A német fegyveripar szárnyalni kezdett

A német gazdaság friss adatai feltárják a fegyveripar felé való elmozdulás ütemét. A müncheni székhelyű ifo Intézet múlt héten közzétett számítása szerint 2024 negyedik negyedévében a 16 szövetségi állam közül csak ötben volt – bár meglehetősen mérsékelt – gazdasági növekedés, közülük háromban – Alsó-Szászországban, Mecklenburg-Előpomerániában és Schleswig-Holsteinben – „a hadiipar fellendülése központi szerepet játszott” – írja a prominens ifo Intézet, amely a Bundeswehrben várható milliárdos beruházások kapcsán már arról beszél, hogy az észak-német ipar „lekapcsolja magát” a teljes német fejlődésről a haditengerészeti hajógyáraknak és más fegyvergyáraknak köszönhetően.

Növekedésük ellentétben áll más szövetségi államok hanyatlásával, ahol például az autóipar hagyományosan erős (Baden-Württemberg, Bajorország), vagy az energiaintenzív ágazatok, például a vegyipar foglal el jelentős pozíciót (Rajna-vidék-Pfalz, Észak-Rajna-Vesztfália). Alsó-Szászország miniszterelnöke, Stephan Weil (SPD) a múlt héten kijelentette, hogy kormánya továbbra is a védelmi iparra fog támaszkodni: „Gondoskodnunk kell arról, hogy megtegyük, ami csak lehetséges a gazdasági szerkezetünkért.”

Háztól házig értékesítés védelmi cégeknél

Eközben más szövetségi államok kormányai bejelentették, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a fegyvergyártó cégek támogatására. Márciusban Baden-Württemberg miniszterelnöke, Winfried Kretschmann (Alliance 90/Zöldek) már kinyilvánította, hogy szeretnének „beszállni” a fegyveripar gyors terjeszkedésébe Európa-szerte; az ágazatnak új ipari fókuszponttá kell válnia Baden-Württembergben.

Kretschmann hivatkozott a Boden-tónál található Überlingenből származó Diehl Defence-re, az IRIS-T légvédelmi rendszereiről ismert cégre, amely 2024-ben 50 százalékkal, 1,5 milliárd euróra növelte eladásait az előző évhez képest. Ahogy a zöldpárti politikus követeli, az egész baden-württembergi védelmi iparnak „technológiai vezető szerepre” kell törekednie a jövőben.

Saarland most már kifejezetten a fegyvergyártókra támaszkodik. Az ottani szövetségi parlament a múlt héten fogadta el az SPD által beterjesztett határozatot, amely szerint az államnak most vonzóbbá kell válnia a fegyveripar számára. Jürgen Barke (SPD) gazdasági miniszter már meghívót küldött az iparág vezető vállalatainak – hangzott el, Anke Rehlinger (SPD) miniszterelnök pedig „fegyverkezési csúcstalálkozót” készít elő. Az AfD parlamenti képviselőcsoportja határozott „háztól házig kampányra” szólít fel az iparágban.

Autók helyett tankok

Nem világos azonban, hogy a német ipar valóban képes-e megbirkózni a fegyverkezés kívánt gyors növekedésével. Ennek egyik oka, hogy a szükséges ipari kapacitások nem állnak rendelkezésre kellő mennyiségben.

A védelmi vállalatok közben padlógázzal megkezdték gyáraik bővítését és újak építését. A Rheinmetall vezérigazgatója, Armin Papperger például a közelmúltban arról számolt be, hogy: „Tíz üzemünk van Európában, amelyeket jelenleg megduplázunk, vagy a semmiből építünk.”

Ezt a terjeszkedést azonban nem lehet tetszés szerint – mondhatni gombnyomással – felgyorsítani. Szakértők szerint a német ipar képes kezelni „a védelmi kiadások növekedését... az egy számjegyű milliárdos tartomány közepén” pusztán „szerves növekedés” révén. „Ha azonban a növekedés jelentősen meghaladná ezt” – és ez az, amit Berlin célul tűzött ki –, „a kapacitásokat át kellene helyezni más, védelmi vonatkozású iparágakból”.

