Csökkenő bevételek
Szabó Ferenc, a Raiffeisen vezérigazgató-helyettese a bank befektetői konferenciáján tartott előadásában elmondta: a banki bevételeket egyrészről a finanszírozási költségek jelentős emelkedése vetette vissza. A CDS árak elszálltak: miközben például a válság előtt 20-30 bázispontos országkockázati felár jellemezte Magyarországot, ma 5-600 pont között mozog a CDS-árazás. A Magyarországon működő bankok anyabankjainak kockázata is hasonló pályát járt be.
A bevételeket befolyásolják a szabályozói változások, a fogyasztóvédelmi szempontok előtérbe kerülése is: a magatartási kódex, a Giro2 rendszer bevezetése növeli a bankok költségeit. A bevételek alakulását befolyásoló harmadik tényezőként a kereslet zuhanását nevezte meg a vezérigazgató-helyettes: az ingatlanpiac lenullázódása következtében a korábbi erős hitelkereslet is elpárolgott.
Ezek eredőjeként a bankrendszer bevételei 2009-ig ugyan még növekedni tudtak, azóta azonban már csökkenő pályára álltak.
Növekvő költségek, negatívba forduló eredmény
A bankok költségei között jelentős tétel a meglévő infrastruktúra, a bankfiókok fenntartására fordított összeg: a hitelezés felfutásának időszakában létesített rengeteg fiók a jelenlegi helyzetben sokkal kevésbé tudja kitermelni a fenntartás költségeit.
Nem a bankadó tényével, hanem a mértékével vitatkozunk – mondta Szabó Ferenc a banki költségek másik összetevőjéről, a pénzintézetekre kiszabott különadóról. Ehhez még jön a végtörlesztés költsége is, amely várhatóan kétévnyi bankadónak megfelelő összeget emészt majd fel.
Ennek megfelelően a csökkenő bevételszint és emelkedő költségszint kövekeztében az adózott eredmény folyamatosan zsugorodik, a 2010-es évben az OTP nélkül számítva már negatív eredményről számolt be a magyar bankrendszer, aminek következtében Európában csak a balti országokat tudja megelőzni nyereségesség szempontjából a hazai piac.
Rontja a képet a kockázati költségek alakulása is, amit 3 tétel határozz meg: a kiadott hitelek összege, azaz a kitettség, a mögöttük álló fedezetek értéke és a jövőbeli várható pénzáramok egyenlege. Az utóbbi időszakban a portfólió minősége sokat romlott: míg 2007-ben a nem teljesítő hitelek aránya a visegrádi orwszágok közül nálunk volt a legalacsonyabb, 2011-re már jócskán „lehagytuk” térségi versenytársainkat, csak Romániában magasabb a rossz hitelek aránya a rendszerben.
A hitelek mögött álló fedezetek értéke az ingatlanpiaci mélyrepülés következtében folyamatosan zuhan, ahogy a jövőbeli várakozások is meglehetősen borúsak.
Csökkenő eredmények, növekvő tőkekövetelmények - lehetetlen küldetés?
Miközben a bevételek csökkenek, a kockázati költségek növekednek, a fix költségek magasak, a bankok veszteségesek, a bankrendszerre politikai nyomásra egyre nagyobb tőkekövetelmények nehezednek. Nem véletlen, hogy az európai részvénypiacokon a bankszektor papírjai teljesítenek a leggyengébben, a 2007-es árfolyamokhoz képest 80 százalék körüli mínuszban járnak. Ilyen körülmények között nem egyszerű feladat tőkét bevonni egy vállalatba – márpedig ezt várják el a bankoktól.
Hogy az új elvárásokat teljesíthessék, a bankok a költséghatékonyságot próbálják növelni: egyrészt a dologi költségeken spórolnak, másrészt a személyi költségeken: ez elbocsátásokkal, a bónuszok megvonásával jár. Csökkentik az infrastruktúra méretét is: új fiókok nem nyílnak, inkább bezárják a gyengébben teljesítő egységeket. Előtérbe kerülnek az olcsóbb, alternatív értékesítési megoldások, az internet, a telefonos call center.
A nehéz helyzetben azt is meggondolják a bankok, hogy a tőkeallokáció keretében hova, melyik régióba, milyen termékekbe helyezik ki a tőkéjüket: Magyarország ebből a versenyből jelenleg vesztesen kerül ki, több anyabank is jelezte már, hogy befektetni inkább azokban az országokban fognak, ahol nyereséget realizálhatnak.
A kockázatkezelési folyamatokat megerősítik, több erőforrást szánnak rá. A bevételek növelését a „cross-selling” erősítésével, azaz a jó ügyfelek számára több termék értékesítésével próbálják elérni.
Hova vezet mindez?
A folyamatok azonnali hatásaként kevesebb és drágább hitellel kell szembesülnie az ügyfeleknek. Nagy harc indul a jó, fizetőképes ügyfelekért, akiknek azonban a szabályozás szigorodásával, a „közszolgálati jelleg” erősítésével lassabb ügyintézéssel kell szembesülniük.
A hosszabb távú hatások között a konszolidációt említette Szabó Ferenc: várhatóan kevesebb bank lesz a piacon kisebb infrastruktúrával, akik a költséghatékonyabb csatornákat részesítik előnyben, egyszerűbb, átláthatóbb termékekkel jelentkeznek, és kevésbé tudnak egyedi ajánlatokat nyújtani az ügyfeleiknek.
Privátbankár - Gáspár András