
A felmérés adatai azt mutatják, hogy a gyomorégéssel komolyan és tudatosan főleg a korábban már súlyosabb időszakokat – fekély (ulkusz) műtét, gyomortükrözés, mindennapos erős fájdalmak – átélők foglalkoznak. Ők azok, akik orvoshoz fordulnak, ha a tünetek gyakrabban fordulnak elő, vagy a fájdalmak erősödnek. Mivel nem akarják, hogy a gyomorégés életük központi problémájává váljon, az előírt gyógyszeres kezelés mellett nagy gondot fordítanak a megelőzésre: gyógynövénytartalmú készítményekkel, stresszoldókkal, nyomelemek, vitaminok, ásványi anyagok szedésével, étrendváltoztatással, diétával, melyek alkalmazásával a tünetek viszonylag hamar csillapíthatók.
A válaszadók beszámolóit összefoglaló megkérdezés eredményei szerint a gyomorégés szinte minden esetben levertséggel, rossz kedélyállapottal jár, jellegzetes „rossz” közérzet kíséri, amely a fájdalom elmúltával gyakran több napig is eltart. Gyakran feszült, ideges állapotot vált ki, a beteg megijed a fájdalom megjelenésétől és azonnal keresi a fájdalom – elsősorban az égető érzés, görcsölés, hányinger és puffadás – megszüntetésének lehetőségét. A gyomorégés alapvető negatív hatással van az életminőségre.
A kutatás fényében megállapítható az is, hogy a betegek nehezen avatnak be bárkit is problémájukba, jellemzően úgy gondolnak arra, mint amivel egyedül kell megküzdeniük. A tünetek kezelése mindennapjaik részét képezi. A válaszadók – saját bevallásuk szerint – tanácsot elsődlegesen a hétköznapi érintkezéseik szereplőitől kérnek: családtagjaiktól és munkatársaiktól.
A teljes gyógyulás vagy legalább a hosszú távú tünetmentesség eléréséhez rendszeresen kell alkalmazni különböző „segítőket”, amelyet a megkérdezettek többsége már időigényesnek tart. A betegségtudatot a probléma „elbagatellizálásával” igyekeznek maguktól távolítani, hiszen ha már „túl sokat” kell foglalkozni a gyomorégéssel, az már betegség. Legtöbben tartanak a rendszeres gyógyszerszedéstől; nem képesek betartani kúrákat, diétákat; nem mozognak; nehezen mondanak le a gyomrukra ártalmas „élvezetekről”. A megoldást hosszú távon orvossal történő konzultációban és gyógyszeres kezelésben látják, de erre gyakran nehezen veszik rá magukat.
GfK Hungária
Sanyarú helyzetben a magyar cukorbetegek
Betegbiztosítás: nem dőlhetnek hátra az amerikaiak
Egyre többet panaszkodunk