Ez már elkezdődött. A német-francia tartálygyártó KNDS bejelentette, hogy átveszi a francia Alstom csoporthoz tartozó vasúti gyárat Görlitzben. Emellett a Rheinmetall a Volkswagen osnabrücki gyárának megvásárlását fontolgatja. A Rheinmetall azt is bejelentette, hogy a jelenleg polgári felhasználásra szánt autóalkatrészeket gyártó neussi és berlini telephelyeit katonai felszerelések gyártására használja fel.

A létszám növelése

Hosszú távon nehéznek bizonyulhat a fegyveripar létszámának lényeges növelése is. Változó számok vannak az ágazatban közvetlenül és közvetetten foglalkoztatottak számát illetően.

„A végső gyártók, mint például a Rheinmetall, a KNDS, a TKMS [ThyssenKrupp Marine Systems] és a Diehl” jelenleg „mintegy 60 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak Németországban” – becsüli Klaus-Heiner Röhl, a kölni Német Gazdasági Intézet (IW) védelmi szakértője: „beszállítókkal együtt körülbelül 150 ezret”.

Az iparban foglalkoztatottak száma már most is jelentősen növekszik. A Rheinmetall például körülbelül 26 ezer alkalmazottról számolt be 2023 elején – ma pedig már 32 ezren vannak, 2027-re pedig legalább 40 ezren kell lenniük. A Diehl Defense a 2023-as alig 3800 főről 2025 elejére körülbelül 4500-ra növelte az alkalmazotti létszámát. A Hensoldt foglalkoztatottjainak száma 6600-ról 8400-ra nőtt ugyanebben az időszakban, és idén még legalább 1000 fővel többet tervez.

A tankhajtóműveket gyártó Renk cég 2022 végén körülbelül 3300 alkalmazottal rendelkezett; ma már 4000 van. Hasonló létszámnövekedés a német védelmi ipar számos más vállalatánál is megfigyelhető.

Az autógyártótól a fegyverkovácsig

Az ipar számára előnyös, hogy a lakosság egykori gátlása a katonai felszerelések gyártásával kapcsolatban egyértelműen csökkent. „Növekszik az iparág elfogadottsága, és nő a jelentkezők érdeklődése” – jelentette ki egy fejvadász 2023 márciusában, alig egy évvel az ukrán háború kitörése után: „A védelmi iparban való munkavégzést értelmesebbnek tartják.”

Mindeközben az Indeed állásplatform egyik szakértőjét idézték a napokban, aki azt mondta, hogy a Berlinben tervezett hatalmas katonai kiadások növelték a „munkaadói vonzerőt” és a fegyveriparban folyó állásokat válságbiztosnak tekintik.

A védelmi cégek rekordszámú állásajánlatot  jelentenek be. Mindennek ellenére a bennfentesek továbbra is szkeptikusak. Várhatóan „több százezer további pozíciót” kell betölteni – magyarázza a Heinrich and Coll személyzeti tanácsadó cég szakembere. A pályázatot benyújtók közül azonban nem mindenki volt szakmailag képzett. Segíthet, ha olyan fegyvergyártó cégek, mint a Rheinmetall vagy a Hensoldt, már megállapodást kötöttek az autóipari cégekkel és beszállítóikkal, amelyek értelmében átvennék az általuk elbocsátott személyzetet. Ez azonban nem fogja „teljesen megoldani a problémát”.

Politikai akadályok

Egyrészt Németország nem állítja le a „teljes autó- vagy vasútipart” – állapítja meg a szakember. Másrészt vannak politikai akadályok – olyan országok állampolgárai, mint Oroszország, Kína, Irán, Szíria és Afganisztán sem dolgozhatnak német fegyvergyártó cégeknél nemzetbiztonsági aggodalmak miatt.

Ez kizárja a menekülteket, valamint a fontos származási országokból származó migráns munkavállalókat, akik segítenek fedezni a szakképzett munkaerő és más németországi ágazatokban meglévő munkaerőhiányt. A szakember kifejti, hogy „szkeptikus abban, hogy a meglévő személyzet képes lesz megbirkózni a fejlesztési és termelési teljesítmény növekedésével”.