerét.

A Sydney Egyetem Amerikai Egyesült Államok Kutatóközpontja (USSC) augusztus 19-ei jelentésében büszkén értekezik arról, hogy Ausztráliának milyen kedvező geográfiai fekvése van egy indo-pacifikus háború esetén, hiszen elég közel lehet a hadszíntérhez, hogy logisztikailag támogassa a szövetségeseket, de elég távol, hogy a kínai hadsereg koncentrált támadást indítson ausztrál célpontok ellen. A jelentés kényelmesen „elfeledkezik” a kínai nukleáris interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) jelentőségéről.

Az ’Ausztralian Strategic Policy Institute’ (ASPI) friss jelentése Észak-Ausztrália sürgős militarizációjára szólít fel. Arról már múlt hónapban beszámoltunk, hogy Ausztrália titokban hadikikötőt tervez építeni az amerikai haditengerészet számára az észak-ausztrál Darwin városa mellett. Linda Reynolds ausztrál védelmi miniszter a napokban ki is jelentette, hogy csupán Észak-Ausztráliában 8 milliárd dollár értékű katonai infrastrukturális fejlesztést hajt végre a kormány, a „stratégiai szövetségesek” támogatására.