Egy gyilkos támadás, amely atomháborút szabadíthat el

Az indiai és a pakisztáni csapatok már harmadik napja lövik egymást a két országot a vitatott státuszú Kasmírban elválasztó ellenőrzési vonal (LOC) mentén.

Mindezt azután, hogy kedden militánsok megtámadtak egy turistacsoportot az indiai igazgatás alatt álló Kasmírban, legalább 26 embert megölve és több tucatot megsebesítve, ami a terület civilek elleni legsúlyosabb támadása volt az elmúlt évek során. India a gyilkosságokat terrortámadásnak nevezte.

Az Ellenállási Front nevű csoport vállalta magára a támadást. Az indiai hatóságok szerint ez a Lashkar-e Toiba (LeT) iszlamista terrorista csoport egyik fedőszervezete. Ez a szervezet évtizedek óta azért harcol, hogy Kasmír indiai részét Pakisztánhoz csatolják. Az Egyesült Államok nyomására Iszlámábád 2002-ben betiltotta a csoportot, de állítólag még mindig van bázisa Pakisztánban, és a pakisztáni katonai hírszerző szolgálat, az ISI támogatja.

Korábbi főnöke, Asim Munir most a hadsereg vezetője. A tábornokot igazi uralkodónak tartják Pakisztánban, és közismerten kockázatvállaló. Nemrég Kasmírt Pakisztán „ütőerének” nevezte, és hangsúlyozta, hogy India és Pakisztán kulturális és vallási szempontból alapvetően különbözik egymástól. Isaq Dar pakisztáni külügyminiszter azonban elítélte a támadást, és biztosította, hogy országának semmi köze nincs hozzá. India egyelőre szintén nem mutatott be semmilyen bizonyítékot az érintettségre.

Mit ír a vezető sajtó?

Az indiai sajtó Pakisztánt teszi felelőssé a turisták elleni támadásért. Az Indian Express című újság úgy látja, hogy a támadás Iszlámábád kétségbeesésének kifejeződése, és próbál kitörni növekvő elszigeteltségéből.

Mihir Sharma, a Bloomberg kolumnistája így érvel: „A 2016-os Uri-támadás után”, amelynek során militánsok randalíroztak Mumbaiban, „Modi engedélyezte a különleges erők csapását egy pakisztáni katonai tábor ellen; a 2019-es autóbomba után pedig az indiai légierőt küldte át a határon. Nagy elszántságra lesz szükség ahhoz, hogy ezúttal elkerülje a katonai akciót”.

„Jelentős nemzetközi nyomásgyakorlás nélkül a de-eszkaláció érdekében” – írja Chietigj Bajpaee a Chatham House brit nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó agytrösztnek – „az egyetlen valódi korlátot mindkét fél számára a lehetséges nukleáris eszkalációval kapcsolatos aggodalmak és a konfliktus gazdaságukra gyakorolt hatása jelenti.”

Miért számít Kasmír?

Kevés olyan sűrűn militarizált és tartósan instabil régió van a Földön, mint Kasmír. A Himalájában fekvő és három atomhatalom, India, Pakisztán és Kína által határolt, vitatott terület régóta a regionális rivalizálás és a megoldatlan területi ambíciók tégelye. Ez az ingatagság ezen a héten halálos erővel mutatkozott meg.

A nagyjából 222 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Kasmír régiót India, Pakisztán és Kína osztja fel, de mind India, mind Pakisztán teljes egészében igényt tart rá. A régió nagyjából 20 millió embernek ad otthont – becslések szerint 14,5 millióan élnek az India által igazgatott területen, körülbelül 6 millióan a Pakisztán által igazgatott területen, és kevesebb mint néhány ezren a Kína által igazgatott területen –, és kritikus stratégiai, gazdasági és vallási érdekek találkozásánál helyezkedik el.

A kasmíri konfliktus modern kori története 1947-ig nyúlik vissza, amikor Brit-Indiát hindu többségű Indiára és muszlim többségű Pakisztánra osztották fel. A mai Dzsammu és Kasmír indiai szövetségi terület – amely a tágabb kasmíri régió része – akkoriban a hindu Hari Szing maharadzsa uralma alatt állt, aki kezdetben elutasította, hogy bármelyik országhoz is csatlakozzon.

