KKV-szektor: csak szörfölnek vagy pénzt is keresnek?

A magyar KKV-k az összes hazai vállalat 2,3%-át adják, de az alkalmazottak 42%-át foglalkoztatják, viszont 94%-uk internetezik. Csak szörfölnek vagy használják is?

Ugyan alig néhány éve annak, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások gazdasági helyzete, kilátásai és szerepe felkerült a politikai egységfrontok által gyakran érintett témakörök közé, a tíznél több, de 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató társaságok már a rendszerváltás óta domináns szerepet játszanak hazánkban. Számarányukat tekintve ugyan a KKV-k az adatok szerint mindössze 2,3%-át alkotják az összes gazdasági társaságnak , azonban egy 2007-es adat szerint  ők foglalkoztatják az alkalmazottak 42%-át, valamint náluk jelentkezik a teljes árbevétel 39%-a is.

Nem érdektelen hát a szegmens döntéshozóinak közelebbi vizsgálata abból a szempontból, hogy milyen, az átlagostól eltérő fogyasztási-, eszköz- és médiahasználati szokások jellemzik őket. Haladnak-e vajon a korral, avagy élen járnak az új megoldások, szolgáltatások igénybevételében? Vajon mindezt a pozíciójukból adódó kényszerből teszik, esetleg saját hasznukra fordítják a magasabb netes penetráció kínálta előnyöket? Különböznek-e egyáltalán az átlagos felnőtt netezőktől bármiben is?

A kérdés megválaszolásához az NRC a Visitor Media Research (VMR) üzleti döntéshozókra optimalizált kutatásának, a VMR.eco-nak tanulmányozása után jóval közelebb juthatunk, mely 2008 után idén is elkészült, mégpedig a tavalyival összevethető, kompatibilis formában. A kapott adatokat az általános VMR-kutatás eredményeivel összehasonlítva képet kaphatunk többek között a KKV-szektor üzleti döntéshozóinak online tevékenységéről, illetve az ehhez kapcsolódó eszközök és szolgáltatások igénybevételéről, valamint az online szolgáltatott tartalom fogyasztásának fontosabb paramétereiről. A VMR alapból 14-69-éves netezők körében felvett adatait a 18-69-évesekre számítva vettük figyelembe, míg a VMR.eco a 18-69-éves netező, kis- és középvállalkozásokban döntéshozó pozícióban dolgozókra reprezentatív. Ily módon a közös alap módot nyújt affinitás jellegű vizsgálatok elvégzéséhez is. Utóbbi célcsoport körében az internetes elérés penetrációja olyannyira magas (94%), hogy akár a teljes KKV-döntéshozói csoportra is nagy biztonsággal vonhatunk le következtetéseket.

„Bízva bízzál…”

Ez a nagy arányú online hozzáférés önmagában azt feltételezi, nethasználati szokásaikban előrébb járnak az átlagnál, mivel céges tevékenységük és jobb anyagi helyzetük okán hamarabb és több lehetőséget kaptak a világhálóval való megismerkedésre. Több információt szereztek erről a médiumról, kevésbé mozognak idegenül a digitális világban, jobban átlátják működését, jobban tisztában vannak a neten végezhető tevékenységekkel, és talán a bizalmuk is nagyobb. Egy átlagos kezdő netező levelezéssel, illetve vásárlás előtti információkereséssel indítja webes karrierjét, ám legtöbbször az online adatgyűjtést offline vásárlás követi. Fontos mérföldkő az egyén internettel kapcsolatos viszonyában, mikor már maga az ügylet is a neten bonyolódik. Az első tapasztalatok függvényében aztán ezt továbbiak követhetik.



E tekintetben a KKV-döntéshozók jelentős előnyre tettek szert; 35% rendszeresen vásárol neten keresztül, másik 40% alkalmanként teszi ezt, míg ezeken kívül további 15%-nak van már tapasztalata a témában. Összesen tehát 90%-uk átesett már a tűzkeresztségen, és pusztán a netes leírás és néhány kép alapján helyezte bizalmát a termékbe. A felmérés arra nem tért ki, hogy ebből milyen arányt képviselnek a munkával kapcsolatos beszerzések; ám a neten töltött időből munkára fordított hányad, valamint az információkeresés témakörei alapján erre is következtethetünk. A világháló felnőtt közönsége körében ezzel szemben mindössze 8% a rutinos vásárlók aránya, azaz negyedannyian sincsenek. A további két halmaz már hasonló nagyságrendet képvisel. Egyharmaduk pedig sosem vásárolt még online semmit.

Ettől függetlenül a netes vásárlások jó része afféle hibrid; bár az ügylet egyik fele, a szerződési ajánlat és elfogadása az online színtéren zajlik, a teljesítés mindkét fél részéről offline módon megy végbe. Az online fizetés tehát még inkább gyerekcipőben jár, mint a netes vásárlások. A magyar lakosság hagyományosan konzervatív megtakarítási- és pénzügyi szokásai nemigen támogatják elterjedését. Ahogy az várható volt, a döntéshozók fejlettebb netes fizetési kultúrával rendelkeznek.

