Mielőtt Donald Trump amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azon kezdett volna szócsatába, hogy utóbbi diktátor-e, előbbi pedig „dezinformációs buborékban” él-e, sok szó esett egy lehetséges megállapodásról Ukrajna ásványkincseivel, és elsősorban az úgynevezett ritkaföldfémeivel kapcsolatban. De mit is akart elérni az Egyesült Államok, illetve Ukrajna, honnan jött az ötlet, és milyen megállapodásról volt szó?
Az ukrajnai konfliktusnak a kezdetektől volt a geopolitikai, katonai vonulata mellett egy erőteljes gazdasági is. A nyílt orosz invázió három évvel ezelőtti kezdete után például olvashattunk olyasmit, hogy Vlagyimir Putyin nem is annyira az önálló és a Nyugat felé közeledő Ukrajna jelentette politikai és katonai kihívásoktól tartva adott parancsot Ukrajna lerohanására, hanem az ország ásványkincsei motiválták e lépésre.
Csábító készletek
Ebben a kontextusban elsősorban a már feltárt, de még inkább a még feltáratlan, például a Fekete-tenger medencéje alatt, illetve Kelet-Ukrajnában található szén-, földgáz- és olajlelőhelyek kerültek elő, mint az oroszok célpontjai. De miért lenne akkora szüksége Oroszországnak, a világ egyik legnagyobb szén-, földgáz- és olajkitermelő országának további készletekre, hogy ezért háborút is indítson?
Nos, szólt az érvelés, nem a kitermelhető kincsek megszerzéséről volt szó elsősorban (ezek egyébként is az orosz készleteknél nehezebben és drágábban, például repesztéses technológiával hozzáférhetők), hanem arról, hogy ezek egyáltalán ne is kerüljenek a világpiacra. Ukrajna, mint földgáz- és olajexportőr ország megjelenése ugyanis nemcsak az orosz szénhidrogén-bevételeket veszélyeztette volna, hanem azt a zsarolási potenciált is, amely Európa irányába fennállt az olaj- és gázszállítások kapcsán. Mint azóta láttuk, Európa jelentős része nagyrészt függetleníteni tudta magát az orosz olajtól és gáztól ukrán készletek nélkül is.
Szintén a háború kitörése óta téma, hogy a Nyugat, illetve leginkább az Egyesült Államok nem holmi szívjóságból, az emberi és a nemzetközi jogok védelmében támogatja Ukrajna önvédelmi harcát, hanem az ukránok ásványkincseire, valamint világviszonylatban is kiemelkedő adottságokkal bíró mezőgazdasági földjeire szeretné rátenni a kezét.
Annyira nyíltan azonban senki nem beszélt ilyesmiről, mint az egy hónapja beiktatott amerikai elnök.
„Azt mondjuk Ukrajnának, hogy nagyon értékes ritkaföldfémjeik vannak. Olyan üzletet akarunk kötni Ukrajnának, amiben ők ritkaföldfémekkel és más dolgokkal biztosítják azt, amit mi adunk nekik”
– mondta Trump február elején egy sajtótájékoztatóján arról, miként szeretné „kiegyenlíteni” azt a számlát, amelyet szerint Ukrajna felhalmozott Washingtonban az Amerikától még Joe Biden regnálása alatt kapott pénzügyi és katonai segítséggel.
Egy ideig úgy tűnhetett, hogy egy ilyen megállapodás valóban biztosíthatná Ukrajna további amerikai támogatását, de a február 17-ei héten hirtelen minden összeomlani látszott. Az amerikai és az orosz külügyminiszter Rijádban Ukrajna távollétében kezdett egyezkedni a háború lezárásáról, Trump pedig kemény, az orosz propaganda szólamait idéző támadásokat intézett Zelenszkij ellen. És ha már ásványkincsek: az amerikai elnök arról is beszélt, hogy Oroszországgal együttműködésben látnának hozzá a sarkvidéken található ásványkincsek kiaknázásához.
