
Most pedig következik Hillary Clinton szenátor, akitől pedig, nincs mese, elválaszthatatlan a női szerep, sőt a feleség szerepe, hiszen Amerika-szerte mint First Lady vált ismertté Bill Clinton oldalán. Noha aki alaposabban elmélyed életrajzában, láthatja, hogy ez az asszony anélkül is gyaníthatóan fel tudott volna emelkedni az Egyesült Államok politikai élvonalába, hogy eltöltötte ama nyolc évet, mint elnök-feleség.
Sőt, ugyebár sokak szerint már akkor ő hozott meg, vagy ő sugallt fontos elnöki döntéseket. Tehát nincs mese, jelöltsége lényegéhez tartozik női mivolta. Miközben – bocsánat – de nekem Hillary Clinton nem igazán nő. És ez nem ízlés kérdése, vagyis hogy tetszik-e nekem a hölgy. Nem, ez a kérdés ennek a politikai pályának a furcsa belső csapdája. Nézem azt a beszédet választási weboldalán, amit New Yorkban mondott épp szuperkedden.
Csinos a sárga ruha, és a smink is eltalált, külön tetszik, hogy nincs egyetlen kegyetlen kis vonallá kitépve a szemöldöke. Nem látom egész tisztán, de a nyaklánc is csinos, elég nagy ahhoz, hogy feltűnjön a pulpitusról beadott szokásos félközeli beállításokon, de nem túl hivalkodó, nem valami dögösen fényes arany. Valami olyan az egész megjelenése, mintha azt sugallná: szép, vagyok, nő vagyok, egyszerű asszony vagyok, útban a csúcs felé.
Csak ahogy hallgatom a szöveget, figyelem a hangot és a gesztusokat, nagyon hamar elfelejtem, hogy nő van a pulpituson. A hang mély és éles, a gesztusok erőteljesek, a mimika határozott. Igen, sugallja Hillary Clinton, ilyen ember kell a világ első hatalmának élére, kemény, határozott, erőteljes. Vagyis tökéletesen meg tudja jeleníteni azokat a tipikusan férfi-tulajdonságokat, amelyeket a közvélemény egyébként joggal vár el ennek a nem kis megterhelést jelentő feladatnak a betöltőjétől.
Szóval, miközben a fél világnak az okoz bizsergést a háta közepén, hogy netán nő lehet az amerikai elnök, ennek az asszonynak épp azt kell igazolnia megválasztásához, hogy mennyire nem nő. Ez a csapda lényege. Azt hiszem Hillary utoljára akkor szerepelt volna igazi nőként a közvélemény előtt, mikor Bill megcsalta őt Monicával, de lám, ahhoz, hogy mindkettőjük karrierje ép maradjon, pont az kellett akkor is, hogy ne a megcsalt feleség tipikus viselkedését kövesse. Ha ugyanis faképnél hagyja Bill Clintont, akkor mindenki biztosan tudja, hogy Hillary igazi nő.
De az, hogy nyilvános deklaráció mellett kitartott az elnök mellett, legalábbis teret adott annak a feltételezésnek, hogy kevésbé nő, mint amennyire politikus. Vagyis már akkor alkalmasnak mutatkozott arra, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen. Talán az is lesz, de senkinek ne bizseregjen a háta közepe, senki se várja, hogy közben tényleg nő maradjon.
Márványi Péter jegyzete
Obama: demokrata a demokraták közt
A Fehér Házban katapultálhat a "légikalóz"
Románia: magyar úton, rossz időben
Az a bizonyos, ami üzemanyag nélkül repült
Aki nem erő-szakon végzett
MTI