Válságba került a Kína által vezetett csoport

Donald Trump számára semmi sem működik ellenségképek nélkül – és a BRICS-országok itt egyfajta becsületbeli helyet foglalnak el. Meg akarják ugyanis szüntetni a világgazdaságnak az amerikai dollártól, mint tartalékvalutától való függőségét, ami teljesen kiakasztja az amerikai elnököt. Nem sokkal januári beiktatása előtt 100 százalékig terjedő vámokkal fenyegette meg őket, ha ragaszkodnak ehhez a tervhez.

A hétfőn véget ért, Rio de Janeiróban lezajlott kétnapos BRICS-csúcstalálkozó aztán annyira felidegesítette Trumpot, hogy 10 százalékos pluszvámmal fenyegetett meg minden olyan országot, amely „csatlakozik a BRICS Amerika-ellenes politikájához”. A BRICS ugyanis „komoly aggodalmának” adott hangot Trump kereskedelmi és vámpolitikájával kapcsolatban.

Mint oly gyakran, Trump felháborodása jelen esetben is túlzó. A 2009-ben Brazília, Oroszország, India és Kína által alapított csoport (Dél-Afrika 2011-ben csatlakozott) elvileg erős szereplő. A világ népességének több mint felét és a globális gazdasági teljesítmény 40 százalékát képviseli, amint azt Lula da Silva brazil elnök a csúcstalálkozó megnyitóján hangsúlyozta.

A G7 ellensúlya

Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek is csatlakozott a tavalyi, az oroszországi Kazanyban tartott találkozóhoz. Idén aztán Indonézia is tag lett. Szaúd-Arábia meghívást kapott, de még nem tette hivatalossá a tagságát. Papíron ez egy lenyűgöző gyűjteménye a nagy súlyú államoknak, különösen a Globális Délről.

A BRICS-országok a nyugati dominanciájú szövetségek, például a G7-ek ellensúlyaként tekintenek magukra. Olyan „többpólusú” világrendre törekszenek, amelyben az USA hegemónként már nem adja meg az alaphangot. Ennyit a szép elméletről. A valóságban azonban a BRICS-államok gyakran önmagukkal harcolnak.

Egy szétszakadt család

Bizony a BRICS-tagok közötti kapcsolatok stratégiai feszültségekkel és kölcsönös bizalmatlansággal terheltek. Ahogy a blokk kiterjedése és ambíciói bővülnek, a belső megosztottságot egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni – különösen Kína és néhány kiemelkedő partnere között.

A leglátványosabb törésvonal továbbra is a Kína és India közötti feszült kapcsolat. A feszültségek a 2020-as, halálos kimenetelű Galwan-völgyi összecsapások óta tartanak, és továbbra is lappanganak a kétoldalú feszültségek közepette. A stratégiai verseny egyre élesedik, India elmélyíti biztonsági és gazdasági igazodását az Egyesült Államokkal és QUAD partnereivel – és ezek bizony olyan lépések, amelyeket Peking gyanakvással szemlél.

Tovább súlyosbítják a helyzetet azok a hírek, amelyek szerint Kína a közelmúltbeli regionális feszültségek során katonai csúcstechnológiát adott át India fő riválisának, Pakisztánnak. Annak ellenére, hogy párhuzamosan törekszenek a regionális vezetésre és az erősebb multilaterális befolyásra, Kína és India összetett rivalizálásba került, ahol a bizalmatlanság meghaladja az együttműködést.

Kína és Brazília kapcsolata a felszínen stabilabb, de az óvatosság mélyen gyökerezik. Luiz Inácio Lula da Silva elnök alatt Brazília egy többpólusú világot szorgalmaz, és megerősítette a gazdasági kapcsolatokat Kínával. Ennek ellenére továbbra is stratégiailag kettős játszmát folytat, és arra törekszik, hogy szoros kapcsolatokat tartson fenn Washingtonnal. Ez a csendes ellenállás korlátozhatja Peking azon képességét, hogy a BRICS-csoporton belül konszenzust teremtsen, és a csoport erőviszonyaival kapcsolatos kételyekről árulkodik.