Túl sokat mutatott Zelenszkij
Miért történt ez a hirtelen fordulat? Először talán azt érdemes felidézni, hogyan is került „az asztalra” egy ilyen megállapodás lehetősége. Bennfentes források szerint az ötlet eredetileg nem Donald Trump agyából pattant ki, sőt nem is amerikai oldalon született. Emlékezhetünk: ősszel Volodimir Zelenszkij végigturnézta a nyugati világot „győzelmi tervével”, amelynek bizonyos részletei ismertek lettek a nagyközönség számára is, más részletei azonban homályban maradtak.
E terv egyik pontjaként ajánlotta fel országának ásványkincseit az ukrán elnök a nyugati támogatás valamiféle ellentételezésének részeként. Zelenszkij (és tanácsadói) nyilván úgy gondolkoztak, hogy a közismerten az anyagi természetű, profittal kecsegtető „bizniszeket” holmi morális vagy stratégiai megfontolások elé helyező Trump számára csábító lehet a sok-sok milliárd dolláros üzleti lehetőségeknek utat nyitó megállapodás felkínálása.
Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat
Csakhogy Zelenszkij elkövetett egy súlyos hibát. Mégpedig azt, hogy nem egy konkrét ajánlattal állt elő, hanem csak általánosságban beszélt a kérdésről. Trump erre lecsapott, és ő már konkrét ajánlatot tett: Ukrajna ritkaföldfém-készleteinek (más értelmezések szerint minden ásványkincsének) 50 százalékát követelte. De nem is ez volt az igazi mélyütés az ukránok számára, hanem az, hogy mit adott volna cserébe. Semmit. Trump ugyanis nem a folytatódó amerikai támogatás fejében tette volna rá e kincsekre a kezét, hanem az eddig amerikai támogatás ellentételezéseképpen. (Az már szinte részletkérdés, hogy az újraválasztott amerikai elnök ezt a támogatást 500 milliárd – majd később 350 milliárd – dollárra taksálta, miközben az amerikai külügyminisztérium szerint 2014(!) óta 69,2 milliárd dollárnyi katonai támogatást adtak Ukrajnának, mindent beleszámolva pedig legfeljebb 183 milliárd dollárra rúgott a támogatás – Zelenszkij csak 100 milliárdról beszélt –, de ebből közel 58 milliárdot eleve az Egyesült Államokban költötték el.)
Mi több, Ukrajna biztonsági garanciákat sem kapott volna az egyezség keretében. Nem csoda, hogy Zelenszkij erre közölte:
„Nem árusíthatom ki az országunkat.”
Ezután jött Trump gyors fordulata, azaz Zelenszkij lediktátorozása, és annak a belengetése, hogy Amerika teljesen magára hagyja Ukrajnát, a béketárgyalásokat pedig gyakorlatilag az orosz követelések elfogadásáról indítaná az Egyesült Államok. Zelenszkij pedig arról beszélt, hogy Trump „dezinformációs buborékban” él, ezzel újabb kirohanásokat váltva ki az amerikai elnökből.
Vissza a tárgyalóasztalhoz?
Itt sem ért véget azonban a történet. Nagyon úgy tűnik, hogy Trump kifakadása csak a szokásos „kemény” tárgyalási technikájára volt újabb példa (esetleg tanácsadóinak sikerült hatnia az elnökre). Az is valószínűnek látszik, hogy Zelenszkij is kapott némi iránymutatást/noszogatást az amerikai adminisztráció ukránbarátabb köreiből, hogy Trumpot csak egy ilyen üzleti lehetőséggel lehetséges Ukrajna mellé állítani – vagy legalábbis megakadályozni, hogy teljesen Ukrajna ellen forduljon.
Az mindenesetre beszédes, hogy Zelenszkij Trump ukrajnai különmegbízottjával, Keith Kelloggal folytatott kijevi tárgyalása után már látványosan békülékenyebb hangnemben nyilatkozott, a múlt hét végére pedig elkezdtek szivárogni azok a hírek, amelyek a tárgyalások újrakezdődéséről szóltak.
E hét első napjaiban pedig már ukrán és amerikai oldalról is olyan megszólalások érkeztek, amelyek alapján az ukrajnai ásványkincsekről szóló megállapodás közel lehet a véglegesítéshez. Akkor Zelenszkij mégis „kiárusítja” az országát?
