Az európai politikusok a jelek szerint megtalálták a bűnbakot, minden baj okozójaként a spekulációt kárhoztatják. A jelesebb nyugati purifikátorok között volt az utóbbi napokban a francia elnök, a német pénzügyminiszter, a görög kormányfő és az Európai Bizottság elnöke. A görög miniszterelnök még az amerikai elnöknek is fölvetette, hogy korlátozni kellene a szuverén adósságokra alapított piaci biztosítási termékek (CDS) szabad kereskedelmét, az ilyen korlátlan kereskedelem ugyanis alkalmas arra, hogy egyes országokat fizetésképtelenségbe taszítson.
Az Európai Bizottság elnöke is pedzegette, hogy ezekkel az államadósságra szóló, származékos biztosítási kontraktusokkal (CDS) csak azok kereskedhessenek, akik birtokolják az államadósságot megtestesítő kötvényt. Őszerinte is a korlátlan CDS-spekuláció érdemtelenül leértékeli az eurót, és ezzel veszélyezteti az euróövezet szilárdságát.
A spekuláció elítélése mindazonáltal nem új keletű: régóta mutogatnak kormányférfiak szerte a világon a spekulációra mint a pénzügyi világválság okozójára, legújabban főleg azóta, hogy az úgynevezett "nem elsőrendű" amerikai jelzálogkölcsönökre alapozott származékos termékek 2007-től romba döntötték a nemzetközi pénzügyi rendszert. Csekély vigasz, hogy a romok alól nem kerültek elő a kezdeményezők: a Lehman Brothers befektetési bank 2008 őszén csődbe ment, a többieket felvásárolták nagy kereskedelmi bankok, így a befektetési bank intézménye mint olyan megszűnt a Wall Streeten. Nagy volt tehát a felfordulás, de a legnagyobb baj az volt, hogy ez a spekuláció, pontosabban a szükségszerű összeomlása gazdasági világválságot okozott, és a gazdaságfinanszírozás csatornái máig sincsenek teljesen kitisztítva.
Jogos hát a kérdés: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A spekuláció a hibás, vagy a hibás gazdaságpolitika?

Világpiaci aggályok a válság második évében is. Néhány csavart kell meghúzni vagy motorcsere kell?
Tőkepiac: a görögöknél és Amerikában van a kulcs |
Nem kizárt, hogy újabb válság közelít |
Nézze meg választási rovatunkat és értékelje Ön is a miniszterelnök-jelölteket! |
A probléma magva ugyanis az, hogy nem lehet külön betiltani a káros spekulációt, és engedélyezni a hasznos spekulációt. Nem lehet Angliában bevezetni a jobboldali közlekedést úgy, hogy először kísérletképpen csak a buszoknak... Vagyis a spekulációt csak a tőkével együtt lehet betiltani.
1917-től 1990-ig számos kísérlet folyt Európában a kapitalizmus betiltására, azzal együtt természetesen a piaci spekuláció is megszűnt. Ma már tudjuk, hogy a kelet-európai kísérlet nem volt sikeres. És fordítva: éppen ezért volt sikertelen az egykor "létező szocializmus" reformja is. Ugyanis, ha a szocializmust megreformálják, akkor - mint láttuk - egyszer csak kapitalizmus lesz belőle. Ha pedig a kapitalizmust úgy istenigazában megreformálják, akkor egyszer csak szocializmus lesz belőle. Vagy-vagy: harmadikat még nem talált fel az emberiség.
Mindez arra vall, hogy a spekuláció elleni fellépés mint politikai jelszó rokonszenves lehet, de mint gazdasági programot komolyan venni nem érdemes. A kormányok hibás gazdaságpolitikáját érdemes - és talán lehetséges - "betiltani", mert abból él az, ami a tőke káros spekulációjának látszik.
A 250 forintos euró biztosabb, mint a GDP-plusz
Az állami bankok tartanak a túlszabályozástól
"Ne az államtól várjuk a megoldást!"
Befektetések: nehéz évre számíthatunk
A magyar cégek tesznek a kockázatokra
Eurózóna: az észtek után bezárul a kapu?
MTI, Privátbankár