Ezek a kétoldalú súrlódások együttesen a kemény valóságot jelzik: a BRICS már nem a hasonlóan gondolkodó feltörekvő hatalmak kompakt koalíciója. Ez egy széttöredezett és nehézkes csoportosulás, amelyet eltérő ambíciók és mélyen gyökerező bizalmatlanság terhel. A blokk bővülése úgymond kiszélesítette a sátrat, de nem feltétlenül erősítette meg az alapokat. A konszenzus nehezen érhető el, és a stratégiai rivalizálás egyre inkább meghatározza azt, amit egykor egységes frontként hirdettek.

Nincsenek nagy elvárások

„Elfogyott a levegő a BRICS-ből” – írja kissé polemikusan a Der Spiegel. Valóban, ez tükröződött a mostani csúcs nagy hiányzásaiban.

Vlagyimir Putyin esetében ez érthető. Brazília elismeri a Nemzetközi Büntetőbíróságot, így a körözött orosz vezetőt le kellene tartóztatnia és Hágának ki kellene adnia. Hszi Csin-ping azonban 12 év után először nem vett részt személyesen egy BRICS-csúcson.

A kínai államfő maga helyett Li Csiang miniszterelnököt küldte Dél-Amerikába. Hszi távollétének okairól csak találgatni lehet. A feltételezések szerint nem fűzött nagy reményeket a találkozóhoz, ezért nem is akart elutazni. Pedig Kínát tekintik a Nyugat állítólagos alternatívájának.

Izraelt és az USA-t nem nevezték néven

Az új tagok azonban nem teszik erősebbé a szervezetet, épp ellenkezőleg. „A sok tagállam önmagát blokkolja” – írja a Der Spiegel. A BRICS külügyminisztereinek áprilisi találkozója első alkalommal ért véget közös zárónyilatkozat nélkül. Vasárnap pedig elítélték az Irán elleni légicsapásokat anélkül, hogy Izraelt és az Egyesült Államokat név szerint megemlítették volna.

Ez jól mutatja az alapvető problémát: a BRICS egy heterogén csoport, amely a G7-ekkel ellentétben kevés közös vonással rendelkezik. Oroszország és Kína diktatúrák, amelyek határozottan Nyugat-ellenes politikát folytatnak. Brazília, India és Dél-Afrika többé-kevésbé demokráciák, amelyek minden lehetőséget nyitva akarnak tartani.

Az új tagok, Egyiptom és Etiópia a Nílus használatán vitatkoznak (Abdel Fatah al-Sisi egyiptomi elnök nem is volt jelen Rióban). Javier Milei argentin elnök pedig elutasítja a BRICS-tagságot, valószínűleg azért is, mert nem kedveli Lula da Silvát.

A dollár dominanciájának elutasításában van bizonyos fokú egység, de nincs megfelelő alternatívájuk. A közös BRICS-valuta egy utópia, a gazdasági, pénzügyi és geopolitikai különbségek túl nagyok. A kínai renminbi elvileg szóba jöhetne, de Peking még mindig ellenőrzi az árfolyamot.

A Swift alternatívája

Egy másik projekt tehát reálisabb: a nyugati dominanciájú Swift fizetési rendszer alternatívájának kifejlesztése. Ezt különösen Oroszország szorgalmazza, amelyet Ukrajna lerohanása után kizártak a Swiftből. A kemény szankciókkal sújtott Irán is nagyon érdeklődik a Brics Pay néven is ismert rendszer iránt.

Más BRICS-országokban azonban a lelkesedés korlátozott. Még Putyin is kénytelen volt elismerni a tavalyi csúcstalálkozó után, hogy a Swift-alternatíva nem sokkal több, mint egy ötlet. A kialakult struktúráktól való elszakadást könnyebb mondani, mint megtenni, a nyugati és mindenekelőtt az amerikai dominancia elleni ellenérzések ellenére.

Ráadásul a G7-ek sem maradnak tétlenek. Már évek óta más fontos országok képviselőit is meghívják a csúcstalálkozóikra. A „törzsvendégek” között van Narendra Modi, Lula da Silva és Cyril Ramaphosa – tehát az öt BRICS-„magország” közül háromnak az állam- és kormányfője.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)