A tárgyalásokra rálátó, névtelenséget kérő források szerint a megállapodás újabb tervezete jóval kedvezőbb Ukrajna számára – és elég közel is lehet az aláíráshoz.
„Az ukrán és az amerikai tárgyalódelegációk a megbeszélések utolsó fázisában vannak az ásványkincsekről szóló megállapodás tekintetében” – írta az X-en Olha Szefanisina ukrán miniszterelnök-helyettes hétfőn.
„A megegyezésen jelenleg is dolgoznak. Nagyon közel vannak egy végső megállapodáshoz”
– fogalmazott szintén hétfőn Donald Trump a sajtónak.
De mi lesz ebben a végső megállapodásban? A kiszivárgott hírek szerint Ukrajna és az Egyesült Államok közösen hozna létre egy alapot az ország ásványkincseinek kiaknázására. Ebbe az alapba folyna be az ukrán kitermelésből termelődő bevételek 50 százaléka, de az alap ennek a bevételnek egy – egyelőre ismeretlen – hányadát befektetné az ukrajnai kitermelés fejlesztésébe. A korábbi tervezet szerint az alap felett 100 százalékban az Egyesült Államok rendelkezett volna, és 500 milliárd dollár értékig kötelezettséget vállalt volna arra, hogy a bevételek a korábbi amerikai segítség ellentételezéseképpen Amerikát illetik.
Az 500 milliárd dolláros szám most is előkerült: Ukrajnának a hírek szerint 500 milliárd dollárt kéne az alapba tenni, és az ukrán hozzájárulásnak mindig az amerikai kétszeresének kellene lennie – de azt már nem írnák elő, hogy ezt a hatalmas összeget közvetlenül az Egyesült Államoknak fizesse ki Ukrajna.
A mostani tervezet annyiban is kedvezőbb ukrán szempontból, hogy kikerült az a pont is, amelynek értelmében minden további amerikai katonai vagy pénzügyi segítséget kétszeres értéken kellene hosszú távon visszafizetnie Ukrajnának.
Azonban a tervezet mostani formájában sem tartalmaz konkrét biztonsági garanciákat Ukrajnának, csupán egy olyan, meglehetősen általános kitételt, miszerint „az Egyesült Államok garantálja Ukrajna gazdasági fejlődésének hosszú távú támogatását”. A Fehér Ház érvelése szerint viszont pusztán az amerikai gazdasági érdekeltségek jelenléte elegendő elrettentő erőt fog jelenteni, külön leírt biztonsági garanciák nélkül is.
„Mi lehetne jobb Ukrajna számára, mint egy gazdasági partnerség az Egyesült Államokkal?”
– tette fel a szónoki kérdést Mike Waltz, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója múlt pénteken.
Putyin, a csábító – Európa, a lemaradó
Tényleg jó lenne ez a megállapodás Ukrajnának? Az mindenesetre beszédes, hogy hétfőn Vlagyimir Putyin is megszólalt a kérdésben, és miután kijelentette, hogy a tervezett amerikai-ukrán megállapodás „nem érdekli” Oroszországot, hozzátete, hogy egyébként készen állnak együtt dolgozni partnereikkel, köztük az Egyesült Államokkal a kritikus fontosságú ásványkincsek kitermelésének érdekében – akár a nemzetközi jog szerint Ukrajnához tartozó, orosz megszállás alatt álló területeken is.
„Oroszországnak egy nagyságrenddel több ilyen ásványkincse van, mint Ukrajnának”
– tette hozzá az orosz elnök, akit egyáltalán nem izgat az ukrán-amerikai megállapodás tervezete.
De egyáltalán milyen természeti kincsekről beszélhetünk Ukrajna esetében? Az energiahordozók mellett Ukrajna kijevi becslések szerint 5 százalékát birtokolja a világ „kritikus ritka anyagainak”. Ukrajna földjében lerakatok találhatók 22 olyan ásványi anyagból, amely szerepel az Európai Unió kritikusnak minősített ásványkincseinek 34-es listáján. Ezeknek csak egy részét képezi a 17 ritkaföldfém, amelyek nélkülözhetetlenek például a fejlett akkumulátorok gyártásában, és jelenleg kitermelésük nagyrészt Kínára koncentrálódik.