Minden negyedik KKV-s döntéshozó nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen fizet online, míg 39% ritkábban ugyan, de bonyolít ilyesfajta tranzakciókat. Csupán 35%, azaz alig több, mint egyharmaduk ’érintetlen’ még ebből a szempontból. Ez főleg annak fényében kedvező mutató, hogy – mint ahogy az előző táblázatból kitűnik – 10% egyáltalán nem vásárolt még online, tehát nem is igen került még olyan élethelyzetbe, hogy effélére igénye támadt volna.

Az átlagos, felnőtt internet-felhasználók jóval nagyobb lemaradásban vannak, mint a vásárlás tekintetében. A rendszeresen (6%) vagy néhanapján (13%) neten fizetők összesen nem teszik ki az összes netező egyötödét, azaz ötből négy felhasználónak még sosem volt dolga ilyesmivel. Itt a megoldás el nem terjedése már nem magyarázható azzal, hogy nincs is igazán szükségük ilyesmire; a netes vásárlásokkal kétharmaduk már megbarátkozott ilyen-olyan módon – vagyis a lehetőség a legtöbb helyzetben rendelkezésre állt. Talán a bátorság és a bizalom hiányzott leginkább.

Technikai szüret

Léteznek azonban olyan szolgáltatások, megoldások a világhálón, melyek igénybevételéhez nincs szükség semmilyen előkészületre és előtanulmányokra. Egy relatíve fiatal médiumról lévén szó, a technikai újítások gyorsan követik egymást és terjednek el, avagy hullanak a porba. A fórumok, a blogok, a közösségi oldalak bemutatkozásuk óta itt vannak velünk, és egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Szép számmal vannak ezzel szemben olyan megoldások, melyek úgy tűntek el, mint szaloncukrok a karácsonyfáról. Ki emlékszik még a levelezőlistákra, vagy a fiatalok egykor szinte kizárólagos online éjjeli elfoglaltságára, a csetszobákra? És ki fog pár év múlva a hírlevelekre? Valamint korántsem biztos, hogy húsz év múlva könnyű lesz elmagyarázni, mi is volt egykoron az e-mail, és már ma is derültséget kelthetünk bizonyos körökben betárcsázós modemes élményeikkel.

Hogy a hírkínálat böngészését, a frissen megjelenő bejegyzések, információk, cikkek felfedezését megkönnyítő RSS hírolvasó szolgáltatás  (Rich Site Summary) melyik utat fogja bejárni, később derül ki. Bár 2004-től használják nagyobb hírügynökségek, mint a Reuters és az AP, és 2007-től Magyarországon is egyre több helyen fellelhető (újabban közösségi oldalakon, fórumokon, kép- és videómegosztó portálokon, aukciós oldalakon, stb.), széles körben való elterjedésére még várni kell. Mármint a felhasználók körében; a VMR 2009-es felmérésének adatai szerint a 18-69-éves netezők csupán 11%-a használja valamilyen rendszerességgel, noha nyilván ennek többszöröse böngész híroldalakat, blogokat új cikkek és bejegyzések után kutatva. Az RSS igénybevétele nem kerül semmibe, mindössze valamilyen, ingyenesen beszerezhető szoftveres bővítmény letöltése szükséges a böngészőhöz, de már a Google is kínálja a Google Readerben, amennyiben valaki korábban regisztrált már a G-birodalom valamelyik szolgáltatására. A felhasználási lehetőségek széles spektruma ellenére a KKV-szektor döntéshozói közül is csak minden ötödik, pontosan 20% veszi igénybe e lehetőséget, pedig a neten újonnan megjelenő információk rohamosan növekvő mennyisége segítség nélkül egyre nehezebben és kisebb hatásfokkal dolgozható fel.

Témánál vannak

Persze adja magát az az alternatív megoldás, hogy a lehető legszélesebb látókörhöz és a legfrissebb hírekhez nagy látogatottságú általános híroldalakra kell kattintani, ahol megbízható forrásból származó információt kapunk, legtöbbször hivatásszerűen ezt a tevékenységet űző, nagyszámú embertársunktól, vagyis általában újságíróktól. Ez a konzervatív megközelítés is szerepet játszik abban, hogy az internet – bár a tőkés piac alaptétele, a tökéletes verseny modelljeként indult, ahol mindenki és minden egyenlő lehet – mára hasonló oligopol formát mutat a látogatók eloszlását tekintve, mint a televíziós csatornák részesedését mutató tortadiagram, ahol néhány nagy szereplő tekintélyes fölényének rengeteg kisebb résztvevő asszisztál.

Távmunkára alakítják át, amit lehet
Vállalkozók: oda az adóelőny a szociális döntések miatt
150 millió eurós hitelt venne fel az OTP
Milliókat kaptak az Uniótól a kamu projektek
MFB: van hitelük a kisvállalkozásoknak

Privátbankár