Pontosan egy évvel ezelőtt, 2022. szeptember 26-án máig ismeretlen tettesek felrobbantották az Északi Áramlat 1 és az Északi Áramlat 2 gázvezetékpárt a Balti-tenger alatt, a dániai Bornholm szigete közelében.

Robbantás a tenger alatt

A támadás következtében négy vezetékből három használhatatlanná vált. Ezzel nagyrészt fizikailag is ellehetetlenültek a gázszállítások Oroszország és Nyugat-Európa között – addig nem volt fizikai akadály, hiszen az Északi Áramlat 2 készen állt a beüzemelésre, az Északi Áramlat 1-en pedig 2022 nyarán korlátozott mennyiségben még jött gáz Oroszországból.

Nem mellékes körülmény, hogy a vezetékpár a 2000-es, illetve a 2010-es években európai-orosz együttműködés keretében, tehát részben európai pénzből épült azzal a céllal, hogy Oroszország közvetlenül – Ukrajna kikerülésével – tudjon gázt szállítani Európába.

Egy évvel ezelőtt még azt hittük, hogy a tettesek kilétére hamarosan, néhány hét vagy maximum néhány hónap alatt fény derül, de legalábbis értékelhető információkat kapunk majd a nyomozás eredményeiről – tehát arról, ki követhette el az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb, európai infrastruktúrát ért támadását.

Ez jogos elvárásnak tűnt és tűnik még most is. Az ügyben nyomozó svéd, dán és német hatóságok, valamint az őket segítő nyugati hírszerzések nyilvánvalóan rendelkeznek olyan technikai háttérrel, amely segítségével érdemleges információkra lehet szert tenni – például arról, hogy milyen hajók voltak a támadás idején és azt megelőzően a térségben, milyen szokatlan aktivitás volt észlelhető, és még sorolhatnánk.

Mélyen őrzött titkok

Ez az elvárás azonban nem teljesült: a hatóságok máig nem szolgáltak érdemi információval a feltételezett tettesekről. Azt hangoztatták, hogy „az elkövetők kiléte és motivációja a jelenleg is folyó nyomozások tárgya”, és mindössze annyit közöltek, hogy szándékos károkozás történt. Az „elsődleges feltételezés” pedig az – ezt Mats Ljunqvist svéd főügyész mondta –, hogy egy állam áll a támadás mögött.

Semmitmondó nyilatkozatokat tettek a nyugati vezetők is: Olaf Scholz német kancellár augusztusban egy ezt firtató újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy „nincsenek új információk, és kérdezze meg az államügyészt.” Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára márciusban pedig azt hangoztatta, hogy meg kell várni a folyamatban lévő nyomozások eredményét – és azóta sem szólalt meg érdemben az ügyben.

A hatóságok szűkszavúsága – írja a francia AFP hírügynökség elemzőkre hivatkozva – aligha meglepő tekintetbe véve „azokat a potenciális, kellemetlen diplomáciai hatásokat”, amelyeket a nyomozások eredményei okozhatnak.

Magyarul: a nyomozóhatóságok minden bizonnyal látják, hogy hova vezetnek a szálak, de ezt – politikai-diplomáciai okok miatt – nem akarják nyilvánosságra hozni.

Ennek pedig logikusan gondolkodva egyetlen oka lehet: az elkövető egy szövetséges ország vagy egy hozzá köthető csoport. De melyik országról van szó? A nyugati lapok tényfeltáró cikkeinek többsége szerint Ukrajnáról.

Az ukrán szál

De nézzük sorjában! A német ZDF közszolgálati televízió és a Spiegel hetilap közös cikke augusztusban megállapította:

„a német nyomozóknak már alig van kétségük azt illetően, hogy az Északi Áramlat gázvezetékeket Ukrajnához köthető tettesek robbantották fel.”

A támadást az Andromeda nevű vitorlás jacht segítségével hajtották végre, amelynek hattagú személyzete a szabotázs előtt és után is Ukrajnában tartózkodott. Erre utalnak a nyomozók által kiértékelt technikai adatok. A tettesekről videófelvételek is készülhettek a lengyelországi Kolberg kikötőjében, ahol a jacht megállt.

A német kancellár „intenzíven figyelemmel kíséri” az ügyet, és már többször beszélt tanácsadókkal arról, hogy miként kezelje a kormány politikailag a feltételezett ukrán tetteseket, áll a cikkben.

