Japán hétfőn felszólította Izraelt, hogy tegyen eleget a Nemzetközi Bíróság (ICJ) múlt pénteki utasításának, és állítsa le a Gázai övezet déli részén fekvő Rafah városában folytatott katonai műveleteket. Az ideiglenes intézkedések „jogilag kötelező érvényűek a vitás felekre nézve, és jóhiszeműen be kell tartani őket” – közölte a japán külügyminiszter telefonon izraeli kollégájával.
Brüsszel bekeményít
Ezzel párhuzamosan a Politico jelenti, hogy Brüsszel ultimátumot készül kiadni Izraelnek, hogy teljesítse az ICJ ítéletét, különben olyan „következményekkel” kell szembenéznie, amelyek hatással lehetnek az Unióval való gazdasági kapcsolataira.
Fotó: EPA / HAITHAM IMAD
A források szerint az EU arra készül, hogy lépéseket tegyen az Izrael gázai katonai műveleteinek humanitárius költségei miatti növekvő nyugtalanság miatt, amely azután erősödött fel, hogy vasárnap Rafahban egy menekültsátrak elleni légitámadásban legalább 45 palesztin, köztük gyerekek haltak meg. Számos ország arra figyelmeztet, hogy az EU-nak be kell tartatnia a nemzetközi jogot, különben aláássa annak hitelességét.
Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az EU külügyi osztálya most egy listát készít a lehetőségekről arra az esetre, ha Izrael továbbra is figyelmen kívül hagyja a bíróság döntését. A tisztviselők és diplomaták szerint az egyik kézenfekvő lehetőség az Izrael és az EU közötti társulási megállapodás felfüggesztése lenne, amely kedvezményes piacra jutást biztosít Izraelnek az EU-ban.
Ami valóban azt mutatja, hogy az ICJ egy semleges és hiteles nemzetközi bírói testület, az az, hogy felszólította Izraelt: tegye lehetővé a népirtás vádjának akadálytalan kivizsgálását. A bíróság döntése ugyanis korántsem jelenti a végső döntést arról, hogy Izrael valóban népirtást követ-e el a palesztin nép ellen, mivel a bíróság azt követeli, hogy a vizsgálóbizottságok léphessenek be a Gázai övezetbe, hogy kivizsgálják a vádat. Ezzel a bíróság megerősíti, hogy nem prejudikál az ügyben, és hogy a népirtás ügyében hozott végső döntését olyan bizonyítékokra fogja alapozni, amelyek független módon beszerzett, megcáfolhatatlan és ellenőrizhető bizonyítékok.
A másik pofon
Az izraeli politikai vezetés vesszőfutása ezzel nem ér véget, hiszen május 20-án letartóztatási parancsok iránti kérelmeket nyújtott be a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) a Palesztin Államban kialakult helyzet kapcsán Karim A. A. Khan, az ICC főügyésze. Ebben nemzetközi elfogatóparancs kiadását kéri Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre és a Hamász vezetőire is a tavaly október 7-én kitört izraeli–palesztin konfliktus miatt.
Az ügyész közleménye szerint Netanjahu háborús bűncselekményt követett el többek között a civil lakosság éheztetése, mint hadviselési módszer elkövetésével, és ehhez idézi a vonatkozó nemzetközi jogi passzusokat. Az ügyész háborús bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt szintén nemzetközi elfogatóparancs kiadását kéri a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságtól Jahja Szinvarra, a Hamász vezetőjére is.
A hágai főügyész nemzetközi elfogatóparancs kiadását kéri az izraeli kormányfőn kívül Joáv Gallant izraeli védelmi miniszterre, Iszmáíl Hanijére, a Hamász politikai vezetőjére, és Mohamed Deifre, a Hamász főparancsnokára, az októberi támadást kitervelő stratégára is.
Az ügyész szerint a feltételezett bűncselekmények: „a palesztin polgári lakosság elleni széles körű és szisztematikus támadás részeként követték el az állami politika alapján. Ezek a bűncselekmények értékelésünk szerint a mai napig folytatódnak”.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az ICC a tagállamokra támaszkodik, hogy érvényt szerezzen intézkedései végrehajtásának. Nem rendelkezik független rendőri erővel, és nincs kapacitása a letartóztatási parancsok végrehajtására.
Márpedig Izrael nem írta alá a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumot. Legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok szintén nem tagja. Ez garantálná, hogy Netanjahu és Gallant a letartóztatástól való félelem nélkül utazhatna az Egyesült Államokba.
A Nemzetközi Büntetőbíróságnak 124 aláíró állama van, míg az Egyesült Nemzetek Szervezetének 193 tagállama. Ez az eltérés világossá teszi a szakadékot aközött, amit az ICC el akar érni – nevezetesen a nemzetközi bűncselekményekért való egyetemes felelősségre vonást – és aközött, amit gyakorlatilag el tud érni, ha nincs meg az érintett vagy el nem kötelezett országok támogatása.
Az Egyesült Államok – Izrael fő támogatója – gyorsan reagált. Joe Biden elnök „felháborítónak” ítélte az ügyésznek az izraeli vezetők elleni fellépését, és azzal vádolta az ICC-t, hogy hamis erkölcsi egyenlőségjelet tesz a Hamász és Izrael közé.
Bár még nem világos, hogy az ICC bírái úgy döntenek-e, kiadják a Netanjahu és Gallant elleni elfogatóparancsot, a Biden-kormányzat már utalt arra, hogy esetleg amerikai szankciókat vezetnek be az ICC tisztviselői ellen.
Kettős mérce
Mégis, alig egy évvel ezelőtt, amikor az ICC elfogatóparancsot adott ki Putyin elnök és egy másik orosz tisztviselő ellen az ukrajnai háborúban elkövetett állítólagos nemzetközi bűncselekmények miatt, amerikai tisztviselők dicsérő szavakkal illették a bíróságot. Biden üdvözölte az intézkedést, és „indokoltnak” nevezte azt.
Az ukrajnai orosz invázió óta az USA folyamatosan jelezte, hogy támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot. Az egyik legmagasabb rangú amerikai tisztviselő, a globális büntető igazságszolgáltatásért felelős nagykövet szerint az ICC „fontos helyet foglal el a nemzetközi igazságszolgáltatás ökoszisztémájában”.
Németország, Franciaország és mások viszont már bejelentették, hogy támogatják a Nemzetközi Büntetőbíróságot, ha az kiadja a letartóztatási parancsokat az izraeli miniszterelnök és védelmi minisztere ellen. Ráadásul a Palesztina államként való elismerése ellen Európában kialakult patthelyzetet két nappal Khan bejelentése után Írország, Spanyolország és Norvégia áttörte azzal a bejelentéssel, hogy elismerik a palesztin államiságot.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
