Immár több, mint 19 hónapja annak, hogy Oroszország megindította Ukrajna teljes körű invázióját, és az ezt követő háború mindkét ország ellenálló képességét próbára teszi. De teszteli azokat a nyugati országokat is, amelyek kezdettől fogva támogatják Ukrajnát.
Zavar az Erőben
Mivel az ukrán ellenoffenzíva továbbra sem váltja be a – talán előzetesen túlságosan optimista – várakozásokat, kezdjük látni az első komoly nyugati repedéseket Ukrajna támogatásával kapcsolatban. Zelenszkij észak-amerikai látogatása az ENSZ New York-i közgyűlésén elmondott beszédével kezdődött.
Ebben szenvedélyes felhívással fordult a világ vezetőihez, hogy támogassák a nemzetközi jogot és rendet, és támogassák országát.
S noha a világban továbbra is széles körben támogatják a területi integritás elvét, egyre homályosabb a helyzet, amikor arról van szó, hogyan is kellene befejezni ezt a háborút.
A vélemények nagyjából két táborba sorolhatók: sok nyugati vezető követi Ukrajna azon irányvonalát, hogy először az ország területi integritását kell helyreállítani. Mások – köztük a Globális Dél számos országa – előszeretettel hangsúlyozza a párbeszéd megkezdésének és az erőszak mielőbbi megszüntetésének fontosságát.
Ez a minta megismétlődött másnap reggel az ENSZ Biztonsági Tanácsának nyílt vitáján az ukrajnai háborúról, előre látható összecsapással Zelenszkij és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között, aki nagyon eltérő beszámolót adott elő a háború okairól és dinamikájáról.
Mielőtt azonban a vita véget ért volna, a Biztonsági Tanács figyelmét a hegyi-karabahi válságra fordította, ami egyértelműen jelzi, hogy nem Ukrajna az egyetlen sürgető kérdés a globális napirenden.
Zelenszkij továbbment Washington DC-be, ahol újabb katonai segélycsomagot kapott 325 millió dollár értékben. Ezt a segélyt Biden elnök oszthatja ki közvetlenül, az úgynevezett elnöki lehívási jogkör alapján.
A további 24 milliárd dolláros segély, amelyhez a Kongresszus jóváhagyása szükséges, már jóval problémásabb. A republikánus képviselőház többségi vezetője, Kevin McCarthy nem vállalja, hogy az év vége előtt egy ilyen értelmű törvényjavaslatot a törvényhozási ütemtervbe iktat.
McCarthy azt is megtagadta az ukrán elnöktől, hogy felszólaljon a képviselőház és a szenátus közös ülésén, ami a republikánusok növekvő ellenállásának jele volt a Biden-kormányzat által Ukrajnának felajánlott lelkes támogatással szemben. Kanadába átröpülve Zelenszkij meleg fogadtatásban részesült, és 650 millió kanadai dollár értékű katonai segélycsomaggal távozott.
Európa: növekvő megosztottság
Eközben Európában Kijev három EU-s szomszédja – Magyarország, Lengyelország és Szlovákia – dacolt az Ukrajnából származó gabonaimport uniós szintű tilalmának lezárultával.
Varsó ráadásul ezután egy lépéssel tovább ment, és ideiglenesen leállította az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat.
Ezt Zelenszkij az ENSZ közgyűlése előtt mondott beszédében „politikai színháznak” és Moszkvának szóló ajándéknak minősítette.
Lengyelország és Ukrajna között már egy ideje dúl a gabonavita, és az eszkalálódásnak csupán az időpontja volt kérdéses. Fontos ennek kapcsán kiemelni, hogy ez az összeütközés más, lehetséges akadályokat is előrevetít Ukrajna EU-tagságához vezető útján.
Ezek egy része potenciálisan magával Ukrajnával függ össze. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az unió helyzetéről szóló éves beszédében az Európai Parlamentben megjegyezte, „az [EU-csatlakozás] érdemeken alapul”, elismerve, hogy „Ukrajna nagy előrelépéseket tett”.
A csatlakozási tárgyalásokat azonban nem kezdik meg addig, amíg a bizottság pozitív ajánlást nem tesz Kijev előrehaladásáról azon hét feltétel tekintetében, amelyet 2022 júniusában határoztak meg, amikor Ukrajna megkapta a tagjelölt státuszt.
Ez a döntés 2023 vége előtt várható.
A feszültség Varsó részéről csak nőhet
A csatlakozási tárgyalások megkezdése után az egyes EU-tagállamok érdekei nagyobb szerepet fognak játszani abban, hogy Ukrajna milyen ütemben haladhat előre. A Lengyelországgal fennálló jelenlegi viszály csak az egyik jele a lehetséges problémáknak, méghozzá az EU közös agrárpolitikájának különösen érzékeny területén. Ezt alapjaiban befolyásolja, ha Ukrajna – egy globális mezőgazdasági nagyhatalom – csatlakozik.
Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki egyértelműen úgy akarja láttatni magát a választól előtt, mint aki megvédi országa gazdáit az ukrán exportőröktől, különösen a jövő havi parlamenti választások előtt. De ez a vezetésről is szól, és arról a lehetséges kihívásról, amelyet Ukrajna EU-tagsága jelentene Lengyelország azon törekvései számára, hogy a blokk keleti tagjainak vezető hangja maradjon.
A Zelenszkij és politikája elleni ilyen nyílt támadás jelentősen megváltoztatja a karizmatikus ukrán elnökkel szembeni kritikák stílusát. Mindezt a háború menetével és költségeivel kapcsolatos növekvő nyugati nyugtalanság váltotta ki.
Ez nem jelenti azt, hogy Ukrajna nem tett volna érzékelhető előrelépést azóta, hogy offenzívája közvetlenül a nyár elején megkezdődött. Az elmúlt napokban Ukrajna további előrehaladást ért el Délen, és a hétvégén látványos támadást intézett az orosz fekete-tengeri flotta főhadiszállása ellen a Krímben.
Ám Ukrajna közelmúltbeli sikerei szinte biztosan nem elegendőek ahhoz, hogy eloszlassák azt az egyre erősödő érzést, hogy a háború tartós holtponttá válik. Mostanáig a nyugati támogatás alátámasztotta Ukrajna önvédelmi erőfeszítéseit. De mindez nem elegendő az ukrán győzelemhez.
Sok a lemondás. 