Idén márciusban az amerikai New York Times és német Die Zeit szintén arra a következtetésre jutott, hogy egy „ukránpárti csoport” követhette el az akciót, illetve „Ukrajnába vezetnek” annak nyomai.

A megbízókat azonban nem sikerült azonosítaniuk.  

A robbanóanyagok valószínűleg olyan búvárok segítségével kerültek a Balti-tenger mélyére, akik nem tartoztak hadsereghez vagy titkosszolgálathoz, ugyanakkor lehetséges, hogy „speciális kormányzati kiképzést” kaptak.

Amerikai tisztviselők szerint potenciálisan Ukrajnának volt leginkább indítéka a támadásra. Az ukránok ugyanis hosszú évek óta ellenezték és nemzetbiztonsági fenyegetésnek tartották az Északi Áramlat gázvezetékpárokat, mivel azok segítségével Oroszország könnyebben tudott gázt eladni Európának.

Arra nincs bizonyíték, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy katonai vezetői részesei voltak az akciónak, mint ahogy arra sincs, hogy az elkövetők ukrán kormányzati tisztviselők utasítására cselekedtek. Az ukrán kormány és a katonai hírszerzés azt állítja, hogy nincs közük a támadáshoz, és nem tudják, ki követte el azt. Amerikai tisztségviselők és hírszerző ügynökségek elismerték, hogy korlátozott rálátásuk van az ukrán döntéshozatalra.

A Die Zeit szintén úgy tudja, hogy az akciót egy hatfős csoport hajtotta végre egy olyan hajó segítségével, amelyet egy lengyelországi bejegyzésű, két ukrán állampolgár tulajdonában lévő cég bérelt ki.

A Die Zeit és a New York Times tényfeltáró anyagai után Jens Plötner, a német kancellár külpolitikai tanácsadója telefonon beszélt az ügyről Volodimir Zelenszkij bizalmasával, Andrij Jermakkal. Ő azt állította, hogy nem az ukrán kormány áll a szabotázs mögött. Hasonló nyilatkozatokat tett az ukrán elnök is.

Mindezzel egybehangzóan német és holland lapok júniusban arról számoltak be, hogy a holland katonai titkosszolgálat – néhány hónappal a robbantás előtt – arról informálta az amerikai Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA), hogy Ukrajna szabotázsakciót tervez a vezetékek ellen.

Ezt követően a CIA figyelmeztette is Ukrajnát, hogy ne robbantsa fel a gázvezetékpárokat.

A holland NOS közszolgálati adó szerint a műveletért Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg főparancsnoka volt a felelős, és azt búvárok segítségével tervezték végrehajtani, eredetileg 2022 júniusában. Volodimir Zelenszkijt állítólag nem értesítették a tervekről. A Washington Post pedig júniusban szintén azt írta, hogy a CIA tavaly júniusban kapott információt az ukrán szabotázstervekről egy európai partnerétől.

Felmerültek persze más verziók is. Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró például az Egyesült Államok nyakába varrta a támadást, egyes elemzők pedig azt sem zárták ki, hogy „false flag” akcióról van szó, amelyet Moszkva rendelt meg.    

Beszédes hallgatás

Összességében elmondható, hogy nyugati tényfeltáró cikkek többsége szerint ukrán vagy Ukrajnához kötődő csoportok követték el a támadást – akár a legfelsőbb ukrán vezetés tudtával, akár anélkül.

A nyomozóhatóságok, a nyugati kormányok vagy éppen a NATO nyilván birtokában vannak az erre utaló információknak, de ezeket nem hozzák nyilvánosságra, feltehetően diplomáciai-politikai okok miatt.

Minden bizonnyal attól tartanak, hogy ez komoly feszültségekhez vezetne, érdemben gyengítené az Ukrajna párti koalíciót – és nem illene az Ukrajnával kapcsolatos nyugati narratívákba.

A nyugati kormányok ugyanakkor saját választópolgáraiknak felelnek. Nekik pedig joguk van tudni, hogy ki áll az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb, európai infrastruktúrát ért támadása mögött – akármilyen kellemetlen is ez esetleg diplomáciailag.

Minden félrenézés, mismásolás, elhallgatás ellentétes a demokrácia szellemével és erodálja a hatalomba vetett bizalmat – ennek pedig hosszútávon súlyos következményei lehetnek. 

Nagyító rovatunk többi cikkét itt olvashatják.