A Waterbuurt egy korszerű lakónegyed Amszterdamban, voltaképpen úszó otthonok kolóniája. Közel 100 építmény lebeg kikötve az Eimer-tavon, de nem lakóhajóként funkcionálnak ezek, hanem tágas, kényelmes, valódi házként, amelyeket hatalmas, légmentesen záródó betonteknők tartanak meg. Főleg könnyű acélvázból és fából építkeznek.
Hollandia tehát nemcsak készül a klímaváltozás miatt bekövetkező vízszint-emelkedésre, de tesz is érte, hogy a jövőben mindez ne okozzon számára gondokat. A Marlies Rohmer holland építész által tervezett különleges városrész különféle lakástípusokat kínál, amelyek minden kényelemmel fel vannak szerelve. Bár a beszámolók szerint nem tartoznak a luxus kategóriába, e fogalom relatív. Az úszóházak acéloszlopokhoz vannak kikötve, így csak kissé ringatóznak a víz mozgásának hatására, és de csak függőlegesen.
Hollandia lakosságának kétharmada a tengerszint alatt él, a jégsapka pedig folyamatosan olvad, ideje volt tehát nemcsak beszélni a klímaválságról, de tenni is érte, azaz megküzdeni vele – vélik a holland környezetvédelmi szakértők. A vízi építészet nagy híve, Koen Olthuis szerint „ma már biztonságosabb a vízen lakni, főleg ha olyan helyen él valaki, ahol gyakori az áradás. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb nagyváros már most is sűrűn lakott, és a lakások négyzetméter árai gyorsan emelkednek. Márpedig ebből a szempontból a vízfelület nem olyan drága, mint a földterület.”
Az úszóházak hatalmas nappaliból, konyhából, teraszból és hálószobákból állnak, a mosdót félig a víz alá tervezték. A tetőn a lakók élelmiszert vagy más növényeket termeszthetnek. A tetőn az esővizet összegyűjtik, amelyet locsolásra, illetve WC-k öblítésére használnak. Az elektromos rendszert is a takarékosság jegyében alakították ki. Arra is készülnek a hollandok, hogy mezőgazdasági üzemeket telepítsenek a vízre hasonló építési módszerrel. A házak között, a mólókon a látogatók is sétálhatnak, nézelődhetnek. Sok az érdeklődő, aki tervezi, hogy ide költözik, mivel úgy vélik, jó kiszabadulni a túlzsúfolt belső kerületekből, és a home office lehetővé teszi, hogy innen dolgozzon.
Ahogy egy másik online lap fogalmaz, akár a konyhaablakból is lehet horgászni, és persze bármikor csobbanni egyet.
A vízen lebegő otthonok már évezredekkel ezelőtt megjelentek az emberiség történelmében, Ázsiában évszázadok óta gyakori ez, bár ott főleg jókora csónakokban laknak, sőt, onnan is kereskednek. Amszterdamban sem új keletű dolog a vízen élés, lásd a sok lakóhajót a város csatornáin.
A Waterbuurt West negyed házai garantáltan biztonságosak, a tó medréhez rögzített acél kikötőoszlopok ugyanis megakadályozzák, hogy egymáshoz ütközzenek. Mindez példát mutathat más országok nagyvárosainak is, amelyek nagy vízfelület mellett találhatók.
Ki akarják deríteni, mi történt az ukrán „aranykonvojjal”. 
350 vagy 400? Forintpálya az olajválság, a kamat és az euróálom között – Interjú
