1947-et írtunk, amikor a Brit India felosztásakor – és a modern India és Pakisztán létrejöttekor –, a környező fejedelmi államoknak, köztük Dzsammunak és Kasmírnak is döntenie kellett arról, hogy melyik országhoz tartozzanak. A kasmíri uralkodó, Hari Szingh hinduként uralkodott egy muszlim többségű területen, így kezdetben arra törekedett, hogy az egykori fejedelemség független maradhasson, ám pakisztáni törzsi harcosok, és a pakisztáni hadsereg inváziós kísérlete miatt végül Indiához fordult segítségért. Dzsammu és Kasmír területe a katonai támogatásért Indiához került.
A régió sorsa azonban ennél lényegesen összetettebb, ugyanis az erőszak többször is fellángolt a történelem folyamán, a lázadások és pengeváltások, valamint India és Kína 1962-es háborúja után a területi eloszlás a következőképpen alakult – és ez a jelenlegi status quo is:
- India által ellenőrzött: Kasmír-völgy, Dzsammu, Ladak
- Pakisztán által ellenőrzött: Azad Kasmír, Gilgit
- Kína által ellenőrzött. Aksai Chin, Transz-Karakorum-övezet
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a három érintett ország mindegyike vitatja egymás fennhatóságát a régióban, India az 1947-es területi felosztásra hivatkozva magának követeli Dzsammu és Kasmír teljes területét, köztük a Kína által ellenőrzött részeket is. Pakisztán az indiai területeket tartja sajátjának arra hivatkozva, hogy a lakosság muszlim többsége miatt Kasmírnak Pakisztánban lenne a helye – Kína fennhatóságát az 1963-ban átadott Transz-Karakorum-övezet felett azonban elismerik.
Az indiai ellenőrzés alatt álló kasmíri régióban 1989 óta fegyveres felkelés zajlik, ez mostanra már több tízezer emberéletet követelt. Az évtizedek óta tartó harcokkal kapcsolatban India azzal vádolja Pakisztánt, hogy támogatja a fegyvereseket, a szomszédos ország azonban tagadja ezeket a vádakat. 2019-ben Dzsammut és Kasmírt a delhi kormány megfosztotta félautonóm státuszától is, tovább szigorítva az ellenőrzést a régió felett.
Fotó: MTI/EPA/Rahat Dar
Támadás a Kasmír-völgyben
A Kasmír-völgy adottságait tekintve kiemelkedő szépségű, így nem véletlen, hogy a turisták kedvence, még úgy is, hogy a fegyveres felkelés miatt nem kockázatmentes terület – cikkünk írásakor a magyar konzuli szolgálat is a kiemelten nem ajánlott úticélok közt tartotta számon az indiai-pakisztáni határvidéket.
Az indiai-pakisztáni konfliktus mostani fellángolása mögött is ez a turistaparadicsom áll, hiszen április 22-én terrortámadás történt Kasmírban, fegyveres támadók belföldi turistákra nyitottak tüzet Pahalgam városában, kifejezetten a nem muszlim férfiakat célozva. A 28 halálos áldozattal és 20 sérülttel járó terrorcselekmény a legsúlyosabb hasonló esemény volt indiai területen 2008 óta, ráadásul eredetileg a TRF lázadócsoport vállalta a felelősséget érte, a kasmíri autonómia csökkentését megjelölve kiváltó okként – ezt később azonban visszavonták.
A Szindúr-hadművelet
India szerdán kilenc, köztük a nem a vitatott fennhatóságú régióban fekvő, mélységi pakisztáni célpontot is támadott az úgynevezett „Szindúr-hadművelet” keretében, a hivatalos kommunikáció szerint ezek „terrorista infrastruktúrának” számítottak, az indiai hadsereg szóvivője azt állította, hogy ezeket teljesen megsemmisítették. A katonai akció neve nem véletlen, a hindu házas nők által viselt vörös porra utal, ami szimbolikusan az április 22-i támadás után özvegyen maradt feleségekre emlékeztet.
Pakisztán szerint a támadások hat helyszínt értek, köztük gátakat és vízierőműveket, összesen mintegy két tucat becsapódással. A pakisztáni hadsereg egyúttal választ ígért az indiai támadásokra, a miniszterelnök, Shehbaz Sharif hivatala közölte, hogy az ország fegyveres erői felhatalmazást kaptak arra, hogy India csapásai után megtegyék a „megfelelő intézkedéseket”.
Lelőtt gépek
A pakisztáni hadsereg szóvivője a Reutersnek elmondta, hogy öt indiai repülőgépet lőttek le indiai légtérben – ezt India egyelőre nem erősítette meg.
Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, Tom Cooper osztrák katonai szakértő gyors blogbejegyzésben elemezte ezt az állítást. Mint írta, minimum erős szkepticizmussal érdemes kezelni a pakisztáni katonai vezetés ezen közléseit, szerinte egyelőre semmilyen videós vagy fényképes bizonyíték nincsen, amely megerősítené ezt. A szakértő szerint az eddig előkerült, illetve a pakisztániak által bemutatott felvételek vagy évekkel korábban készültek, vagy ledobott üzemanyag-póttartályok, illetve talán egy indai levegő-levegő rakéta roncsait mutatják, valamint egy 2023-ban lezuhant indai harci gép roncsait.
A két hadsereg mindemellett heves tüzérségi párbajba kezdett Kasmír demarkációs vonala mentén több ponton. Pakisztán szerint az indiai támadás 26 civil halálát okozta, további 46 ember megsebesült. India ezzel szemben azt közölte, hogy hét civil halt meg, és 35-en sérültek meg a pakisztáni hadsereg csapásai következtében Kasmírban.
A mindennapi élet is érintett
Pakisztán keleti Pandzsáb tartományában szükségállapotot hirdettek, a kórházakat és a biztonsági erőket készenlétbe helyezték. Pakisztáni Kasmír fővárosa, Muzaffarabad egy időre áram nélkül maradt a robbanások után, míg az indiai fennhatóságú Dzsammu és Kasmír több részén szerdára bezárták az iskolákat.
Nemzetközi reakciók
Az atomhatalmak közti esetleges eszkaláció a nemzetközi közösséget is aggodalommal töltötte el, így több prominens politikus is megszólalt már.
Donald Trump amerikai elnök szégyennek nevezte a konfliktust, és kifejezte azon reményét, hogy gyorsan véget ér. Külügyminisztere, Marco Rubio hasonló hangnemben reagált, mint írta, figyelemmel kíséri a helyzetet, és annak mielőbbi megoldását sürgette, hozzátéve, hogy elkötelezett a békés válasz mellett.
Ahogy arról cikkünkben is írtunk, szóvivője arról tájékoztatott, hogy António Guterres ENSZ-főtitkárt nagyon aggasztják azok az indiai katonai akciók, amelyek Pakisztánban és Kasmír pakisztáni fennhatóság alatt álló részén zajlanak, és mindkét országot maximális katonai önmérsékletre szólította fel.
Kína és Oroszország külügyminisztériumai is önmérsékletre intették a feleket, Izrael indiai nagykövete viszont kifejezetten támogatóan nyilatkozott, mint írta:
„Izrael támogatja India önvédelemhez való jogát. A terroristáknak tudniuk kell, hogy nincs hová elbújniuk az ártatlanok ellen elkövetett bűneik elől.”