Ez azután változott meg, hogy pakisztáni gerillaharcosok megpróbálták elfoglalni a régiót és megbuktatni őt. Az eredmény az első indiai-pakisztáni háború volt, mivel a maharadzsa India segítségét kérte a megszállók elhárításához, cserébe pedig Újdelhihez csatolta fejedelmi államát – megerősítve Kasmír máig tartó de facto felosztását.

Ma India ellenőrzi a régió legnépesebb részét, amely magában foglalja a Kasmír-völgyet, Dzsammut és Ladakot. Pakisztán birtokolja Kasmír északi részét, beleértve Azad Dzsammut és Kasmírt (AJK) és Gilgit-Baltisztánt. Kína eközben az északkeleti, ritkán lakott Aksai Csin régiót igazgatja, amelyre India is igényt tart, valamint a Saksgam-völgyet, ahol India nem ismeri el a kínai ellenőrzést.

Erősen militarizált táj

India vélhetően mintegy 750 ezer katonát tart fenn Dzsammuban és Kasmírban, elsősorban a muszlim többségű Kasmír-völgyben. Pakisztán a maga részéről 120 ezer biztonsági személyt állomásoztat az általa igazgatott területeket Indiától elválasztó ellenőrzési vonal (LoC) mentén, beleértve az olyan speciális erőket, mint a Mudzsahed Erők, és 230 ezer katonát a régióban. 

Elemzők egyetértenek abban, hogy a régió katonai sűrűsége, különösen a polgári lakossághoz viszonyítva, vetekszik vagy meghaladja a Koreai-félszigetét.

Ez újabb válságot okozhat?

A támadásra válaszul India a héten egy sor intézkedést hozott Pakisztánnal szemben, többek között a diplomáciai kapcsolatok csökkentésével, a szárazföldi és légi határok lezárásával, valamint az 1960-as Indus vízügyi szerződés felfüggesztésével, amely az Indus folyórendszer vizének megosztását szabályozza. Pakisztán korábban arra figyelmeztetett, hogy a szerződésbe való bármilyen beavatkozás potenciális „háborús cselekménynek” minősül.

A Sebaz Sarif pakisztáni miniszterelnök által vezetett nemzetbiztonsági bizottság csütörtöki ülését követően az iszlámábádi kormány bejelentette, hogy felfüggeszti a kereskedelmet Indiával, lezárja a légteret az indiai légitársaságok előtt, és felfüggeszti az 1972-es Simlai Megállapodást. Ezt a megállapodást az 1971-es háború után írták alá, és arra kötelezi Indiát és Pakisztánt, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján rendezzék.

A „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján Pakisztán elrendelte a Wagah/Attari határátkelő lezárását és az iszlámábádi nagykövetségen lévő indiai katonai attasék kiutasítását is. Emellett törölte az indiai állampolgárok összes vízumát, és elrendelte, hogy az országban tartózkodó indiaiak 48 órán belül térjenek haza. Korábban Delhi már vasárnapra határidőt szabott minden Indiában tartózkodó pakisztáni számára, hogy hagyja el az országot.

Mi történt 2019-ben?

Most felerősödtek a spekulációk egy esetleges katonai eszkalációról, ami a 2019-es feszültséget idézi, amikor Pulwamában egy öngyilkos merényletben 40 indiai félkatonai katona vesztette életét. India ezt légicsapásokkal torolta meg, a két nemzetet a háború szélére sodorva.

Ugyanebben az évben India visszavonta alkotmányának 370. cikkelyét, megfosztva Dzsammut és Kasmírt különleges autonómiájától. A Pakisztán által elítélt lépés zavargásokat váltott ki a térségben. Azóta is nagy a feszültség, bár a világ figyelmét ez már elhalványította.

Ebben az ingatag régióban, ahol már több konfliktus is zajlott, egy újabb konfliktus veszélye a két nukleáris hatalom között sajnos újra valóssá vált.