Ezek mellett azonban egyéb korlátozottan hozzáférhető, a csúcstechnológiás iparágakban kulcsfontosságú anyagokból, például lítiumból, grafitból, kobaltból és titániumból is jelentős kitermelhető készleteket tartanak számon Ukrajnában. Összességében e kritikus anyagok értékét mintegy 11,5 ezer milliárd dollárra, azaz jelenlegi árfolyamon közel 4500 ezer milliárd forintra becsülik.
Persze más kérdés a készlet és más a kitermelés. Még egy háborúban nem álló országban is komoly jogi, bürokratikus, környezetvédelmi, gazdaságossági akadályokba ütközhet az ilyen készletek kitermelése, Ukrajnában azonban hatványozottan bonyolult a helyzet. A készletek egy része eleve a jelenleg orosz megszállás alatt álló – és a dolgok jelenlegi állása szerint egyhamar ukrán fennhatóság alá vissza nem kerülő – területeken van, egy másik jelentős részük pedig a frontvonalak közelében. De jelenleg az ország semelyik része nem tekinthető teljesen biztonságosnak, márpedig nyugati, amerikai magáncégek vonakodni fognak dollármilliárdokban mérhető, évtizedes távlatokban megtérülő befektetéseket eszközölni, háború, vagy annak újrakezdődése lehetőségének árnyékában.
És ha meg is indulnak a beruházások, még mindig ott lesz például a bányákhoz kapcsolódó feldolgozóipar és egyéb kiszolgáló létesítmények, iparágak, vagy éppen a képzett munkaerő hiányának a kérdése is.
Közben egyébként – szokás szerint az események után loholva – az Európai Unió is megérkezett a színpadra. Hétfőn Stéphane Séjourné, az Európai Bizottság ipari stratégiáért felelős biztosa azt mondta, hogy egy kölcsönösen előnyös ásványkincs-egyezmény tervezetét tárta kijevi tárgyalóparnerei elé.
„Európa azt a hozzáadott értéket képviseli ajánlatában, hogy soha nem követelnénk olyan egyezményt, amely nem kölcsönösen előnyös”
– mondta Séjourné.
Ez lehet, hogy így van, azonban Ukrajna szempontjából jelen helyzetben valószínűleg nem két üzleti ajánlat között kell választani, hanem azt kell mérlegelni, hajlandók-e megkötni egy borzalmasan rossz helyett egy elég rossz üzletet – amely azonban reményt adhat arra, hogy nem kell egy teljesen Putyin szája íze szerint való tűzszünetet vagy békét kötniük.
Gyors áttörés
Magyar idő szerint kedd késő este aztán újabb fordulatot vettek az események, Donald Trump ugyanis már arról beszélt, hogy Zelenszkij pénteken Washingtonba érkezhet aláírni a gazdasági megállapodást a két ország között.
A pontos részletek ugyan egyelőre nem ismertek, de Trump korábbi kijelentéseihez képest meglepő, hogy az amerikai elnök azt mondta
„rengeteg felszerelést, katonai felszerelést és a harc folytatásának jogát”
kapja a megegyezés keretében az ukrán ásványkincsek kiaknázásából származó haszon egy részéért cserébe, majd azt is hozzátette, hogy az Egyesült Államok tovább folytathajta a fegyverek és lőszerek szállítását Ukrajnának „amíg nem születik megegyezés Oroszországgal”.
Trump még azt is mondta, hogy az ukránok „nagyon bátrak”, azonban amerikai pénz és katonai felszerelés nélkül a háború nagyon rövid idő alatt véget ért volna".
Ukrajnából is pozitív jelzések érkeztek. A BBC megkeresésére egy ukrán tisztviselő így fogalmazott a megállapodásról:
„Valóban elfogadtuk számos jó kiegészítéssel együtt, és jó végkimenetelként tekintünk rá.”
Érdemes lesz figyelni a híreket, főleg abban a tekintetben, hogy mit reagálnak minderre Moszkvából.
A turizmus egyik fontos hajtóereje a SZÉP-kártya. 
